Ezen nem segítenek maguk a cégek sem, hiszen mindenki szereti magáról azt állítani, vagy legalább sugallni, hogy ő a legnagyobb (és rendre sikerül is ezt statisztikákkal alátámasztani). Most megpróbáljuk a lehetetlen, és az összes további hasonló vitának elejét véve kideríteni, hogy az Apple, a Microsoft, vagy a Google a legnagyobb a technológiai szektorban, vagy akár az egész világon.
Piaci kapitalizáció
Ez az a mágikus kifejezés, ami legtöbbször felmerül a hírekben – nem feltétlenül azért, mert annyira fontos lenne, inkább azért, mert a tőzsdei árfolyamokon alapszik, azok meg elég széles skálán tudnak mozogni aránylag rövid idő alatt is, vagyis aránylag sűrűn lehet büszkén kijelenteni, hogy megint átléptünk egy álomhatárt, vagy mi vagyunk a legnagyobbak. És a nagy cégek marketingesei természetesen egy ilyen alkalmat sem hagynak ki.
A kapitalizációt egyébként egyszerűen kaphatjuk meg, csak be kell szorozni az aktuális részvényárfolyamot a részvények számával. A kapott szám azt mutatja meg, hogy ha az összes résztulajdonos eladná a részvényeit, összesen mennyit kapnának a cégért (persze ez csak az elmélet, hiszen ha hirtelen minden részvényes el akarná adni a papírjait, a részvényárfolyam azonnal összeomlana).
Mivel az árfolyam percről percre változik, a piaci kapitalizáció pillanatnyi értéke helyett inkább nagyobb intervallumok (egy hónap, egy negyedév) átlagárfolyamával szokás számolni. A Financial Times legutóbbi (2010. decemberi állapotokat rögzítő) listája, és a Capital IQ elemzőcég (az ő számaikból dolgozik többek között a Yahoo Finance) adatai szerint egyaránt Apple-Microsoft-Google a nagy hármas sorrendje, és abban is egyetértenek, hogy az amerikai olajóriás, az Exxon vezeti a világranglistát (már ha eltekintünk az állami tulajdonú cégektől, ahol a szaúd-arábiai állami olajvállalat, a Saudi Aramco mindenkit messze megelőz).
Reálisabb képet kapunk egy vállalat értékéről, ha a piaci kapitalizációt korrigáljuk a készpénztartalék, és az adósságok értékével, hiszen egy felvásárláskor a vevő utóbbi kötelezettségeket átvállalja, előbbi meg egyszerűen beesik a zsebébe, mintha úgy venne valaki pénztárcát, hogy abban pénz is van. Cégek felvásárlásakor erre a módosított értékre (a neve enterprise value) szoktak rátenni pár százalék prémiumot, hogy a részvényeseket meggyőzzék. A három techóriás sorrendje változatlan, de mind hátrébb csúsztak a világranglistán, az Apple így már csak a 4., a Microsoft a 18., a Google a 30. (piaci kapitalizációban a 2., 5., és 16. helyeken álltak).
Forgalom és nyereség
Szintén sokszor hallott mérőszám a forgalom, ami pontosan azt jelenti, amit a neve sejtet: egy év alatt ennyi bevétele volt a cégnek az eladott termékekből-szolgáltatásokból. Itt szokás bevetni egy kis könyvelési vudumágiát, ha egy cég éppen szebbnek akarja mutatni az adatait, mint amilyenek, így lehet, hogy más számokat, és más sorrendet is ad a Fortune magazin listája, és a Capital IQ-é. Abban azért megegyeznek, hogy a három tech cég közül a Google a legkisebb, és hogy a trió messze lemarad az igazi nehézsúlyúak, a Wal-Mart szupermarketlánc, és a nagy nemzetközi olajcégek (Shell, Exxon, BP) mögött.
Egy hétköznapi ember szemével nézve ennél sokkal fontosabb, hogy mennyi a cég bevétele és kiadásai közti különbség, vagyis a nyereség. Bár itt hatványozottan igaz, hogy különféle könyvelési trükkökkel hatékonyan kozmetikázhatók az adatok, ennek ellenére a Forbes és a Capital IQ adatai ugyanazt a sorrendet mutatják: Microsoft-Apple-Google (a világranglistát egyébként olajcégek és bankok vezetik).
Mennyi van a kincstárban?
Itt két dolgot kell megkülönböztetnünk, a készpénztartalékot, illetve a cég állóeszközeinek (jellemzően ingatlanok, gyárak) értékét. A készpénz kifejezés itt persze nem a klasszikus értelemben, de még csak nem is bankszámlaegyenlegként értendő, ide tartoznak a rövid távú, hamar felszabadítható befektetések (például államkötvények) is. A Google jellemzően ilyen formában tárolja a pénze nagy részét, a Microsoftnál már komolyabb összeg fekszik hosszútávú befektetésekben (jellemzően más cégek részvényeiben), az Apple-nél pedig nagyjából fele-fele az eloszlás.
A világranglistát a készpénz kategóriájában természetesen bankok, állóeszközöknél pedig energetikai óriások vezetik, a három techcég előbbi kategóriában a top100 második felében van, utóbbiban a top1000-be alig férnek bele – ez is jól mutatja, hogy a szoftver és az internetes biznisz relatíve nem is igényel olyan nagy befektetéseket (a hardverben utazó Apple pedig ügyesen kihelyezi a gyártást Kínába ahelyett, hogy saját gyárakat építene).
Fontos mutató még, hogy hány ember dolgozik a cégnél; nem feltétlenül önmagában, inkább azért, mert lehet vele osztani-szorozni, és az egy emberre vetített nyereség (forgalom, akármi) sokat elmond a hatékonyságról. Itt már a techszektoron belül sem az eddig követett trió a bajnok, a pár tízezres létszámot messze felülmúlja például az IBM és a HP a maga 3-400 ezer alkalmazottjával (és még ők sincsenek sehol a Wal-Mart, az orosz államvasút, vagy a China National Petrol millió feletti számai mellett).