Jenő
-2 °C
6 °C

Meghalt a számítógép-építés magyar úttörője

2018.08.29. 15:10

Augusztus 27-én, élete 82. évében meghalt Simonyi Endre vegyészmérnök, folyamatszabályozási szakmérnök, a személyi számítógépek magyarországi úttörője – olvasható a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság A jövő múltja című informatikatörténeti kiállításának honlapján. Az alábbiakban ezt a megemlékezést idézzük.

Simonyi Endre
Simonyi Endre

Simonyi Endre már a hetvenes években otthoni számítógépet épített, abban a korban, amikor Steve Jobs és Steve Wozniak is a garázsában bütykölte az első Apple számítógépeket. Első gépét 1975-ben kezdte el építeni (abban az évben, amikor az USA-ban az első népszerű otthoni számítógépet, az Altairt elkezdték forgalmazni – és abban az évben, amikor Wozniak belekezdett az Apple 1 konstruálásába). Motorola mikroprocesszor köré épült az édesapjával, Simonyi Mártonnal és Székely Lajossal együtt épített készlet. A számítógép 4 Kilobájt RAM memóriával rendelkezett, a Simonyi Endre által fejlesztett BASIC-nyelvjárást 8 perc alatt töltötte be magnetofonkazettáról.

A Jobsékkal való párhuzam nem egészen légből kapott: ahogy a Jobs-Wozniak páros és egyébként a Microsoft-alapító Bill Gates is több szálon kötődött a kaliforniai Homebrew Computer Club (HCC) nevű számítógép-építő közösséghez, úgy a vasfüggöny mögött, a Magyar Népköztársaságban tevékenykedő Simonyi is megtalálta az utat a klubhoz. 1977-ben vette fel velük a kapcsolatot, majd 1980-ban el is jutott hozzájuk. Ettől kezdve sokszor járt az Egyesült Államokban. Az Intel vezetőjét, Andy Grove-ot is felkereste egyszer – aki egyébként, még Gróf Andrásként, padtársa volt az elemi iskolában.

Theodore Roszak Az információ kultusza című, sokat emlegetett művében ellenkultúrának nevezi az első személyi számítógépek építőit. Miként a beat garázsbandái szétrobbantották a hagyományos szórakoztatóipart és tökéletesen megváltoztatták a kultúráról való elképzeléseinket, úgy a HCC is megmutatta a klasszikus számítógépiparnak, hogy lehet másként is. A rádióamatőrök közösségeihez is hasonló csapat megépítette azokat a gépeket, amelyek gyártására az iparág óriásai még nem álltak készen. A méregdrága mikroelektronika korában személyi számítógépeket építettek olykor egészen lehetetlen körülmények között és hihetetlen leleményességgel – évekkel megelőzve az IBM-et –, és kitalálták, hogy mire is lehetne használni a mikroszámítógépeket, hiszen ez sem volt egyértelmű.

Ennek az igényteremtő, kreatív világnak a kelet-európai abszolút élharcosa volt Simonyi Endre, aki „Tokió és Berlin között” elsőként, 1980-ban hazánkban alapította meg az amerikai mintájú HCC klubot. Az ebben az időben Kovács Győző és Vámos Tibor által vezetett Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) pedig felkarolta a rendkívül előremutató kezdeményezést – és az egyre terebélyesedő, „önjáró” HCC-t a szakmai közösségévé tette, ezzel infrastruktúrát és hivatalos elismertséget biztosítva a mozgalomnak.

Vámos Tibor, az NJSZT elnöke (kép bal szélén) a HCC bemutatóján. 80-as évek eleje.
Vámos Tibor, az NJSZT elnöke (kép bal szélén) a HCC bemutatóján. 80-as évek eleje.
Fotó: Módos Gábor / ajovomultja

Simonyi Endre egy korszak emblematikus figurája lett. Ehhez szerencse is és zsenialitás is kell: jókor volt jó helyen. Bár biztos nem mindig érezte így, de jó korban élt. Ki tudja, talán előző életében nyomdász volt Gutenberg korában – ha pedig most lenne fiatal, nyilván robotokat építene.

A számítógép-tudomány jeleseit összefogó NJSZT a 70-es, 80-as évek fordulóján szélesre tárta kapuit a tömegek előtt – és katalizáló szerepet vállalt az otthoni- és iskolai számítógépek elterjesztésében. Ehhez nélkülözhetetlenek voltak Simonyi számítógépépítői és a különböző (pl. Apple, Sinclair) szekciókban dolgozó barátai is – nem is beszélve a Homelab/Aircomp gépeket építő Lukács testvérekről, akik szintén kapcsolódtak a HCC-hez.

Simonyi a társadalom informatizálását célul kitűző Kovács Győző munkatársa volt az első magyar, szélesebb közönségnek szóló informatikai lapnál, az NJSZT által kiadott Mikroszámítógép Magazinnál is – és kiváló újságíró maradt élete hátralévő részében.

E mellett harcos, kritikus személyiség volt, éles, jó humorral, makacs jellemmel. Az iskolaszámítógép pályázatok idején sem rejtette véka alá különvéleményét a HT-1080Z számítógépről, ahogy saját konstrukcióját, a SIMON68-at is minden fórumon népszerűsítette (hiszen maga is pályázott).

Szakújságíróként, feltalálóként, a BME és az Óbudai Egyetem oktatójaként is jellegzetes, szeretetreméltó, színes egyénisége volt a magyar informatikának. Élete utolsó hónapjaiig igazságügyi szakértői tevékenységet is folytatott.

Élete alkonyán, a kórházban is nála volt a laptop: amíg csak ereje engedte, dolgozott. Az NJSZT szeretné, ha minél többen megismernék a pályáját. A Társaság képviseletében Képes Gábor júniusban kereste fel a kórházban; a parkban felvett beszélgetésük itt meghallgatható:

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?