Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

Trump döntése hozza el az új fegyverkezési versenyt?

000 Q91WE

Donald Trump amerikai elnök újabb egyezményből léptetné ki az Egyesült Államokat, ezúttal a közepes hatótávolságú atomrakéták leszereléséről szóló több évtizedes amerikai-orosz megállapodást rúgná fel. Trump egyrészt azzal vádolta Oroszországot, hogy egyébként is megszegi a megállapodást, ami viszont megakadályozza az Egyesült Államokat abban, hogy hatékonyan felvegye a versenyt a kínai fegyverkezéssel a következő évtizedek legfontosabb geopolitikai régiójává váló csendes-óceáni térségben.

Ha az Egyesült Államok hivatalosan is megindítja a kilépést, akkor fél éven belül vége lehet az egyezménynek. A bejelentés megosztja a szakértőket, vannak, akik üdvözölték Trump lépését, szerintük az USA fölöslegesen korlátozza magát, mások szerint viszont óriási hibát követ el az amerikai elnök, ami az összes fegyverkorlátozási szerződés és mozgalom jövőjére is hatással lehet, és elkerülhetetlenné tenne egy újabb fegyverkezési versenyt. Az egyezmény sorsa minden bizonnyal központi kérdés lesz majd Trump és Vlagyimir Putyin orosz elnök november 11-i második csúcstalálkozóján is.

Reagan és Gorbacsov írta alá

Az INF-szerződést 1987 végén írta alá Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár, és végül az amerikai szenátus ratifikálása és a moszkvai ellenjegyzés után, 1988. június 1-jén lépett életbe. Az egyezmény a hidegháborús éra mérföldkövének tekinthető, mert ez volt az első alkalom, hogy a két szuperhatalom a nukleáris arzenálja csökkentéséről állapodott meg.

Az INF (Intermediate-Range Nuclear Forces, közepes hatótávolságú nukleáris erők) rövidítés csalóka, mert valójában a szerződés a fegyvereknek ennél részben tágabb, részben szűkebb körére vonatkozik:

  • két fegyvertípusra: a ballisztikusa rakétákra és a robotrepülőgépekre; viszont
  • nem csak a közepes, hanem a rövid hatótávolságúakra (vagyis 500 és 5500 kilométeres hatótávon belül mindenre); illetve
  • nem csak a nukleáris, de a hagyományos robbanótöltettel felszereltekre is;
  • ugyanakkor csak a földi indításúakra, tehát a hajóról, tengeralattjáróról vagy repülőről indíthatókra egyáltalán nem. Ezeket javában fejlesztették is az elmúlt évtizedekben.

Sok fegyvert érintett

A megsemmisített típusok amerikai részről:

  1. Pershing IA ballisztikus rakéta
  2. Pershing II ballisztikus rakéta
  3. BGM–109G Gryphon robotrepülőgép

És a szovjet oldalon:

  1. R–12 Dvina (Nato-kódja: SS–4 Sandal) ballisztikus rakéta
  2. R–14 Uszovaja (SS–5 Skean) ballisztikus rakéta
  3. TR–1 Temp (SS–12 Scaleboard) ballisztikus rakéta
  4. RSZD–10 Pionyer (SS–20 Saber) ballisztikus rakéta
  5. OTR–23 Oka (SS–23 Spider) ballisztikus rakéta
  6. RK-55 Granat (SSC–X–4 Slingshot) robotrepülőgép

Az érintett fegyverek köre tehát pontosan: a földi indítású, hagyományos és nukleáris robbanófejekkel felszerelt, rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek. A szerződés célja ezeknek a kölcsönös felszámolása, illetve a jövőbeni fejlesztésük megakadályozása volt.

A szerződés három éves határidőt szabott meg, 1991. június 1-ig kellett megsemmisíteni a meglévő készleteket. Végül összesen 2692 fegyvert (846 amerikait és 1846 szovjetet) számoltak fel. Emellett mindkét fél megsemmisítette a fegyverek indításához és szállításához kapcsolódó eszközeit is. Az atomfegyverek további korlátozására – többek között az interkontinentális rakétákra – vonatkozó 1991-es START (Strategic Arms Reduction Treaty), majd annak utódjaival együtt az INF-nek kulcsfontosságú szerepe volt az atomfegyverkezési verseny befejezésében.

