Emánuel
3 °C
13 °C

A pánikbetegség nem csak a Szilícium-völgyben arat

GettyImages-1063510854
2019.03.11. 16:15 Módosítva: 2019.03.11. 16:44
Noha szinte az összes mentális zavar kifejezetten stigmatizáló, így az érintettek inkább titkolják, a pánikbetegség mára egyes körökben kifejezetten divatossá vált. Egyre több a pánikbeteg a nagy lelki nyomással járó technológiai munkakörökben, de a nyugati társadalmakban általában is. Pedig diagnózisuk és gyógyításuk bizonyos esetekben meglepően gyors és sikeres.

Egy hete írtunk a Facebook moderátorainak irigylésre semmiképpen sem méltó munkájáról. Tizenötezren dolgoznak azon nap mint nap, hogy ne maradjanak a közösségi oldalon olyan tartalmak, amelyek sértik az irányelveket – főként a brutalitást és a pornót kell kiirtaniuk az oldalról. Bár azt hinné az ember, hogy a munkájuk könnyű, hiszen egész álló nap csak facebookoznak, valójában pocsékul fizetik őket, és a végignézett sok borzalomtól brutális stresszt élnek át, gyakori náluk a szorongás, a különböző függőségek és a pánikbetegségnek tűnő állapot.

Többen élnek át rendszeresen pánikrohamot, egyikük azt mondta, hogy mióta egy olyan videót kellett végignéznie, ahol egy korabeli férfit ölnek meg, miközben az az édesanyjáért sír, egyszerűen nem tud késekre nézni, fegyverrel az ágya mellett alszik, és sokat aggódik azon, hogyan tud helyekről kimenekülni, ha esetleg megtámadnák. A moderátorok tünetei hallatán szinte mindenkiben a pánikbetegség sejlik fel, de Purebl György pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese szerint itt biztosan nem erről van szó:

A pánikbetegség divatosságát mutatja, hogy sokan akkor is erről beszélnek, amikor a tünetekért valójában akut vagy poszttraumás stressz felelős. E jelenséget másodlagos traumatizációnak hívjuk. Ezek az emberek ugyanis pontosan tudják, mitől vannak szorongásos rohamaik, nem úgy, mint a pánikbetegek.

Nyilvánvaló persze, hogy az elviselhetetlenül súlyos stressz sok esetben pánikrohamot vált ki az embernél, de ez, ha az inger valóban borzalmas, nem tekinthető betegségnek. Mikortól kezdődik hát a pánikbetegség, amely orvosi segítség nélkül könnyen kezelhetetlen mélységekbe taszíthatja az embert? Friss magyar adatok nincsenek, de mivel a szorongás és a hangulatzavarok gyakorisága általában nem különbözik hazánkban és Nyugat-Európában, a külföldi adatok alapján a szakemberek úgy becsülik, hogy 

Magyarországon 300-350 ezer pánikbeteg ember élhet.

Az elmúlt évtizedekben sokkal láthatóbbá vált a pánikbetegség, hiszen ma már az emberek saját maguk is felismerik. Purebl György elmondása szerint 20-30 évvel ezelőtt az orvosok is csak nagyon nehezen ismerték föl, hogy a beteg mellkasi fájdalmait valójában pánikbetegség okozza. Az intézetigazgató-helyettes szerint ma már néhány beteg az ellenkező végletbe esik, és a mellkasi fájdalmak miatt azonnal pszichiáterhez fordulnak vélt pánikbetegséggel, ahelyett, hogy először kardiológiai kivizsgálásra mennének, az esetleges szívbetegségeket kizárandó.

A pánikbetegség diagnózisát nagyban segíti, hogy közel sem stigmatizáló annyira, mint más mentális betegségek. „Jól vállalható betegséggé vált, amiben nagy szerepe van annak, hogy a médiában megjelent a pánikbetegség” – tartja Purebl György. De nem minden ember, aki ezzel a vélt zavarral fordul pszichiáterhez, pánikbeteg valójában. Sokszor más zavarban szenvednek, de azokat maguk előtt is szégyellik. Viszont az ennek ellenére hozzájárul a gyógyulásukhoz, hogy orvost keresnek fel a problémával, hiszen

így sokkal könnyebben bevonhatók olyan terápiákba is, amelyek a valós bajukat orvosolhatják.

Éppen a pánikbetegség divatos volta miatt fontos a szakember szerint, hogy különbséget tegyünk a pánikrohamok és a pánikbetegség (helyesen egyébként pánikzavar) között.

Szinte mindenki élt már át szorongásos rohamot, akárcsak akkor, amikor óvatlanul lépett le a járdáról, és heves dudálás hatására lépett vissza a közeledő autó elől. Ilyenkor felmegy a vérnyomásunk, hevesen ver a szívünk, hideg-meleg hullámok törnek ránk. Ilyen egy hirtelen jelentkező szorongásos roham. A nagy különbség a „hétköznapi” szorongásos roham, illetve a pánikroham között az, hogy az első esetben tudjuk, miért történt, van jól értelmezhető magyarázatunk a tünetekre, a pánikroham tünetei viszont (látszólag) minden ok nélkül, a semmiből törnek ránk.

