Laura, Alida
18 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

A görbületen túl csak a végtelen sötétség van

DiscMagnet
2019.03.06. 12:56

Oké, legyünk túl gyorsan a kötelező körökön. Igen, tényleg vannak emberek, akik abban hisznek, hogy a Föld lapos, és egy több évszázada tartó, sok millió emberre kiterjedő titkos összeesküvés igyekszik ezt elhallgatni az emberiség elől. Nem, ezek az emberek (általában) nem hülyék – legalábbis nem abban az értelemben, hogy nagyon csekélyek lennének a mentális képességeik.

Tudományos hit

Az egész jelenség a 21. század nagyon jellemző kortünete. Benne van az állammal, iskolával, tudománnyal, egyáltalán: minden hivatalossal szembeni bizalmatlanság. Benne van az, hogy a közösségi média világában mindenki ki akar tűnni, érdekesnek és egyedinek látszani. Benne van az, hogy

a tudomány mára olyan szintre fejlődött, hogy átlagemberként esélyünk sincs megérteni az eredményei mögötti érveket, és nincs más választásunk, mint hinni anélkül, hogy megértenénk.

És benne van az igazságon túli világ alapvető tévedése: hogy mindenkinek joga van nemcsak saját véleményhez, hanem saját tényekhez és saját valósághoz is.

A Behind the Curve (Túl a görbületen) dokumentumfilmes stábja szinte a lehetetlenre vállalkozott, amikor azt tűzte ki célul, hogy előítéletektől mentesen mutassa be a laposföld-hívők világát. Ez persze nem azt jelenti, hogy nyitva hagyná a kérdést a Föld formájáról, hanem azt, hogy ezt az aspektust félreteszi.

Nem az az érdekes, hogy gömb-e vagy nem gömb (oké, geoid), hanem az, hogy kik ezek az emberek, és hogyan jutnak el addig, hogy legfeljebb gimnazista szintű ismeretekkel felvértezve megkérdőjelezzék, aztán megtagadják az egyik legalapvetőbb, milliószor bizonyított tudományos tényt, és egy egészen bizarr valóságot építsenek fel helyette.

Lapos Föld, végállomás

A lapos Föld általában az utolsó lépés az összeesküvés-elméletek gyakorló hívőinek pszichés utazásában, mire idáig eljutnak, már egy csomó más teóriát felszedtek útközben. Náluk egy közös – lapos – univerzumban él egymás mellett az összes létező konteó az oltásellenességtől a chemtrailen át a zsidó gyíkemberekig, viszont nincs se evolúció, se gravitáció.

Senkinek nem hiszek, kizárólag saját magamnak. Ha jön egy olyan hír, mint a bostoni robbantás, csak akkor hiszem el, ha a saját szememmel látom, sőt, ha én magam is megsérülök

– mondja a film egyik főszereplője, Patricia Steere youtuber. Akit egyébként a laposföldes közösségen belül többen azzal vádolnak, hogy az amerikai kormány beépített titkosügynöke, és erre bizonyíték az is, hogy a keresztneve utolsó három betűje CIA. Steere hívei tökéletesen mutatnak rá arra, hogy ez az érv mekkora ordító idiótaság, hogy aztán ugyanezek az emberek pár perc múlva buzgón magyarázzák, hogy a NASA hazug mivoltát az is bizonyítja, hogy a nasha óhéberül azt jelenti, megtévesztés.

(Itt jegyezzük meg, hogy a filmnek tökéletes platform a Netflix, ami támogatja, hogy az egyszeri néző ilyenkor nyomjon egy pause-t, igyon egy pohár vizet, szellőztesse ki a fejét, mert egyébként másfél órában az egész tényleg iszonyú töményen agyzsibbasztó.)

