Gerzson
4 °C
8 °C

Venezuela utolsó gleccsere is a gazdasági káoszba fullad

2019.01.16. 15:53 Módosítva: 2019-01-16 15:58:48
A Humboldt-gleccser egykoron Venezuela öt legnagyobb gleccserének egyike volt. Ma már az egyetlen gleccser az országban, és egy évtizeden belül menthetetlenül semmivé fog enyészni. A kutatóknak alig néhány évük van, hogy a gleccsert tanulmányozzák, de az állandó pénzügyi és politikai csőd állapotában vegetáló országban ez is szinte lehetetlen.

A venezuelai Andok egyik hegyvonulata, a Sierra Nevada de Mérida második legmagasabb kiemelkedése, a Humboldt-csúcs lejtőin régen több jégfolyam is eredt, ezek közül már csak a Humboldt-gleccser létezik. Azonban ennek is meg vannak számlálva a napjai. Területe mindössze tíz hektár, vastagsága pedig alig 20 méter. Mintha Venezuela versenyt futna Tanzániával és Kínával, hogy melyik országban fog előbb eltűnni az utolsó gleccser is.

A latin-amerikai ország gleccserei a hetvenes évek óta rohamosan zsugorodnak, az ok természetesen a globális felmelegedés. A Sierra Nevada de Mérida átlaghőmérséklete 10 Celsius-fokkal magasabb, mint 20 éve. Noha a nem sarkvidéki eljegesedések a földi jég mindössze egy százalékát alkotják, így globális hatásaik csekélyek, lokálisan rendkívül fontosak. Az Andok ad otthont a világ trópusi gleccserei 95 százalékának. Peruban és Kolumbiában e gleccserek kritikus szerepet játszanak az ivóvízellátásban, a vízi erőművek táplálásában és az öntözésben.

A venezuelai gleccsereket alig vizsgálták az elmúlt évtizedekben. A tanulmányok gyakoriságára jellemző, hogy több mint húsz év telt el (1971 és 1992 között) anélkül, hogy bárki is kutatást végzett volna a helyszínen. A legutóbbi, tíz hektáros területbecslés 2011-ből származik. A zsugorodás gyorsaságára jellemző, hogy csupán két évvel korábban még 15 hektár volt a Humboldt-gleccser területe.

Minthogy nem rendelkezünk olyan eszközökkel, amelyek segítségével megállíthatjuk a gleccser pusztulását, a kutatók azért küzdenek, hogy a fennmaradó időben minél többet megtudjanak élővilágáról, fizikai és kémiai jellemzőiről. A mai Venezuelában azonban ez majdnem olyan reménytelen vállalkozás, mintha magát a globális felmelegedést próbálnák megállítani.

A helyi kutatóknak egyszerűen nincs pénzük finanszírozni a szükséges kutatásokat. Tavaly minden várakozást felülmúló 1,7 millió százalékos inflációs sújtotta az országot, a minimálbért is a négyszeresére emelték. De a külföldi (főként az egyesült államokbéli) tudósok sem tolakodnak, hogy Venezuelába szervezzenek expedíciókat, hiszen a politikai és pénzügyi bizonytalanság, valamint az elharapódzó bűnözés miatt a látogatás nem biztonságos.

A venezuelai kutatók pedig lassan mind elhagyják az országot. A gleccser mikrobáit kutató csoportból már csak egyetlen mikrobiológus maradt az országban, a többiek mind az Egyesül államokba vagy más latin-amerikai országokba emigráltak hárommillió honfitársukhoz, a teljes népesség 10 százalékához hasonlóan. Volt közöttük olyan kutató, aki a lezárt venezuelai-kolumbiai határ miatt gyalog kelt át a szomszédos országba, és most Buenos Airesben posztdoktor.

Keserűen ironikus, hogy a gleccser névadójában, a zsenialitásához képest kevéssé ismert Alexander von Humboldt természettudósban éppen venezuelai utazásakor tudatosult az emberi tevékenység éghajlatromboló hatása - messze megelőzve korát. A spanyol ültetvények kedvéért kiirtott erdőket látva arról értekezett, hogy ha az ember visszafordíthatatlan károkat okoz az ökoszisztémákban, annak hatásai beláthatatlanok lehetnek, és akár a teljes bolygó éghajlatát is megváltoztathatják.

Forrás: National Geographic, The Atlantic

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!