A Szovjetunió felbomlása után a szerződést Oroszország mellett több másik utódállamra is kiterjesztették, így ma Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán is részt vesz a megállapodásban. (Türkmenisztán és Üzbegisztán viszont közös megegyezéssel távol marad a találkozóktól.) Bár az egyezményhez más nem csatlakozott, a hidegháború vége óta több európai ország is leszerelte a szerződés hatálya alá tartozó fegyvereit, köztük Németország és a volt keleti blokk legtöbb országa. Szlovákia csak 2000-ben tette ezt meg amerikai nyomásra, utolsóként pedig Bulgária adta be a derekát 2002-ben.

Már Obama az egyezmény megsértésével vádolta az oroszokat

Volt még egy fontos, még korábbra visszanyúló hidegháborús egyezmény, az ABMT (Anti-Ballistic Missile Treaty) a rakétaelhárító védelmi rendszereket korlátozta, ezt még 1972-ben kötötte meg egymással az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Az Egyesült Államok George W. Bush alatt Észak-Korea, vagy Irán felől érkező fenyegetésekre hivatkozva előbb módosítani akarta az egyezményt, majd miután Oroszország ezt ellenezte, az USA teljesen kilépett a szerződésből. Az Egyesült Államok megkezdte a kelet-európai rakétapajzs kiépítését, amit Oroszország fenyegetésként fogott fel. 2007-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök már azt mondta az elhíresült müncheni beszédében, hogy az INF nem szolgálja Oroszország érdekeit.

Habár Barack Obama első ciklusa alatt megpróbálták újraindítani az amerikai-orosz kapcsolatokat – akkori az új START-szerződés is –, de aztán a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai konfliktus után újra mélypontra jutott a két ország viszonya. Jó pár éve folyamatosan napirenden van, hogy

az orosz fél titokban a szerződést megsértve fejleszt új fegyvereket.

Az USA hivatalosan először még Barack Obama elnöksége alatt, egy 2014-es jelentésben állította, hogy az oroszok földi indítású robotrepülőgépet tesztelnek, majd ezt a vádat a következő években rendre megismételték – Oroszország pedig rendre tagadta. A 2017-es amerikai jelentés meg is nevezi a szerintük az egyezménybe ütköző eszközt: az SSC-8 (feltételezett orosz megjelöléssel 9M729) földi indítású robotrepülőgépet, amelynek a hatótávolsága amerikai becslések szerint alulról súrolja az egyezményben meghatározott 5500 kilométeres limitet.

Bár egy október eleji NATO-gyűlésen Jens Stoltenberg főtitkár azt mondta, a szövetség minden tagállama egyetért abban, hogy Oroszország veszélyezteti az egyezményt, az oroszok szerint valójában az amerikaiak a hunyók. Az orosz narratíva szerint egyrészt a szerződés megszegésének minősül, hogy az USA szerintük támadásra is könnyedén bevethető légvédelmi rendszereket telepít Európába; másrészt az olyan harci drónok is szúrják a szemüket, mint a Predetor vagy a Reaper. Egyébként még ha kifejezett szerződésszegést az elérhető információk szerint nem is követett el, annyi biztos, hogy az amerikai fél is előszeretettel keresi a kiskapukat az egyezményen.

Bolton keze lehet a dologban

Az elmúlt években ugyan folyamatosan voltak kritikák az egyezménnyel szemben, de Trump kormánya még tavaly is azt tervezgette, milyen nyomásgyakorlások jöhetnek szóba Oroszországgal szemben. A szerződés felmondása olyannyira nem volt napirenden, hogy Jon Huntsman moszkvai nagykövet még a nyáron is arról beszélt, hogy az INF az egyik legsikeresebb egyezmény a fegyverkorlátozás történetében. Az Egyesült Államok álláspontjának változásában fontos szerepe lehetett annak, hogy fél éve John Bolton lett a Fehér Házban Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója.

Bolton korábban George W. Bush kormányzatában is fontos pozíciókat töltött be, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete is volt, és szerepe volt abban is, hogy a republikánus elnök kilépett az ABMT-ből. Bolton régóta ellenzi a nemzetközi és a kétoldalú fegyverkorlátozási egyezményeket, amik szerinte

nem érik el a szükséges célt, közben viszont gúzsba kötik az Egyesült Államokat.

