Natália
1 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

Digitális a család, de a gyerek áll nyerésre

GettyImages-170471357
2019.03.09. 08:14
Játékfüggőség, túlzásba vitt mobilozás, ezek a digitális világ drogjai, de ebből is sokat lehet tanulni.

Eddig 2:0 az állás, és én állok vesztésre

Hát hová lesz ez a világ, ha a gyerekek mindig csak a mobilt piszkálják? Szögezzük le, hogy sehová nem lesz, mert a gyerekek mindig is piszkáltak dolgokat unalmukban. C64-et, csigaszemet, egymás belét fakarddal - a történelem során azért akadtak nehezebben kezelhető serdülőkori problémák, mint a kéztőcsatorna-gyulladás, vagy egy elveszített meccs a Clash Royale-ban.

A másik oldalon meg ott vannak az előnyök, hogy a fiam mégiscsak háromjegyű számokat szorozgatott, amikor még a szorzótáblát sem vették végig, mert valami sárkányos játékban percek és órák arányát kellett észben tartani, a Minecraftból meg úgy megtanult angolul, hogy csak na. (Oké, azért vannak kétségeim, hogy szüksége lesz-e valaha a slime block vagy a dried kelp kifejezésekre.)

Van olyan helyzet, amikor a szülő közbelép

A játékfejlesztők nagy része pont annyira etikus, mint egy dizánjerdrogot terítő belvárosi díler. Egyetlen különbség, hogy nem betép az ügyfél, hanem csak belép, de mindkét rendszer úgy van kialakítva, hogy a vevő sokszor visszatérjen, és lehetőleg pénzt is vigyen magával.

A Fortnite például a videojátékok heroinja lehetne, mellette még a Quake is legfeljebb agyoncukrozott kakaóscsiga

A dolgozó szülő nem tud mindig ott lenni, amikor a gyerek mobilozással töltheti el az időt, úgyhogy praktikusak lehetnek azok az appok, amelyekkel korlátozni, vagy legalább jó irányba lehet terelni a mobilhasználatot.

Persze tudtam én, hogy mire képes egy gyerek, ha a kedvenc játékáról van szó. Amikor az anyám anno magával vitte a pécém tápkábelét, kihúztam egy ugyanolyan kábelt a nyomtatójából, és megtanultam a résnyire nyitott ablaknál felismerni a cipője kopogását. Mire a kulcsa az első emeleti lakás zárjába került, minden újra a helyén volt. De az általam particionált 286-osnál a mobil jóval zártabb rendszer, nem igaz?

Gondolam én, naivan.

Az első kísérletet a Kids Place nevű szűlői felügyelet alkalmazással bonyolítottuk le a tizenkét éves fiammal. Ez elég kifinomult, előre meg lehet adni a korlátlanul használható alkalmazásokat, hogy például Viberen tudjunk csevegni, a számológép se legyen kikapcsolva, és van még pár hasznos dolog, amit nem érdemes elvenni. Minden egyébre a használati időt napokra és órákra lebontva tudjuk megadni, így előre definiálni tudjuk a leckeírásra és más tevékenységekre szánt időt, meg azt, amikor korlátlanul lehet nyúzni a mobilt.

kid

Kicsit túltolták a korlátozást, mert az app telepítése után elérhetetlenné válik a legördülő értesítési menü, így még a fontos jelzések is elsikkadnak. Kicsit bugos is a rendszer, néha bejut a felhasználó a főmenübe, és csak egy kis késéssel jelenik meg a Kis Place saját felülete a szülő által jóváhagyott appok indítóikonjával. Ez a tétovázás éppen elég nagy hiba volt ahhoz, hogy a fiam egyszerűen megfogja a Kids Place ikonját, és kihúzza a kukába az appot.

Ennyit erről, 1:0 oda, kérem a következőt

A Google Family Link volt a második jelölt. Elsőre jó eszköznek tűnt, hiszen mégis csak a Google rakta össze magát az Androidot is, és csak meg tudták oldani a fejlesztők, hogy a korlátozás megkerülhetetlen legyen.

Ebben már külön kell telepíteni egy appot a gyerek, és egy másikat a szülő mobiljára, és értelemszerűen az utóbbiról lehet nyomon követni mindent. Rajtunk múlik, hogy akarjuk-e látni a gyermek földrajzi helyzetét, de ha ezt nem kérjük, akkor is figyelemmel kísérhetjük a mobilos aktivitását, és hogy a napi időlimitből mennyit használt el.

Megoldható, hogy távolról irányítsuk a telefont, de csak olyan mértékben, hogy akár kézzel fel tudjuk oldani, vagy manuálisan be tudjuk csukni a gyerekzárat, amikor olyan a helyzet. Vehetjük ezt virtuális szobafogságnak.

A Family Link borzasztóan fapados

Csupán annyit tudunk megadni, hogy naponta mennyi ideig lehet feloldva a készülék, és hogy mettől meddig tart az alvásidő, szóval nem lehet külön blokkolni azokat a délutáni órákat, amikor a házinak kéne elkészülnie. A korlátozás is nagyon egyszerű: vagy minden elérhető, amit engedtünk telepíteni, vagy semmi sem, csak a telefonhívások.

A Google Family Link korlátozni tudja a telepítéseket, értesít, ha a gyerek új appot töltött le, és egyenként letilthatók az alkalmazások. Sőt, még egy kézenfekvő kerülőutat is blokkolni tud: nem tud a gyerek új felhasználót létrehozni. Mármint azután nem tud, hogy telepítettük a Family Linket, de ha volt már egy ilyen extra fiók a telefonon, akkor az ott is marad, és azzal a gyerek korlátlanul be tud lépni. Így kaptam a második gólt, a fiam utánaolvasott, hogy miként működik a Family Link, és felkészülten várt. De látta azt a Youtube-videót is, amivel a szülői kód megadásánál lehet trükkösen áthatolni a gyermekvédelmi rendszeren.

fami

Nem aggódok, így sincs veszve minden, mert az embergyerek igazából olyan, hogy csak sokat kell vele beszélgetni a fontos dolgokról. Például el lehet mondani, hogy a kijelzőidő szabályozása nem ellenük, hanem értük van. Egyébként még a felnőttek is rászorulnak ilyesmire, ezért került bele az Android 9-be a Digitális Egyenleg, amivel a saját apphasználatunkat figyelhetjük, vagy ahogy a Google fogalmaz,

új gondolati minták alakulnak ki, jobban odafigyelünk az eltöltött időre.

Nekem még az okosórám is rezeg minden óra ötvenedik percében, hogy meg kéne mozgatni a lábakat, mert hajlamos vagyok fél napot megszakítás nélkül dolgozni, ami nem egészséges.

Pont arra való a gyerekkor, hogy a saját hibáiból is tanuljon az ember, van idő elsajátítani a felnőttként nélkülözhetetlen praktikákat. Azt például mindképpen érdemes korán a fejbe vésni, hogy az idő az egyetlen korlátos erőforrásunk, ezért fontos, hogy jól gazdálkodjunk vele.