Szlovák-magyar viszony Trianontól máig
További Történelem cikkek
- 30 éves a rendszerváltó paktum, 30 éve ül Orbán a parlamentben
- A vérengzés nem egyszeri kisiklás, hanem a szovjet politika része volt
- Évekig náci megszállás alatt volt az ország, mégis megmenekült a zsidók 99 százaléka
- Mostantól bárki elolvashatja Rákosi Mátyás magánleveleit
- Megtalálták a világ legöregebb macskáját
A Tanácsköztársaság összeomlása után a trianoni békediktátum 1920. június 4-én született meg, ez véglegesítette a Felvidék elszakadását, és Csehszlovákia megalakulását. Az új csehszlovák állam, nemcsak a Felvidék északi, hanem északkeleti részét, a mai Kárpátalját is magába foglalta, jelentős magyarlakta területekkel együtt.
A Csallóköz gyakorlatilag színmagyar lakosságú területeinek elcsatolásán állítólag még a nagyhatalmak is tanakodtak, de a Duna, mint védelmi vonal fontos volt a kisantant államok számára.
A kisantant
Cseh-Szlovákia, Románia és a szintén ekkor létrehozott Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, vagyis a későbbi Jugoszlávia ugyanis fenyegetően ölelte körbe a Horthy irányítása alatt álló Magyarországot, amely az első világháború után a legnagyobb területi veszteségeket szenvedte el. A kisantantot a "nagy" antant egyik vezető állama, Franciaország nyomására hozták létre, és ennek a feladata volt többek között Magyarország elszigetelése.
A Horthy-rezsim politikája a revízió volt, bár kevesen tudják, hogy Horthyék hatalomra kerülése éppen annak köszönhető, hogy ők elfogadták az antant feltételeit, vagyis az első világháború győzteseinek akaratába látszólag belenyugodott a jobboldali-szélsőjobboldali magyar vezetés.
Csehszlovákia felosztása
Horthy 1920-tól kormányzóként irányította Magyarországot, rendszerében voltak liberálisabb időszakok, de egyértelműen konzervatív-jobboldali politikát folytattak miniszterelnökei. A harmincas években a magyar politika hangja is felerősödött, a németek csehellenes politikájával egybecsengett a magyarok revizionista álma, többek között a Felvidék visszaszerzése.
A müncheni szerződés, amikor Hitler és Mussolini rávette Angliát és Franciaországot, hogy veszni hagyják a csehszlovák államot, megpecsételte Prága és Pozsony sorsát. Szlovákia déli része, a Felvidék egy keskeny sávja Hitler első bécsi döntése értelmében 1938-ban került vissza Magyarországhoz. A Csallóközön kívül többek között Kassa és a mai Kárpátalja egy keskeny csíkja is magyar fennhatóság alá került.
Bábállam Szlovákiában
Ekkor alakult meg a Tiso vezette szlovák bábállam, amely 1944-ig, a szlovák nemzeti felkelésig maradt fenn.
1939-ben Kárpátalja egészét megszállta a magyar hadsereg, így közös lengyel-magyar határ jött létre. Ezen keresztül sok lengyel menekült érkezett hozzánk, még ugyanebben az évben, hsizen ekkor kezdődött meg a második világháború.
Kollektív bűnös a magyarság
A második világháború után Szlovákia újra Csehszlovákia része lett, a magyarok ellen pedig súlyos megkülönböztető intézkedések léptek életbe a Benes-dekrétumok (ezek a csehszlovák államelnök rendeletei voltak), illetve az 1945-ös kassai kormányprogram révén).
A magyarokat kollektív bűnösnek mondták ki, megvonták állampolgárságukat, sokakat háborús bűnösként egyénileg is elítéltek. Szovjet támogatással hajtották végre a következő lépést: a Wikipédia szerint 76 ezer magyart telepítettek ki Szlovákiából 1946-47 folyamán. Ők többnyire Tolnában, Baranyában foglalták el a kitelepített németek házait. A lakosságcserének hívott program része volt 60 ezer magyarországi szlovák Felvidékre telepítése is.
Még három falut elcsatolnak
1947-ben, a párizsi békeszerződésben Magyarország területe egy kicsit még csökkent is a trianoni határokhoz képest. Az úgynevezett "pozsonyi hídfőt" elszakították, a szlovák főváros védelmére három falut elcsatoltak Magyarországtól. Így Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún is Csehszlovákia része lett.
Csehszlovákiát 1968-ban szövetségi állammá szervezték át, így Szlovákia formálisan önállóbb lett. Ebben az évben az augusztus 20-21. különös nap volt: a magyar néphadsereg a Varsói Szerződés kötelékében átlépte a csehszlovák-magyar határt, és a szovjetek oldalán leverte a Prágai Tavasznak nevezett, a demokratikus, "emberarcú" szocializmust célul kitűző mozgalmat.
Igazi önállóság 1993-tól
Valójában az igazi önállóságot Szlovákia 1993-ban érte el, amikor függetlenné vált Csehországtól. Az önálló Szlovákia 2004-ben, Magyarországgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz.
Csehszlovákia létezése óta a magyarkérdés állandóan nyitott volt: a szlovákok és a magyarok viszonya állandóan konfliktust gerjesztő tényező, bár a román-magyar vagy a szerb-magyar viszonyhoz képest sokkal kevésbé volt véres a két nép együttes története.
Ennek ellenére a szlovákiai magyarok létszáma mind a mai napig csökken, számuk jelenleg félmillióra, a lakosság nagyjából 10 százalékára becsülhető. Különösen kiélezte a rendszerváltás után a magyar-szlovák viszonyt Vladimir Meciar miniszterelnök politikája. Ekkor felerősödtek a szlovákiai magyarság beolvasztására irányuló törekvések, közigazgatási és oktatási átszervezéseket hajtottak végre, magyar igazgatókat váltottak le.
Bős-Nagymaros
A szlovák-magyar viszonyban nemcsak a nemzetiségi kérdés okozott problémát: a nyolcvanas évek végétől a bős-nagymarosi vízlépcső építése ellen tiltakoztak a magyar környezetvédelmi mozgalmak.
Magyarország végül kiszállt a programból, a csehszlovákok, illetve a szlovákok viszont "elterelték" a Dunát, és megépítették a bősi vízi erőművet. Ennek párja, a nagymarosi magyar gát azonban nem készült el, így a vízlépcső csak félkész állapotban valósult meg. Magyarország sokáig nemzetközi fórumokon vitatta a szlovák lépéseket, de végül nem sikerült érvényesítenie álláspontját. Igaz, a szlovákoknak sem sikerült elérniük, hogy Magyarország ne bontsa el a nagymarosi gátat.
A párkányi híd
A két ország között a rendszerváltás óta pozitív dolgok is történtek: így például megépült - részben EU-támogatásokból - a párkányi híd, mely a világháborús sérülések kijavítása és pótlása után Esztergomot köti össze a dél-szlovákiai (jelentős részben magyarok lakta) várossal.
Szintén a pozitív fejlemények közé tartozik, hogy a szlovákiai magyar felsősoktatás az utóbbi években fejlődésnek indult. Révkomáromban magyar egyetem létesült a Dzurinda.-kormány idején, amelyről a szlovák parlament 2003. október 23-án törvényt hozott, méghozzá egyetlen szavazat többséggel.