Szilvia
10 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Az első exohold talán nem is létezik

2019.02.19. 10:51
Tavaly ősszel tudományos szenzációt keltett, hogy csillagászok felfedezték az első Naprendszeren kívüli (exo-) holdat. Csakhogy most jöttek más csillagászok, és azt mondják, hogy szerintük pedig nem, mivel amit amazok láttak, az inkább egy Jupiterhez hasonló gázóriás, mint egy hold.

Amint lapunk is beszámolt róla tavaly októberben, a (feltételezett) hold a Kepler-1625b gázóriás körül keringhet, mintegy 8000 fényévnyire a Földtől. Még 2017-ben sejtették meg létezését David Kipping és Alex Teachey a New York-i Columbia Egyetemről. Ők már egy évtizede vadásztak az exoholdakra, de mindeddig nem találtak a létezésükre megdönthetetlen bizonyítékot (és sajnos lehet, hogy most sem).

Mindenesetre tavaly a Kepler és a Hubble űrtávcsövek segítségével megerősödni látszott elméletük, hogy a Kepler-1625b nevű gázóriás körül valóban egy kísérőégitest (magyarul hold) kering, amelynek mérete a Neptunuszéval összemérhető.

A Kepler-1625b-ről és feltételezett exoholdjáról készített fantáziarajz (és itt a hangsúly a fantázián van, hiszen lehet, hogy a hold nem is létezik)
A Kepler-1625b-ről és feltételezett exoholdjáról készített fantáziarajz (és itt a hangsúly a fantázián van, hiszen lehet, hogy a hold nem is létezik)
Fotó: NASA/ESA

Nem ért egyet azonban ezzel az elmélettel René Heller, a német Max Plack Naprendszerkutató Intézet munkatársa. Ők is azzal foglalkoznak, hogy exobolygókra vadásznak, méghozzá a központi csillaguk fényének periodikus elhalványulását figyelve (hiszen ekkor haladhat el a csillag előtt a bolygó). Egy most megjelentetett tanulmányuk szerint az exoholdak okozta elhalványulásnak még sokkal kisebbnek kell lennie ennél.

Az az elhalványulás pedig, amit Kippingék exoholdnak véltek, az inkább statisztikai anomália.

Nem ilyen egyszerű azonban a történet, hiszen Kippingéknek volt egy másik bizonyítékuk is az exohold létezésére. Történetesen, hogy a Kepler-1625b exobolygó 78 perccel korábban haladt el a csillaga előtt, mint várnánk, ha nem lenne holdja (ugyanis a kísérő égitest afféle gravitációs lökést ad a bolygónak, amely emiatt gyorsabban kering). Heller azonban e bizonyítékot is vitatja, bár ő is egyetért azzal, hogy itt gravitációs lökés áll a jelenség hátterében.

Csakhogy ez a lökés nem egy holdtól, hanem egy egyelőre fel nem fedezett, ugyancsak a Jupiterhez hasonló gázóriástól származik, amely a Kepler-1625b-nél közelebb keringhet a csillaghoz.

Lehet, hogy van ott exohold, de ennek létére ezekből az adatokból nem lehet következtetni. Úgy gondolom, itt műtermékkel állunk szemben. Én 70-30 arányban fogadnék az exohold ellen.

- nyilatkozta Heller a New Scientistnek. Ha valóban létezik az általa feltételezett belső bolygó, az talán olyan szögben kering a csillaghoz képest, hogy sohasem kerül közénk, és a Kepler-1625 közé (a Kepler űrtávcső által megfigyelt csillagokat Kepler-[szám] minta szerint tartják nyilván, és ha találnak körülöttük exobolygókat, azokat a központi csillag neve után írt kisbetűkkel jelölik). A gravitációs lökés mértékéből úgy kalkulálnak, hogy e gázóriás rendkívül közel keringhet a csillaghoz, távolsága tőle a Nap-Föld távolság 3 százaléka.

Most a csillag pozíciójának változásait tervezik figyelni, mert ez is árulkodhat a bolygó létezéséről.

Az eredeti felfedezést tevő (most nyilván rendkívül boldog) David Kipping így nyilatkozott az új tanulmányról: „Ez az új cikk egyetért a mi azon következtetésünkkel, hogy a jelenlegi adatokat nem szabad úgy értelmeznünk, mintha nagy biztonsággal bizonyított lenne az exohold léte.” Ugyanakkor abban nem hisz, hogy a gázóriás magyarázhatná az elhalványulásban tapasztalt, szerinte holdra utaló furcsaságokat.

Forrás: New Scientist