De nem csak ilyen pillanatokból áll a film, egészen megkapó történetszál például, ahogy a macskáival élő, ötvenes szingli Steere és a lapösföldes közösség egyik legnagyobb sztárjának számító Mark Sargent ügyetlenül flörtölnek, és láthatóan odavannak egymásért. Zseniális jelenet, amikor kettesben bemennek egy NASA-kiállításra bemutatni, mekkora hazugság az egész, és nagyokat kacagnak azon, hogy nem működik az űrhajószimulátor – miközben a kamera mutatja, hogy egyszerűen nem találták meg a tenyérnyi, START feliratú zöld gombot.

Miközben önkéntelenül is drukkolunk nekik, hogy jöjjenek össze (spoiler alert: nem jönnek), sorjáznak a szomorú ellenpéldák: a nő, aki arról panaszkodik a kamerába, hogy két pasija is szakított vele a laposföldes dolgai miatt; vagy a fickó, aki arról beszél, hogy épp most vált el, a testvéreivel és a szüleivel nem beszél, és csak a laposföldesek között vannak barátai. Aztán a sajnálatunkat felváltja a fékezhetetlen röhögés, amikor a hatalmas arccal és arroganciával felvezetett leleplező kísérletük éppen hogy a Föld görbülete melletti bizonyítékot szállít, és az önjelölt laposföldes tudós csak annyit tud kinyögni.

Érdekes. Ez... érdekes.

Tanulságos sztorivonal az is, amikor egy 20 ezer dolláros (5,5 millió forintos) csúcstechnológiás száloptikás lézergiroszkópot szereznek be, hogy bebizonyítsák vele, a Föld nem forog. A kísérlet az mutatja, hogy de, forog. Megismétlik még kétszer, különféle módokon manipulálva a giroszkópot, de hiába, továbbra is a forgást mutatja a műszer. Végül levonják a tanulságot: a lapos Föld fölött magasló búra (ezt mi úgy ismerjük: égbolt) forog, és az ebből fakadó mennybéli energiákat regisztrálta a kísérlet. Ez persze vicces, de egyben szép illusztrációja is a tudomány és az áltudomány közti különbségnek. A tudomány vizsgálódik, következtetéseket von le, és ezek alapján jut eredményre. Az áltudománynál a végeredmény előre borítékolva van, és a vizsgálatot igyekeznek úgy torzítani bármi áron, hogy azt bizonyítsa.

Az ő szavazata is annyit ér, mint a tiéd

A lapösföld-hívők bemutatása az első nemzetközi konferenciájukkal tetőzik, amire iszonyú büszkék, és amit úgy látnak, mint a végső bizonyíték, hogy legyőzték a hazug és korrupt tudományos világot. Ezzel párhuzamosan fizikusok, csillagászok, pszichológusok, sőt, egy igazi űrhajós, Scott Kelly képviselik a józanság hangját, és igyekeznek megfejteni, mi visz rá embereket a tudomány megtagadására – illetve ők rángatnak vissza a (Gömb-)földre akkor is, amikor a laposföldesek valami nagyon szenzációsan hangzó “bizonyítékkal” állnak elő. Ezek a részek megint csak iszonyú viccesek, rögtön egy ilyennel is nyit a film, amikor Sargent bedobja az aduászt: azért nincsenek a Föld déli féltekéjén kelet-nyugat irányú utasszállító repülőjáratok, mert azzal rögtön lebukna az egész hazugság (hiszen ezeknek a lapos Föld térképén sokkal hosszabb lenne a menetidejük, mint a földgömbön). Bárki utánanézhet a Flightradaron, ahol ő maga is napokig nyomozott és kutatott eredménytelenül. Vágás, egy fizikus beszél ugyanerről, rákattint a Flightradarra, és bumm:

ott megy 15 ilyen járat.