Az iráni atomalku felmondását is szorgalmazó Bolton korábban egy 2011-es cikkében amellett érvelt, hogy az egyezményből teljesen kimaradó Kínára hivatkozva vagy ki kellene bővíteni az INF-et, vagy pedig teljesen ki kellene lépnie az USA-nak a szerződésből.

Vannak, akik szerint már nagyon érett

Trump bejelentése után a döntés támogatói és ellenzői is felvonultatták az érveiket az INF ellen és mellett. Számos amerikai szakértő támogatásáról biztosította Trump döntését, többek között az amerikai elnökkel sokszor kritikus Washington Postban is jelent meg erről véleménycikk. Matthew Kroenig, az Atlantic Council munkatársa arról írt, hogy semmi esély nem volt arra, hogy együttműködésre bírják Oroszországot, így lényegében egyoldalúan, az Egyesült Államokra nézve tartottak volna fent egy korlátozást.

Sokan érveltek azzal, hogy a hidegháborúban ugyan még az Egyesült Államok és a Szovjetunió adta a két erőteret, ami körül a világ forgott, azonban most Kína és más országok is rohamtempóban fejlesztenek olyan fegyvereket, amik az INF hatálya alá esnek. Ezzel pedig stratégiai hátrányba hozhatják az Egyesült Államokat a csendes-óceáni térségben, és azon belül is a Dél-kínai-tengeren, ahol Peking az elmúlt években tucatszámra húzta fel a mesterséges szigeteket.

Az egyezmény felrúgásának támogatói szerint az is fontos szempont, hogy a földi indítású rakéták indítóállításait sokkal olcsóbb fenntartani, és mozgatni, mint az INF mellett is fejlesztett légi-, és tengeri fegyvereknél. A Tomahawkok bevetésére alkalmas rombolók, és a modern vadászbombázók is sokkal drágábbak, mint a viszonylag könnyedén telepíthető mobil indítóállások.

Új fegyverkezési versenytől tartanak

A bejelentés bírálói szerint azonban az INF felmondása tovább fokozhatja a feszültséget az Egyesült Államok és Oroszország között, és a status quo felbomlásával hosszabb távon is veszélyesebb irányt vehet a két ország stratégiai rivalizálása. „Éppen alvajárva haladunk egy korlátok nélküli új fegyverkezési verseny felé” – mondta a Reagan-éra alatt az egyezmény kidolgozásában részt vevő Richard Burt az Atlanticnek. Az is a kockázatok között van, hogy további országok szállnak be az atomversenybe, vagy indokolhatják meg könnyebben a két legfontosabb atomhatalom lépéseit látva, miért nem tartanak magukra érvényesnek semmilyen korlátozást.

Sokan attól tartanak, hogy

így sokkal nehezebb lesz korlátozásokat elérni a jövő fegyvereinek, a kiberhadviselésnek és a genetikai beavatkozásoknak az esetében is.

Szerintük a mostani egyezményeket kiszélesítve, és azokra építve kellene az új területeket is lefedni. Az INF esetleges felbomlásával rögtön kérdésessé válna az új START-szerződés jövője is, ezt 2021-ig kellene megújítani, különben megszűnik. Ebben az esetben 1972 óta először nem lenne jogilag kötelező érvényű korlátozás a világ két legnagyobb nukleáris arzenálja esetében.

Az is egy előkerülő érv, hogy Trump hiába hangoztatja, hogy régi rossz alkuk helyett új jó egyezményeket akar, atomügyben nem tudott megállapodni Észak-Koreával, és Iránnal sem, az INF esetében pedig Oroszországot és Kínát, vagy akár az összes atomhatalmat kellene összeterelni. Ehhez hozzájön, hogy újabb ponton válhatnak szét az Egyesült Államoknak, és európai NATO-szövetségeseinek az érdekei.

