Lukács
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Derékba tört Elon Musk rakétája, borulnak-e a tervei?

32040173928 afdfb09939 o
2019.01.25. 13:54

Az elmúlt napok, hetek egyik fő űripari szenzációja volt, amikor Boca Chicában, a SpaceX texasi telephelyén egyszer csak látványosan építeni kezdtek valamit, ami kezdetben leginkább egy jókora, hengeres víztartálynak tűnt. Pár nappal később a víztartály mellett feltűnt egy kúpos idom is, hogy aztán rövidesen összeálljon belőlük egy olyan, három uszonyszerű lábon álló rakéta, amilyet leginkább az ötvenes évek B kategóriás sci-fijeiben vagy gyerekkorunk olcsó képregényeiben lehetett látni.

Már építés közben elég nagy volt a zsizsegés a neten (volt, aki a még össze sem rakott alkotóelemek alapján összemontázsolt egy lehetséges Big Falcon Rocket-víziót), amikor maga Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója tweetelt ki egy látványrajzot arról, hogy mi is készül Boca Chicában. Január 5-én azt írta Musk, hogy „összeszerelés alatt áll a Csillaghajó tesztjármű, ami a csatolt illusztrációhoz lesz hasonló", hozzátéve, hogy a leendő, rendes, működőképes csillaghajón természetesen lesznek ablakok is.

Hat nappal később újabb képet posztolt Musk, ezúttal már az összeszerelt tesztrakétáról, hangsúlyozva, hogy ez már nem illusztráció, hanem igazi fotó. Azt, hogy mire szolgál a kb. 9 méter magas, kissé tömzsi, különleges megjelenésű szerkezet, Musk egy választweetben fejtette ki: szuborbitális VTOL teszteket fognak vele végrehajtani, azaz a függőleges fel- és leszállást gyakorolják majd, anélkül hogy Föld körüli pályára állnának. Épül majd egy orbitális repülésre alkalmas példány is, ami magasabb lesz, és a mostaninál vastagabb és simább lesz a borítása (a Boca Chicában álldogáló rakéta köpenye bizarr módon gyűrött ugyanis, köszönhetően a vékony acélborításnak).

Hogy mikor lesz repülésre kész az új rakéta, nem tudni biztosat, annyi biztos, hogy keddről szerdára virradó éjjel a természet alaposan megakasztotta a munkát. A dél-texasi telepen viharos erejű szél söpört végig, belekapaszkodott a rakéta törzsébe, és a felső részt letépte, majd földhöz vágta. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a megtépázott darab jószerével üres volt, a földön maradt alsó szekció, amiben az üzemanyagtartály, a hajtóművek is vannak, sértetlen maradt.

A fölső és alsó részt egyébként épp a napokban választották szét, hogy az üzemanyagtartályt és folyékony oxigént tartalmazó tartályt beépítsék. Elon Musk friss tweetje szerint szerint néhány hétig biztosan eltart, mire rendbe hozzák a rakétát.

Starship Hoppers

Aki azt gondolja, hogy a fényes retró rakétával valami teljesen új dologba vágja majd a fejszéjét a SpaceX, téved. Tekerjük csak vissza a szalagot képmagnónkban bő hat évvel! A SpaceX 2012 szeptemberében kezdte tesztelni a Grasshopper (szöcske) nevű rakétát, három évvel azután, hogy három sikertelen indítás után végül sikeresen föllőtték az első saját tervezésű és építésű rakétájukat, a Falcon–1-et. A Grasshopper nem volt más, mint egy kísérleti eszköz, a tesztrakéta, amivel a leendő, Földre visszatérő első fokozathoz szükséges technológiákat tesztelték.

A Grasshopper, illetve továbbfejlesztett verziója, az F9R Dev1 két év alatt összesen 13-szor repült, fokozatosan egyre magasabbra, egyre bonyolultabb manővereket végrehajtva, mígnem a rakétagyártást forradalmasító módszert be lehetett építeni a Falcon–9 rakétákba.

Hasonló, hosszadalmas tesztsorozat vár a Boca Chica-i rakétára is. A három Merlin- hajtóművel felszerelt, kb. 9 méter átmérőjű üzemanyagtartályt rejtő szerkezet először csak kicsit fog elemelkedni a talajtól (és jó esetben nem robban fel), majd az egymást követő tesztrepülések során egyre magasabbra tör, lebegve, súlypontját helyén tartva, majd megfelelő sebességgel visszaereszkedve a texasi SpaceX-bázisra, lehetőleg egészben landolva a betonon. Eközben rengeteg részrendszert, -mechanizmust, hardveres és szoftveres eszközt kell a SpaceX mérnökeinek tesztelniük, a hajtóművektől a minden eddiginél nagyobb üzemanyagtartályokon át a függőleges emelkedést és ereszkedést lehetővé tevő stabilizátorokig.

