Elindult az Indamedia média és marketing-kommunikációs kiadványa.
További szakmai tartalmakért kattints és kövess bennünket!
MEGNÉZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Üzlet cikkek
A Facebook benyújtotta az amerikai tőzsdefelügyelethez a részvénykibocsátási kérelmet, így hacsak valami katasztrófa közbe nem jön, valamikor április végén vagy május elején a közösségi oldal belép a Wall Streetre a cég 5 százalékos tulajdoni hányadát piacra dobva, a várakozások szerint 5 milliárd dollárt kaszálva a befektetőktől. Az év, vagy talán az évtized tőzsdei eseménye arra is jó alkalom, hogy egyszerű átlagemberként megvegyünk egy mikroszkopikus méretű tulajdonrészt biztosító Facebook-részvényt, és amikor az árfolyam megugrik, busás haszonnal eladjuk. Vagy éppen bekeretezzük, és kitegyük a falra.
Magyarországról, és általában európai országokból egyáltalán nem egyszerű dolog az amerikai tőzsdére belépő cégek papírjaihoz hozzájutni, főleg ilyen nagy érdeklődéssel övezett kibocsátás esetén, mint a Facebooké – hűtötte le kezdeti lelkesedésünket Somi András, a KBC Equitas vezető elemzője, aki szerint Magyarországon csak néhány olyan befektetési szolgáltató (köznyelven: brókercég) létezik, ami egyáltalán képes lehet Facebook-részvények beszerzésére.
Nem tehetjük ki a falra
Egyszeri felhasználóként ebből persze nem fogunk sokat érezni, csak nyitunk egy értékpapírszámlát a kiválasztott cégnél, ráteszünk annyi pénzt, amennyit szánunk a dologra (elvi minimum nincs, de persze a kiszemelt papír jegyzési árfolyama alatt nincs sok értelme), és leadni az igényünket annyi részvény jegyzésére, amennyi ebből kijön. Ez azt jelenti, hogy az előre rögzített jegyzési áron – ami a Facebook esetében ma még nem ismert, de 50 dollár körülire tippelik a pénzpiaci szakértők – veszünk részvényeket. Persze nem garantált, hogy kapunk is, ha többet jegyeznek elő a befektetők, mint amennyit az adott cég kibocsát, elképzelhető, hogy hoppon maradunk, ez már nem rajtunk múlik. Mindenesetre ha sikerült jegyeznünk, a kereskedés első napjától, a pillanatról pillanatra mozgó árfolyamon adhatunk el, vagy vehetünk mellé még papírokat.
Fotó: Justin Sullivan
További rossz hír, hogy a részvények ma már úgynevezett dematerializált formában léteznek, vagyis régóta nem úgy néznek ki, mint a filmekben. Egy Facebook-részvény csupán adat egy számítógépes rendszerben, nem pecsétes papírlap cirkalmas betűkkel és Mark Zuckerberg meg a milliárdos szobafestő aláírásával, amit eltehetünk a páncélszekrénybe, vagy bekeretezve kirakhatunk a falra. És a kereskedés is csak a legritkább esetben néz ki úgy, mint a tőzsdecápás filmekben, ahol a Wall Street forgatagában hívjuk az éppen három-négy monitort követő és ugyanennyi telefonba beszélő brókerünket, és a tőzsde zsivaját túlkiabálva ordítjuk a fülébe, hogy most adj el mindent. Ehelyett egy webes felületet kapunk (vagy igény szerint egy letölthető klienst), amin látjuk az árfolyamot, és úgy vehetünk, illetve adhatunk el részvényeket, mintha egy számítógépes játék előtt ülnénk. Kivéve persze, hogy itt igazi pénzzel játszunk.
Leadni a százalékot
A lelkes tőzsdecápát persze ez nem tántorítja el, ott lebeg a szeme előtt a Google példája, ahol a 2004. augusztusi jegyzéskor 85 dollárért lehetett részvényt venni, 2007 végén pedig 600 fölött eladni, vagy a Linkedin tavalyi részvénykibocsátása, ahol a nyitás napján reggel nyolckor 45 dollár volt az árfolyam, délben meg 120.
A mértéktelen meggazdagodás álomképét kicsit megzavarja a jutalékok rendszere. A részvényjegyzésért magánbefektetőként nem kell plusz pénzt fizetnünk (illetve ezt átvállalja tőlünk a kibocsátást intéző bank, ami amúgy is óriásit kaszál az egész ügyön), de a kereskedés során aztán minden egyes eladásnál és vételnél ki kell csengetnünk a brókercég jutalékát. Ez a KBC Equitasnál speciel a tranzakció 0,45 százaléka, de minimum 13 dollár, ami jó árnak számít, de a többieknél is nagyjából ebben a nagyságrendben van. Ami azt jelenti, hogy minél kisebb összeggel tőzsdézünk, annál nagyobb részét viszi el a nyereségünknek a jutalék, egészen 2888 dollárig (650 ezer forint), ahol a százalékos érték már alacsonyabb, mint a fix minimum. Ha igazán nagyban játszunk, persze azt a 0,45 százalékot is lejjebb tornászhatjuk. Egy-két részvénynél, pár tízezer forintos nagyságrendnél viszont még nagyon nagy a jutalék, nem biztos, hogy megéri az egész, ha kb. háromezer forintot fizetünk a részvényeink megvételéért és az eladásukért is.
