Klaudia
0 °C
12 °C

Az Andok vonulatai két ütemben törtek elő a mélyből

GettyImages-146143961
2019.01.24. 14:47
Eddig azt gondolták a geológusok, hogy az Dél-Amerika nyugati partvidékén végighúzódó Andok hosszú, lassú és egyenletes folyamat révén emelkedtek ki, miközben a Nazca óceáni kőzetlemez lépésről-lépésre a szárazföldi lemez alá bukott. Egy új kutatás azonban feltárta, hogy e folyamat nem volt ilyen zökkenőmentes, inkább nyugalmi időszakok és (geológiai időléptékben) robbanásszerű változások jellemezték.

A Houstoni Egyetem geológusai a Nazca óceáni kőzetlemez 1500 kilométer mélyen eltemetett maradványainak kőzettani összetételét vizsgálták. A felgyűrődött lánchegységek általánosan úgy emelkednek ki a környező kőzetek közül, hogy a szárazföldi kőzetlemez felé közeledő óceáni lemez az előbbi alá bukik, és ezzel feltolja azt. Ennek folyamata, időzítése, dinamikája azonban számos körülménytől függ.

Az Andok esetében eddig az volt az általánosan elfogadott nézet,, hogy a csendes-óceáni Nazca-lemez állandó sebességgel, lassan bukott a szárazföldi kőzetek alá.

A mélybe süllyedt kőzetmaradványok azonban nem folyamatos mozgásról árulkodnak.

Ehelyett volt két olyan időszaka a földtörténetnek, amikor az alábukás, és ezáltal az Andok kiemelkedése meglepő mértékben felgyorsult. Ez pedig kedvezett a hegyvonulat mentén általánossá váló vulkanikus tevékenységnek. A kutatók elméletük igazolására komputermodellt alkottak, hogy szimulálják a múltbéli vulkanikus aktivitást.

Több mint 14 ezer múltbéli vulkánkitörés adatai segítségével tudtuk tesztelni a modellünket. Némelyek ezek közül még a krétakorban történtek

- nyilatkozta Jonny Wo, a Houstoni Egyetem kutatója, a kutatásról megjelent Nature-tanulmány vezető szerzője. De az alábukott Nazca-lemez maradványai 1500 kilométer mélyben találhatók.

Akkor vajon hogyan voltak képesek vizsgálni őket?

A földrengéshullámok vizsgálata révén. Amikor a Nazca-lemez a földköpenybe bukott, 5500 kilométernyi litoszféradarab merült a mélybe (a litoszféra a kéreg legkülső, szilárd rétege). E kőzetek részben megtartották eredeti struktúrájukat. Amikor áthaladnak rajtuk a földrengések keltette rezgéshullámok, azok jellegzetességei a struktúra függvényében torzulnak. Vagyis a rezgéshullámok elemzésével hasonlóan lehet letapogatni a föld mélyét, mint az MR- vagy CT-vizsgálatok segítségével az élő szervezetet.

Megpróbáltunk olyan régre visszamenni az időben az elemzés révén, és olyan részletes képet alkotni a múltbéli eseményekről, ahogy még senkinek sem sikerült.

Az adatok elemzésével kiderítették, hogy az alábukó óceáni kőzetlemez egyszer csak a földköpeny egyenetlen struktúrájú rétegébe ütközött, ami lelassította a merülését. A modell arra enged következtetni, hogy a kőzetlemez alábukása a mai Peru területén kezdődhetett, mintegy 80 millió évvel ezelőtt. Ezután az alábukási zóna eltolódott délfelé, és akkor alakultak ki a Déli-Andok vonulatai a mai Chile térségében, 55 millió évvel ezelőtt. Tehát az hegyvonulat nem folyamatosan és egyszerre emelkedett ki, hanem epizódszerű, egymástól elkülönült fázisokban.

Forrás: Live Science

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!