Hogy a szuborbitális tesztek során milyen magasságig emelkedik majd a tesztrakéta, eléri-e az űr határát, csak Elon Musk a megmondhatója. Musk legutóbbi bejelentése szerint az első emelkedő-ereszkedő tesztek valamikor március-április tájékán kezdődnek, és ezek során legfeljebb öt kilométeres magasságig emelkedik majd a Starhopper, hogy onnan próbálkozzon a Grasshoppernél megismert, majd a Falcon–9 rakétákkal tökélyre fejlesztett landolással. Hogy Musk nem a levegőbe beszél, mi sem bizonyítja jobban, hogy javában zajlanak a Boca Chica-i SpaceX-bázis átalakítási, bővítési munkái, hogy a telep otthont tudjon adni a leendő teszteknek.

Ha minden igaz, valamikor ezek után, 2020-nál nem hamarabb kerül majd sor az orbitális tesztekre, a tesztrakéta második verziójával („Starship Mk I orbital design"), ami egyben a leendő Mars-űrhajó prototípusa is lesz már egyben. Az eddigi – főként Musk tweetjeiből szóródó – hírmorzsák szerint a 2019 derekán elkészülő Mk I három továbbfejlesztett Raptor hajtóművel lesz ellátva, rozsdamentes acél köpenye lesz, és nem lesz hőpajzsa, helyette szuperhideg folyékony metánt keringetnek majd a „bőre" alatt, hogy a légkörbe való visszalépéskor termelődő óriási hőt elviselje.

A végleges, 55 méter hosszú, 9 méter átmérőjű Starship („Starship Mk II deep space design") elvileg hét Raptor-hajtóművel lesz felszerelve, és ahogy Musk írta, lesznek rajta ablakok. Ezzel az űrhajóval a 2018-as szerződés szerint egy japán milliárdos és pár művész tesz majd pár kört a Hold körül 2023-ban, hogy aztán sorozatban gyártva a Mars kolonizálásának legyen nagyratörő eszköze.

De a csillaghajós repülésektől még elég messze vagyunk (pláne a Marson landolástól), sokkal közelebb van hozzánk február 9., a SpaceX Dragon–2 űrhajójának első tesztrepülése. A SpaceX a NASA Commercial Crew Program résztvevőjeként azon dolgozik, hogy a közeljövőben amerikai űrhajósokat vihessen a Nemzetközi Űrállomásra. Az űrsiklóprogram 2011-es befejezése óta nincs az amerikai űrkutatási hivatalnak olyan űreszköze, amivel ezt megtehetnék, ezért a NASA súlyos dollármilliókat fizet az oroszoknak, hogy Szojuzokkal fuvarozzák asztronautáikat az ISS-re. A Commercial Crew Program célja, hogy magáncégek – elsők között az egymással versengő SpaceX és a Boeing – vegyék át ezt a feladatot a NASA-tól.

A sárkány színre lép 2.

A Dragon-sorozat eddig hibátlanul teljesített: ember nélküli teherűrhajóként már 16-szor jártak az űrállomáson, ötször újra felhasznált űrhajóként. Ember által is repülhető űrhajót viszont nem annyira egyszerű építeni, a SpaceX fő vetélytársa, a Boeing is ezen, a CST–100 Starliner űrhajón dolgozik gőzerővel, tesztrepülésre azonban idáig még egyik sem tudott vállalkozni. A NASA tavaly augusztusra várta a SpaceX-től az első ember nélküli tesztet, és decemberre az első emberest, de ezekből végül nem lett semmi – igaz, eközben a Boeing sem jutott sokkal előrébb a maga munkájával, márciusra, illetve augusztusra csúsztak az első hasonló tesztek.

2019 elejére azonban úgy látszik, csak történik előrelépés a Dragon–2 fejlesztésében. A jelenlegi tervek szerint február 16-án kerülhet sor az ember nélküli tesztrepülésre (ez lesz a Demo–1/DM–1 küldetés). A dolog előrehaladott állapotban van, a Dragon–2-t már fölszerelték egy Falcon–9 rakétára, szintén tesztelték a függőleges indítóállást a Kennedy Űrközpont 39A starthelyén, és  január 24-én, csütörtökön megvolt a sikeres statikus hajtóműteszt is.

Ha minden jól megy, június-július tájékán ül először legénység a Dragon–2 üléseibe, hogy Föld körüli repüléssel bizonyítsák, a SpaceX űrhajója képes asztronautákat az űrbe vinni. Ennek a Demo–2-es küldetésnek látványos előkészületi fázisát már láthattuk is, amikor Elon Musk képet posztolt arról a folyosóról, amin az űrhajósok majd eljutnak a rakéta tetején várakozó űrhajóhoz (ez az úgynevezett „crew acces arm", és mi tagadás, meglehetősen futurisztikusan néz ki, legalábbis a NASA által eddig használt indítóállási folyosókhoz képest).

Hogy a 2019-es tervek szenvednek-e csúszást, alapvetően két dologtól függ leginkább. Egyrészt, hogy véget ér-e belátható időn belül a NASA munkáját is nagy mértékben akadályozó amerikai kormányzati leállás, másrészt, hogy rendben lesznek-e Elon Musk pénzügyei, hogy a Tesla és a SpaceX háza tájáról érkező, nem túl biztató leépítési hírek mögött milyen folyamatok húzódnak, lesz-e, lehet-e azoknak hatásuk a folyamatban lévő programokra, nagyszabású tervekre.

Nyitókép: SpaceX