Európa nem örül

Ha Trump kilép az INF-ből, az elsősorban európai országokat fog érzékenyen érinteni, hiszen egy konfliktus esetén ezek az amerikai szövetségesek kerülhetnének a kis- és közepes hatótávolságú orosz rakéták célkeresztjébe. Nem véletlen, hogy európai vezetők abban támogatták volna az USA-t, hogy vonja keményebben felelősségre Oroszországot, de többségében nem támogatták a kilépését az INF-ből. Federica Mogherini EU-s külügyi főképviselő

az európai biztonságpolitika fontos elemének nevezte az egyezményt, ami nélkül szerinte csak fokozódna a bizonytalanság a világban.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár azt mondta, hogy az USA európai szövetségesei nem terveznek több atomfegyvert telepíteni Európába, viszont hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok teljes mértékben betartotta az INF-et, ellentétben az oroszokkal. Az Atlantic azt is hozzátette, hogy európai vezetők soha nem kritizálták az ügyben elég hangsúlyosan Oroszországot.

A mostani kilépési szándékkal kapcsolatban amerikai oldalról is hallani azonban olyan hangokat, hogy Trumpék azért is rosszul kezelték a helyzetet, mert még ha jogos is a lépésük, a világ nagy része szemében ők tűnnek fel a szerződés felrúgójaként. Moszkva így duplán örülhet, hiszen megtarthatja az egyezmény tiltása ellenére – állítólag – fejlesztett fegyvereit, miközben Washingtont okolhatja a fegyverkezési verseny elmérgesedéséért.

Putyin már beszélt is arról, hogy szimmetrikus lépéseket tesznek azokkal, amikre az Egyesült Államok készül, miután kilépett az egyezményből. Szerinte az a kérdés, mi lesz az amerikai rakétákkal, de fenyegetően hozzátette, hogy Oroszország kénytelen lesz célba venni azokat az európai országokat, amik amerikai rakétákat fogadnának be. A kilépési szándékot is meg akarja vitatni a november 11-i párizsi találkozójukon Trumppal, de a Kreml csak „az órák egyeztetésére” készül.

A kínai színtér lesz a legfontosabb

Amiben egyetértés van: az USA és Oroszország szerint se fair, hogy amíg ők többé-kevésbé megtartóztatják magukat, közben Kína szabadon fegyverkezhet. Trumpéknak az orosz szerződésszegések mellett az szúrja még a szemét, hogy Kína állva hagyja őket az ázsiai térségben. Mivel Kína soha nem volt az egyezmény része, az annak megkötése óta eltelt 30 évben is zavartalanul fejleszthetett abban a fegyverkategóriában, amelyet az amerikaiak és az oroszok a maguk arzenáljából gyakorlatilag eltöröltek.

Harry Harris, az amerikai csendes-óceáni haderő akkori parancsnoka 2017-ben a szenátusi meghallgatásán azt mondta, ma a kínai hadsereg rendelkezik a világ legnagyobb és legváltozatosabb rakétaarzenáljával, amely több mint kétezer ballisztikus rakétából és robotrepülőgépből áll, és ennek 95 százaléka az INF-szerződésbe ütközne, már ha az vonatkozna Kínára is. Ráadásul a lassuló gazdaság ellenére is növelni akarják a védelmi kiadásokat: 2007 és 2016 között évente átlagosan 8,5 százalékkal fordítottak többet fegyverkezésre.

A növekvő kínai haderő miatt pedig a félelmek szerint az USA egyre kevésbé fogja tudni ellátni a térségbeli szövetségesei felé fennálló védelmi kötelezettségeit. Egy idei Pentagon-jelentés szerint Kína jelentős mértékben fejlesztette a robotrepülőgép-arzenálját, emiatt pedig szükség esetén az amerikai hadihajók nehezebben tudnák megközelíteni a kínai partokat, így az Egyesült Államok hátrányos helyzetből indulna egy fegyveres konfliktus esetén.

Bár a hivatalos álláspont szerint a ma a régióban rendelkezésre álló amerikai hadi kapacitások elegendőek a kínai fenyegetés ellensúlyozására, a megállapodás felmondását pártolók szerint a szárazföldi megoldások jelentősen költséghatékonyabbak lennének, mint a most elérhető tengeri és légi alternatívák, illetve a nagyobb hatótávú interkontinentális rakéták. Az egyezmény korlátozásai ugyanis ma azt eredményezik, hogy az USA-nak a jóval praktikusabb mobil földi indítóállások helyett drágább légi és vízi indítású robotrepülőgépekre kell hagyatkoznia. Ezzel pedig a korlátozott kapacitású légi és vízi haderőt is lekötik, így nem marad erőforrás olyan más fontos feladatokra, mint a tengeralattjárók és a légi támadások elleni védelem.