Persze játszhatunk arra is, hogy az árfolyam figyelése, és az „olcsón megvesz, drágán elad” stratégia követése helyett a részvényeink után fizetett osztalékra játszunk. A Facebook esetében ezt nem ajánlja Somi András: nem valószínű, hogy a cég annyira nem fog tudni mit kezdeni a készpénzével, hogy a részvényesei között osztogassa szét, ez inkább a tőzsdén már régóta szereplő, stabil, nagy cégekre jellemző. Hosszú távra érdemes lehet ettől még a Facebookra tenni, ha abban bízunk, hogy öt év múlva a mainál sokkal többet fog érni a papír, ahogy az a Google esetében történt.
Fotó: Hernádi Levente
Ahogy arra se építsünk nagyon, hogy a tulajdonrészünkkel járó szavazati joggal olyan sokat érünk majd – elvileg ugyan részt vehetünk a közgyűléseken, de a szavazatunk súlya még annál is sokkal kisebb, mint amennyi a résztulajdonunk a cégből: a Facebook ugyanis kétszintű részvényrendszerrel működik, a speciális, A-osztályú papírok tízszeres szavazati jogot biztosítanak, ezek pedig nemigen kerülnek piacra, a cégtulajdonosok belső köre megtartja őket. Sőt a tőzsdére lépés előtt sokszor úgy engedtek be befektetőket a cégbe, hogy a pénzükért csak tulajdonrészt kapnak, de szerződésben vállalják, hogy minden kérdésben Zuckerberggel szavaznak együtt. Akinek így a 28,4 százalékos tulajdonrésze 57 százalékos szavazati súllyal jár, vagyis Zuck gyakorlatilag bármit megtehet a céggel, döntéseit senki nem vétózhatja meg.
Már rég elkezdődött
Bár a Facebook még nincs kinn a tőzsdén, részvényei már régóta vannak, és azokkal zajlik is a kereskedés olyan zárt, csak nagybefektetők számára elérhető platformokon, mint például a Sharespost. Ebből a privát kereskedelemből lehet egyébként tippelni a majdani jegyzési árra is: a legutóbbi sharespostos aukción 44 dollárért tettek ki 150 ezer részvényt. Ennek alapján becsülte a Bloomberg 102 milliárd dollárra a cég piaci értékét, a Forbes pedig 50 dollárra a nyilvános részvénykibocsátási árfolyamot – azzal az előrejelzéssel, hogy az fél év alatt simán felszaladhat stabilan száz fölé.
Szintén a privát kereskedelemből tudható, hogy a Facebooknak 117 millió A-osztályú (tízszeres szavazati joggal járó, piacra nem dobott), és 1,76 milliárd B-osztályú részvénye van, utóbbiakon keresztül szerezhet majd bárki tulajdonrészt a cégben a kibocsátás után. Ezen felül még 259 millió van félretéve az alkalmazottak részvényopcióira, és 379 még tartalékban. Ez összesen 2,5 milliárd részvény, aminek most az öt százaléka, 125 millió kerül ki a tőzsdére, ebből pedig egy darab megvételével 0,00000004 százalékos tulajdonrészt szerezhetünk a cégben.
Sika, kasza, léc
Bár a közvélemény ezt várja, az elmúlt évtized legnagyobb internetes részvénykibocsátásainak történetét végignézve arra jutunk, hogy annyira azért mégsem egyértelmű az instant kaszálás. Igen, a Google részvényárfolyama ma a bevezetéskorinak nagyjából hét és félszerese, és igen, a Linkedinen egy nap alatt simán megduplázhatta a pénzét az ember, de mégsem ez a jellemző ügymenet. A toplistás technológiai részvénykibocsátások között kétszer annyi a bukás, mint a nyereség – igaz, jellemzően a robbanásszerűen fejlődő kínai és orosz piac óriásai bizonyultak túlértékeltnek és zuhantak össze pár hónap alatt, a befektetők milliárdjait magukkal rántva. A Facebook sikerében mindenki biztos, de persze épp ez okozhatja a vesztét is.
Sok szakértő szerint valami olyasmi várható a kereskedés első napján, mint a Linkedinnél volt, ahol hirtelen nagyon megugrott az árfolyam, aztán visszazuhant, megint fellendült, és így tovább, míg a kilengések pár nap alatt lecsillapodtak, és beállt egy viszonylag stabil állapot a bevezetéskori árnak nagyjából a másfélszeresén, ami azóta lassan, de biztosan kúszik felfelé. De az a jelenség is megismétlődhet, ami a Zyngánál történt, ahol az óriási előzetes érdeklődés ellenére az első napon szinte azonnal eséssel kezdett az árfolyam, a jegyzési szint alatt zárta az első napot, és csak hetekkel később indult el szép lassan felfelé. Ma, három hónappal a kibocsátás után a jegyzési ár másfélszeresénél tart.
A tőzsdébe belekóstolni próbáló kis halként mindenesetre abban feltétlenül bízhatunk, hogy a nagy halak a hosszú távú, több száz százalékos emelkedésre játszva – lásd a Google példáját, vagy akár az Apple-é, ahol 2009 elején 100 dollár alatt volt az árfolyam, most meg a 600-hoz közelít – simán megveszik a startkor lestoppolt papírjainkat akár másfél-kétszeres áron is. Az már csak a hazárdjátékos ösztönünkön és az idegeinken múlik, hogy ötven vagy száz százalékot nyerünk, vagy bepánikolunk, rosszkor szállunk be vagy ki, és bukunk. És ha az ember tényleg a saját pénzét kockáztatja, nem csak utólag okoskodik, hogy mennyire látta előre azt a nagy árfolyamrobbanást, jóval fenyegetőbbnek tűnik a bukás esélye.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
