Jó hírek a Nagy-korallzátonyról

A Museum of Tropical Queensland munkatársa, Paul Muir szerint az eredmények azt jelzik, hogy a 30-45 méteres mélységben lévő élőhelyek fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleség megőrzésében, segíthetik a sekélyebb vizekben lévő sérült zátonyterületek regenerálódását is.

A Proceedings of the Royal Society B című lapban publikált tanulmány készítői távirányítású eszközökkel és speciális búvártechnikákkal kutatták fel a korallfajokat. A szakemberek szerint a mélyebben fekvő zátonyok némi védelmet nyújthatnak a tengeri élővilágot világszerte fenyegető korallfehéredéssel és pusztító viharokkal szemben.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. A korallok képesek regenerálódni, ha a tengervíz hőmérséklete csökken és az algák visszatérnek beléjük.

Az Ausztrália keleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyt az elmúlt években a töviskoronás tengericsillagok inváziója, a vízminőség romlása, az óceánvíz savasodása, 2016-ban és 2017-ben pedig többször is tömeges korallfehéredés sújtotta. Ez a szakértők szerint helyrehozhatatlan károkat okozhatott. A James Cook Egyetem professzora, Terry Hughes szerint a 2016-os és 2017-es tömeges korallfehéredéseket túlélő virágállatok ellenállóbbakká váltak a meleggel szemben.

(MTI)