A pocsék sofőrök taníthatják az önvezető autókat a karambolok elkerülésére
További Tech-Tudomány cikkek
- AI-forradalmat ígérhetnek az Apple új M-szériás chipjei
- Felfedezték az első természetes fraktálalkotó molekulát
- A virtuális valóság segíthet a kényszeres gyűjtögetőkön
- Bűncselekmény lesz a deepfake pornográfia az Egyesült Királyságban
- Ömlenek a milliárdok a szaúdi csodavárosba, mégis csúszik az építkezés
Jacob Beck és munkatársai a Brown Egyetemről abból az ötletből indultak ki, hogy amikor az ember utasként ül az autóban, és a sofőr legnagyobb örömére folyton beleszól a vezető dolgába, akkor ezzel valójában ő maga tanul a legtöbbet a helyes vezetésről. Külső szemlélőként figyeli ilyenkor a volánnál ülő cselekedeteit, és rendszeresen kiszúrja a legkisebb hibáit is.
Az önvezető autók fejlesztésében elődleges jelentősége van, hogy algoritmusaik reális helyzetekből tudjanak tanulni. Beckék ezért arra kértek jó és rossz sofőröket, hogy egy szimulátorban vezessenek. Ezután egy szakértő afféle konstruktív kritikával vizsgálta meg a látott megoldásokat, és ítéletet hozott arról, hogy azok jók vagy rosszak voltak-e. Ezáltal a kutatók 21 ezer pozitív vagy negatív címkével ellátott jelenetet gyűjtöttek össze.
A szoftver ezekből a felvételekből tanult, ahogy egy a hátsó ülésen ülő gyerek is sokat tud meg a vezetésről, miközben az elől lévő, veszekedő szüleit figyeli. Magyarul nem feltételezi automatikusan, hogy amit lát, az az elképzelhető leghatékonyabb megoldás, hanem
megpróbálja kitalálni, hogy mi a hiba, és a jövőben ezeket igyekszik elkerülni.
Ezután az így tréningezett szoftver „ültették a volánhoz”, és értékelték a vezetési sikerességét. Összehasonlították a teljesítményét akkor, ha csak a nyers felvételeket táplálták belé, kiegészítő információk nélkül, illetve akkor, ha valaki folyamatosan értékelte a sofőrök teljesítményét.
Az eredmények szerint utóbbi esetben másfélszer sikeresebb volt (a sikert az ütközések, illetve az útelhagyások számában mérték).
Időnként a helytelen viselkedés látványa és annak ismerete, hogy az helytelen, rendkívül sok információval szolgálhat
- nyilatkozta Michael Littman, az eredmények alapján írott tanulmány egyik szerzője.
Forrás: New Scientist