A laposföld-hit, és úgy általában az összeesküvés-elméletek legnagyobb csapdája, hogy a hétköznapi, mindenki által tapasztalt jelenségeket kell valahogy megmagyarázniuk egy alternatív világ szabályai szerint. És minél távolabb sodródik a konteó a valóságtól, annál nyakatekertebb és szürreálisabb magyarázatok születnek. Ha például feltételezzük hogy a Föld tényleg egy lapos korong, amit végtelen jégmező vesz körül – erről hisszük mi azt, hogy az Antarktisz –, azon túl pedig csak a sötétség van, akkor hogyan és miért van például napfogyatkozás? Árapály? Miért működik a GPS? És legfőképpen: kicsoda és miért fektet évszázadok óta végtelen erőforrást abba, hogy az egész gigászi hazugságot fenntartsa (és ha a zsebében van minden kormány, nemzetközi szervezet, űrügynökség, egyház, minden egyetem és hadsereg, a teljes média, minden tudós, pilóta, hajós, térképész, csillagász, akkor hogyhogy pár holdkóros youtubert nem sikerül elhallgattatnia?).

A film legnagyobb erénye, hogy nem áll meg az obligát válasznál, miszerint a fejedben, ott van a végtelen sötétség, kis barátom, a Föld gömbölyű, te meg egy idióta vagy. Érintőlegesen azért rákérdez ezekre a dolgokra, és hagyja is, hogy a válaszokkal a laposföldesek hülyét csináljanak magukból, de inkább az emberi oldalra próbál fókuszálni, és azt megmutatni, hogy könnyű megoldás bolondnak bélyegezni és kiröhögni őket, de ez nem vezet sehová.

A gond csak az, hogy nem nagyon mutat ehelyett más alternatívát. Maga Patricia Steere mondja ki, hogy képtelen meggyőzni azokat, akik őt transznemű gyíkember vámpírnak tartják, akit a háttérhatalom a laposföldesek megfigyelésére és manipulálására ültetett a mozgalomba. Bármilyen bizonyítékot mutat, azzal csak megerősíti őket a hitükben. Addig el is jut, hogy felvetődik benne: talán ő is éppen ugyanilyen, és ugyanígy utasítja el a tudomány összes érvét és bizonyítékát. Felcsillan a remény a nézőben, de csak egy pillanatra, Patricia ugyanis azzal folytatja:

Tudom, hogy nem. A szívem mélyén érzem, hogy igazam van.

És ennyi, sakk-matt, összeállt a három közismert pszichológiai jelenség aranycsapata:

  • A Dunning-Kruger hatás (ha valamihez nagyon nem értünk, az még arra sem elég, hogy felmérjük, mennyire keveset tudunk, tehát hozzáértőnek képzelhetjük magunkat).
  • A kognitív disszonancia redukció (bámulatosan tudjuk úgy torzítani a valóságot, hogy az ne ütközzön össze az előítéleteinkkel és a véleményünkkel).
  • A megerősítési torzítás (hajlamosak vagyunk azokat az információkat előnyben részesíteni, amik a mi igazunkat támogatják, tekintet nélkül arra, hogy igazak vagy sem).

Ezzel pedig áttörhetetlen mentális várfalat emelhetünk nemcsak a lapos Föld, hanem bármilyen konspirációs teória köré, legyen az háttérhatalmi összeesküvés, chemtrail, klímaváltozás-tagadás, Soros-terv, vagy ez mind egyszerre.

A film fő üzenete az, hogy oké, ezek a fickók vagy bolondok vagy nem, vagy vissza lehet őket valahogy csalogatni a valóságba vagy nem (egyébként igen, bizonyos értelemben bolondok, és nem, sajnos a legtöbb esetben menthetetlenek), de ha kiröhögtük magunkat, álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk a tükörbe. Nem lehet, hogy egyes témákban egy icipicit mi magunk is laposföldesek vagyunk? Hogy esetenként pontosan ugyanúgy tagadjuk meg és torzítjuk az ízlésünk szerint a valóságot, hogy ugyanúgy nem hallgatunk a józan észre és a logikára? És ha erre most ugyanazt mondta, mint Patricia Steere, hogy nem, mert a szíve mélyén érzi, hogy önnek van igaza, az elég rossz jel.

(A Behind the Curve a Netflixen elérhető, magyar felirat egyelőre nincs hozzá. Korábban díjat nyert a portlandi és a Los Angeles-i dokumentumfilm-fesztiválokon is.)

(Borítókép: behindthecurvefilm.com)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!