Timót, Xénia
-3 °C
4 °C

Minden eddiginél távolabbi égitesttel randevúzunk újévkor

NewHorizonsKBOencounter
2018.12.28. 16:19

Minden eddiginél távolabbi égitestet, a Földtől 6,4 milliárd kilométernyire keringő Ultima Thule kisbolygót közelíti meg újév hajnalán az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) New Horizons nevű űrszondája. Ez a legtávolabbi – bár még a Naprendszeren belüli – égi objektum, amelyet valaha is ember alkotta űreszköz vizsgált.

Az űrszonda várhatóan közép-európai idő szerint 6 óra 33 perckor halad el a 2014 MU69 jelű, nem hivatalosan Ultima Thule nevű aszteroida mellett. A szonda 3500 kilométerre közelíti meg a kisbolygót, ami harmad akkora távolság, mint amikor 2015-ben a Plútónál járt.

A különös, jeges kisbolygó, amely nevét a középkori irodalomban szereplő "távoli szigetről" kapta, a találkozás alkalmából saját himnuszt is kap, amelyet a Queen asztrofizikusi diplomával rendelkező gitárosa, Brian May komponált.

"Ez a legkezdetlegesebb égitest, amellyel valaha űreszköz találkozott" – mondta Hal Weaver, a Johns Hopkins egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumának munkatársa. A tudósok nem ismerik az égitest pontos méretét, becsléseik szerint százszor kisebb, mint a Plútó törpebolygó, amelynek az átmérője közel 2400 kilométer. A Naptól távol keringő Ultima Thule felszíni hőmérséklete abszolút nulla fokhoz közeli, így feltételezik, hogy szinte eredeti állapotában őrizte meg a korai Naprendszer anyagát. "Ez valóban a Naprendszer kialakulásának idejéből származó maradvány" – így Weaver.

Az Ultima Thule "a Naprendszer padlásaként" is emlegetett, az 1990-es években felfedezett Kuiper-övben kering, amely a Naptól 4,8 milliárd kilométerre található. "Szó szerint üstökösök milliárdjai és több millió bolygókezdemény, valamint maroknyi, kontinens méretű törpebolygó található benne, mint például a Plútó" – magyarázta Alan Stern, a New Horizons program egyik vezetője. "Ez azért olyan fontos a tudósok számára, mert a Naprendszer e Naptól távoli térségében megmaradtak a 4,5 milliárd évvel ezelőtti állapotok" – tette hozzá. "Amikor tehát átrepülünk az Ultima Thule fölött, láthatjuk, hogy néztek ki a dolgok a kezdetekkor."

A NASA által 2006-ban indított New Horizons szonda óránkénti 51 500 kilométeres sebességgel halad az űrben. Ennél a sebességnél már egy rizsszemnyi tárggyal való ütközés is végzetes lehet. Az Ultima Thule mellett elhaladva – ha sikerül a feladatot sértetlenül végrehajtania – a szonda több száz felvételt készít, amelyek segítségével először sikerül majd megismerni a kisbolygó formáját és geológiai összetételét. Alan Stern bízik abban, hogy nem ez lesz a New Horizons utolsó küldetése, újabb objektumokat is felfedezhet a Kuiper-övben és 2020-ra még távolabbra jut el.

A New Horizons elképesztő felvételeket továbbított a Plútóról 2015-ben, amelyek közül egyesek a korábban soha nem látott szív alakú képződményt ábrázoltak. Stern szerint ezúttal háromszor nagyobb felbontású képek érkeznek, mint annak idején a Plútóról. Az áthaladás is sokkal pontosabb navigálást igényel, mint korábban gondolták.

Az Ultima Thulét 2014-ben fedezték fel a Hubble űrteleszkóp segítségével. A tudósok három évvel később jöttek rá, hogy nem gömbölyű, hanem feltehetően hosszúkás, sőt az is lehet, hogy két különböző objektumról van szó. Az első közeli képek várhatóan január 1-én érkeznek, és másnap teszik őket közzé. Az élő közvetítés ilyen távolságnál lehetetlen, de a NASA internetes közvetítést tervez az átrepülésről, a felvételeket May szerzeménye kíséri. (MTI)

Nyitókép: fantáziarajz a New Horizons űrszonda és egy Kuiper-övben lévő aszteroida találkozásáról (NASA)