Máté, Mirella
14 °C
30 °C

Hadat üzent az európai tudomány a nagy folyóiratoknak

2018.09.04. 16:07

Jelentős lépésre szánta el magát 11 nagy európai kutatási alap: a tudomány fő állami finanszírozói közös döntést hoztak arról, hogy 2020-tól minden egyes olyan cikknek, ami az ő támogatásukkal jött létre, azonnal és teljesen ingyenesen hozzáférhetőnek kell lennie. A lépés komoly hadüzenet azoknak a nagy folyóiratoknak, melyekkel egyre inkább harcban állnak a kutatók és a tudományos intézmények.

Az open access (OA, szabad hozzáférés) körüli küzdelmekről mi is többször írtunk már. A csatározás nagyjából a piacot uraló nemzetközi nagy folyóirat-kiadók és a tudomány összes többi szereplője között zajlik; a folyóiratpiacon nincs valódi verseny, a periodikák drágák és egyre drágábbak, ezeket ráadásul nagy csomagokban árusítják, vagyis az egyetemeknek, kutatóintézeteknek egy csomó olyat is meg kell vásárolniuk, amire nincs semmi szükségük. Ez odáig jutott, hogy mára a világ legjelentősebb egyetemei közül is többen lemondták már az előfizetéseket. Ennek részben valós anyagi okai vannak, részben pedig nyomásgyakorlás kíván lenni a kiadók felé.

Közben évek óta terjed és egyre erősebb pozíciói vannak az OA-mozgalomnak. Az ebben résztvevők azt akarják elérni, hogy a döntően közpénzből működő tudomány eredményei valóban nyilvánosak legyenek. Ennek a tudomány iránti érdektelenség és a digitális analfabetizmus mellett a fő akadályát éppen a folyóirat-kiadók jelentik a maguk túlhatalmával és árazási politikájával – és ezzel körbe is értünk.

Bár néhány éve úgy tűnt, hogy az OA előbb-utóbb meghátrálásra kényszerítheti a kiadókat, ezek ügyesen elébe mentek a válságnak, és olyan saját, kompromisszumosnak mondott open access modelleket találtak ki, amelyek időnként valójában csak tovább erősítették a pozícióikat. Ilyen például az ún. Golden OA, ami a szabad hozzáférést pártolók szemében inkább csak rosszul sikerült vicc: ebben az esetben ugyanis a szerzőknek külön fizetniük kell azért, hogy a cikkeik legyenek szabadon olvashatók, miközben a folyóirat mellettük az előfizetőktől is pénzt kap a lapért.

Közben az EU-s szabályozás is egyre határozottabban beleállt a témába, a szabad hozzáférés ügye azonban nagyon lassan halad. Ezt elégelte meg mostanra több fontos európai kutatási alap annyira, hogy most egyoldalú, koordinált lépéssel kinyilvánítják: 2020-tól minden kutatásnak, ami az ő támogatásukkal valósul meg, teljes és azonnali nyilvánosságot, vagyis igaz open accesst kell kapnia. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi feltételekkel a kutatók nem publikálhatnának a legnagyobb hagyományos folyóiratokban: sem a Springer, sem az Elsevier (ezek a világ legnagyobb tudományos folyóirat-kiadói) periodikáiban. Még a legnagyobb presztízsű, elérésű Nature-ben vagy a Science-ben sem.

A cél bizonyára éppen a kiadók, valamint a szabályozók hozzáállásának a megváltoztatása. Nekik ez nagyon nem tetszik: „Nézőpontunk szerint egy ilyen terv megvalósítása szétrombolná az egész tudományos kommunikációt” – írta hivatalos emailjében a több mint 3000 folyóiratot kiadó Springer kiadóvállalata.

A kiadók és a fizetős falak elleni háborúba 11 európai nagy kutatási alap állt bele a brittől a lengyelig, az osztráktól a szlovénig. A kezdeményezők szerint a többi európai ország hasonló intézményeinek többsége is csatlakozhat a következő hetekben. Hogy a Magyar Tudományos Akadémiának is van-e ilyen szándéka, még nem tudjuk – ha kiderül, megírjuk majd.