Gergely
4 °C
23 °C

Ígéreteket hozott az E3, forradalmat nem

2011.06.11. 09:01
Az idei Electronic Entertainment Expón – ami a videojáték-ipar talán legfontosabb kiállítása – két új és fontos hardvert is bejelentettek, de a játékfelhozatalból még nem látni, pontosan mire lesznek ezek jók. Jövőre számíthatunk dömpingre, ahogy a kinectes játékok is idén indultak be.

Csütörtök délután ötkor (magyar idő szerint péntek hajnali 2-kor) Los Angelesben véget ért az idei E3. A rendezvény 46 800 látogatót vonzott, szinte pontosan annyit, amennyi a tavalyi E3-on volt. A show-elemek igen visszafogottak voltak, a standoknál a csinos hoszteszlányokon (booth babe-eken) kívül szinte semmi nem volt, ami elvonta volna a figyelmet a játékokról. Stan Lee is távol maradt a rendezvénytől (pedig ő szinte minden E3-on ott van), a legnagyobb híresség Snoop Doggy Dogg volt a show-n. De az átlagos E3-látogató szemében Lara Croft, Nathan Drake és Mario az igazi celebek, és leginkább arra kíváncsi, milyen új hardverekkel rukkolnak elő a konzolgyártók.

A kontroller mint pajzs

Idén két jelentős hardverújdonság volt, a Sonytól a PlayStation Vita és a Nintendótól a Wii U. A show utolsó napján mindkettőt ki tudtam próbálni, de nem láttam olyan játékot, ami igazán alaposan kihasználná ezeket a kütyüket. A Nintendo standjánál nem is volt még igazi Wii U-játék, csak néhány Wii-játékot portoltak át, hogy meg tudják mutatni, mennyivel szebb (most már hd) grafikát tud az új konzol. Ezen kívül rövid kis demókon lehetett próbálgatni a Wii U kontrollerének képességeit.

A kütyüben ugyanis nem a konzol lényeg, az csendben megbújik a tévé alatt. A kontroller viszont szélesebb, mint maga a konzol, kicsit táblagépre, kicsit gyerekeknek való rajzolójátékra emlékeztet. A benne levő mozgásérzékelők és kamera teszik különlegessé a kontrollerek között, meg persze az érintőkijelzős képernyő.

Három demót lehetett kipróbálni, az egyikben kalózok lőttek a tévéből felém. Ha felemeltem a kontrollert, és a megfelelő irányba tartottam, láthattam, hogy a kalózok nyilai fennakadnak a kontrolleremen, mint egy pajzson. Egy másik alkalmazásban a rajzkészségemet tesztelhettem: a programban hol 50 fokos szöget kellett rajzolni a kontrollerkijelzőre, hol 5 centi átmérőjű kört, persze segédeszközök nélkül.

A harmadik demo egy háromszemélyes multiplayer játék volt, amiben két játékos küzdött a földön egy harmadikkal, aki egy repülő csészealjban lebegett. A csészealjas ember kapott Wii U kontrollert, a másik kettő hagyományosat. A Wii U itt leginkább a kameranézet irányítására volt jó – amerre tartotta a játékos, arra fordult a csészealj. Jópofa volt mindhárom program, de ezek még csak kezdeti szárnypróbálgatások, amikből nehéz következtetéseket levonni, főleg úgy, hogy az ár nem ismert. Ha mégis pénzt kellene tennem arra, hogy a Wii U sikeres lesz-e, arra tennék, hogy igen, hajaj.

250 euró hány forint?

A Sonynál már tisztább volt a kép, mert az első Vita-játékokat is megnézhettem. A Vita gusztusos kis kütyü, akkora, mint egy PSP, csak sokkal szebb grafikára képes (pedig a PSP-től is elájultunk pár éve), ami már-már közelíti a mostani asztali konzolok látványát. Két analóg joystick van rajta (ez is az asztali konzolok kontrollereit idézi), kamera, érintőkijelző és tapipad. A Sony szándéka szerint a kézikonzol többféle irányítási lehetőséget ad a játékosnak, és mindenki megtalálhatja a neki valót. Ezt ki is próbálhattam az Uncharted: The Golden Abyssben, és a mozgást, kapaszkodást valóban többféle módon is elő lehetett idézni. De ennél biztosan jobban kihasználják majd a kütyüt a későbbi Vita-játékok.

Az év végén megjelenő Vita ára Európában 249 euró lesz – hogy az forintban mennyi lesz itthon, még nem lehet tudni. Jó viszonyítás lehet ugyanakkor a drágább, 3G-t is tartalmazó Vita 300 eurós ára. A 160 gigás PlayStation 3 most éppen 300 euró Európában, nálunk pedig 85 ezer forint a gép. Tehát nagyjából ennyibe kerülhet majd a drágább Vita is, a csak wifis pedig cirka 70 ezer forintba – de ez még csak spekuláció, a végleges árat sok minden befolyásolhatja a megjelenésig.

Az sem mindegy, hogy induláskor milyen játékfelhozatallal kezd egy konzol, és a Sony több játéka előnyt élvez Japánban, ahol előbb jelenik meg. „Némi élccel úgy szoktam fogalmazni, hogy a magyar piac kerekítési hiba az európai értékesítésben” – mondta a Sony standjánál Sándor Csaba, a Sony Magyarország PlayStation üzletágának vezetője. „Igaz, Európa alatt a Sony azt a 99 országot érinti, ahol PAL rendszerű adások vannak, ide tartozik például India és Észak-Afrika is. Ebben a mezőnyben Magyarország tényleg kicsi. Ennek ellenére a Vita megjelenése utáni első egy-két hónapban huszonöt-harminc játék biztosan megjelenik itthon is a Vitához."

A Vita meggyőző hardver, de a PSP is az volt, mégis alulmaradt a kasszáknál a gyengébb képességű, merészebben újító Nintendo DS-sel szemben. Ez most is előfordulhat, azért is, mert már a táblagépekkel és az okosmobilokkal is egyre jobban számolni kell a kézikonzolok piacán. A többféle irányítás és az elismerésre méltó képességeihez képest elfogadható ár azonban ilyen gazdasági klímában is sikerre viheti a Vitát – persze csak kellően ütős játékokkal.

Szinten tartott Kinect

A Microsoftnál idén kevésbé volt izgalmas az E3, még a Kinect tavalyi lendülete vitte a céget. A Nyko standján viszont láttam egy hasznos kiegészítőt: olyan lencsét, ami megrövidíti a Kinect és a játékos közötti szükséges távolságot, így kisebb nappaliban is használható lesz a kütyü.

A Microsoftnál kiállított kinectes játékok egy része egyébként önismétlés volt, bár kétségtelen, hogy a Dance Central 2 igazi kétjátékos módja nagy előrelépés az elődhöz képest. A legjobb új cím vitán felül a Star Wars Kinect: gesztusokkal irtani robotokat és rossz útra tért jediket roppant szórakoztató, bár már öt perc után is elég fárasztó erőlökést és fénykardsuhogtatást imitálni.

Az idei E3 tehát hozott két nagy ígéretet, de nem úgy fogunk visszaemlékezni, hogy forradalmasította volna a játékipart. A következő asztali konzolgenerációnak még hírhozója sincs, ugyanakkor az olyan furcsa mutánsok, mint a Wii U, azt mutatják, hogy egyre kevésbé van értelme konzolgenerációkról beszélni. A következő E3 talán végképp megerősíti majd ezt – vagy megcáfolja, a játékiparban bármi megtörténhet.