Mivel Kínának már maga a földrajzi helyzete is előnyt jelent a térségben, a közepes hatótávolságú fegyverekkel viszonylag zavartalanul tudja ellenőrzése alatt tartani a környező amerikai bázisokat és hadihajókat. Ha viszont az USA a szerződés béklyójától megszabadulva földi indítású fegyverrendszerek telepítésébe kezdene a környező szövetségeseinél, Kína területe egycsapásra megnyílna a potenciális támadások előtt, így nekik is bele kellene kezdeniük a komolyabb légvédelmi rendszer kiépítésébe, amire eddig nem voltak rákényszerülve –

márpedig minden védelemre elköltött jüan olyan jüan, amelyet nem a már így is tekintélyes támadó képességek további fejlesztésére költenek el.

Más kérdés, hogy egyáltalán nem biztos, hogy olyan könnyű lenne helyet találni azoknak a földi telepítésű rendszereknek Kína körül. Az USA-hoz tartozó Guam szigetére nyilván mehetnének, de Japánnal vagy a Fülöp-szigetekkel például már minden bizonnyal izzasztóbban lennének a tárgyalások.

Régóta tervezgették, miket gyárthatnának

A Breaking Defense megszerzett egy kiadatlan, 2013-as Pentagon-jelentést, amely az INF-szerződésből való kilépéssel foglalkozott. Ez egyrészt jól mutatja, hogy az USA már bőven Trump bejelentése, sőt hatalomra kerülése előtt komolyan fontolgatta a megállapodás felrúgását. Másrészt konkrét forgatókönyveket is megvizsgált a kilépés esetére.

A kongresszusi megrendelésre készült jelentés négy lehetőséget vázolt fel:

1. Már létező, rövidebb hatótávú fegyverek hatótávolságának meghosszabbítása

Az egyezmény által nem érintett, tengeri és légi indítású fegyvere sokféle van az USA-nak, földi indításúból csak a 300 kilométeres MGM-140 ATACMS rendszer jöhetne szóba, de ezzel kapcsolatban már korábban eldőlt, hogy nem érné meg továbbfejleszteni.

Fejlesztés alatt áll viszont a PRSM nevű rendszer, amelynek a tervezett hatótávja 499 kilométer – ami nem technológiai korlát, hanem éppen az egyezmény miatt vállalt önkorlátozás. Így a szerződés felmondása esetén adná magát a PRSM hatótávjának növelése.

2. Szárazföldi indítású robotrepülőgépek fejlesztése

Az INF-szerződés által megsemmisítésre ítélt BGM–109G a tengeri járműveken a mai napig használt BGM–109 Tomahawk földi indítású variánsa volt. Nem sokból tartana újból hadrendbe állítani egy földi indítású Tomahawk-típust. Pláne, hogy az USA már amúgy is tervezi az Aegis ballisztikusrakéta-védelmi rendszere Aegis Ashore szárazföldi elemeinek telepítését Lengyelországba és Romániába, amelyeket kisebb módosításokkal feltehetően támadó feladatokra is át lehetne alakítani. (Nem véletlen, hogy Oroszország éppen ezek telepítését ellenzi olyan hevesen.)

3.Szárazföldi indítású közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták fejlesztése

Az egyezmény értelmében megsemmisített Pershing II ballisztikus rakétákhoz hasonló amerikai fegyver ma nincs használatban, de nem is biztos, hogy sok értelme lenne erre a régi és kiszámítható technológiára koncentrálni.

4. Pályamódosításra képes szárazföldi indítású közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták fejlesztése

Ez a ballisztikus rakéták jól bevált technológiájának továbbfejlesztése. A hagyományos gyorsítófokozattal szemben az újabb típusú TSV-k (Trajectory Shaping Vehicles) már képesek annyi manőverezésre, hogy kevésbé legyen kiszámítható a röppályájuk, így nehezebb ellenük védekezni, viszont könnyebb lenne a kifejlesztésük, mint a jóval költségesebb és bonyolultabb hiperszonikus fegyvereké – amelyek terén az USA amúgy is elég nagy lemaradásban van –, így ideális arany középútnak bizonyulhatnak.

Borítókép: az észak-koreai Hvaszong-14 interkontinentális ballisztikus rakéta tesztje 2017. július 4-én. Fotó: AFP.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?