Még az esetenként előforduló, látszólag indokolatlan pánikroham sem feltétlenül betegség,

szinte mindenki átél ilyet is élete során. A pánikbetegség akkor kezd kialakulni, ha a tünetek észlelésekor az illető elkezd azon töprengeni, hogy vajon mi baja lehet. Amikor mellkasi fájdalommal, heves szívdobogással járó tüneteket érzékelünk magunkon, természetes, ha arra gondolunk először, hogy ezeket valamilyen komoly betegség, leginkább szívbetegség okozza. Ettől még jobban megijedünk, amitől súlyosbodik a szorongás is, és könnyen egy önmagát erősítő spirálba kerülhetünk.

A beteg egyre inkább figyeli magát, és így a legkisebb tüneteket is észreveszi. Csakhamar már kerüli azokat az élethelyzeteket, amelyekről tudja, hogy korábban pánikrohamokat váltottak ki nála. Ez a viselkedés vezet a pánikbetegséghez. A beteg egy idő után már számos, jellemzően közterületen megvalósuló helyzettől is rettegni fog, abbéli félelmében, hogy ott majd pánikroham tör rá. Ilyenkor a pánikbetegség agorafóbiával is társul, a kettő együtt gyakrabban fordul együtt elő, mint külön. Jellemző tünet, hogy 

A pánikbetegek szinte mindig a sor szélére ülnek a moziban, hogy adott esetben minél gyorsabban ki tudjanak menekülni a helyzetből.

A pánikbetegség gyógyszeresen, illetve pszichoterápiával is kezelhető, Purebl György szerint igen hatékonyan. Sok esetben már néhány hétnyi kezelés után is tartósan megszűnhetnek a tünetek, gyakorlatilag gyógyultnak nyilvánítható a beteg.

Természetesen ez nem feltétlenül igaz mindenkire – hívja fel a figyelmet a pszichiáter. Ugyanúgy, ahogy minden betegségnél, a pánikbetegségnél is vannak komplexebb esetek, ahol a mélyben rejtőző okok sokrétűek, és így a kezelés sem egyszerű. A gyógyszeres kezelés mellet a pánikbetegség leghatékonyabb, bizonyítékokkal leginkább alátámasztott kezelése a kognitív viselkedésterápia, amit az Oxfordi Egyetemen fejlesztettek ki, és a világon másodikként a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen honosította meg a Kopp Mária által vezetett munkacsoport a Pszichiátriai Klinikán a kilencvenes évek elején.

A terápia lényege, hogy a beteg megtanulja felismerni a pánikrohamok tüneteit, és tudatosan tesz a súlyosbodásuk ellen. Ez sokkal nehezebben megvalósítható, mint ahogy hangzik, hiszen a szorongásos zavarokban megjelenő irracionális gondolkodás éppen a zavarok lényege.

Amikor elmondja a kardiológus, hogy a negyedik EKG-nk is negatív lett, és kutya baja a szívünknek, akkor megértjük, hogy pánikbetegek vagyunk, és jó esetben el is megyünk egy pszichiáterhez, aki el is kezd minket kezelni. De amikor ezután újra pánikroham tör ránk a metróban, akkor mégsem az lesz az első gondolatunk, hogy semmi gond, hiszen "csak" pánikbetegek vagyunk. Ehelyett azon kezdünk aggódni, hogy a pánikbetegeket is érheti infarktus, és mi van akkor, ha ezek a tünetek most éppen valóságosak, és tényleg baj van a szívünkkel

– érzékelteti Purebl György a pánikbetegekre leskelődő csapdahelyzetet.

Ma már részben értjük a reakciók hátterében húzódó agyi mechanizmusok működését. Agyunkban külön területek felelősek a logikus gondolkodásért, illetve az erős érzelmi töltöttségű emléknyomok tárolásáért. A logikus gondolkodásért felelős hálózatok, illetve az amigdala (mandulamag) közötti kapcsolatot kell erősíteni ahhoz, hogy a roham irracionalitását hangsúlyozó tudatos érvek hatékonyabban tarthassák ellenőrzésük alatt a korábbi emlékeken alapuló szorongásos érzelmi reakciót. Minden más irracionális reakciókkal járó mentális zavar (például a fóbiák) esetében is ez lehet a megoldás kulcsa. A betegnek éppen az teszi még szörnyűbbé ezt az állapotot, hogy agyának racionális hálózatai pontosan tudatában vannak annak, hogy értelmetlenül viselkedik, így gyakran csökken az önértékelés, és

megjelenhet a megőrüléstől való (szintén irracionális) félelem is.

Fontos hozzátennünk azért, hogy a pszichológiai zavarok okai a régi feltételezésekkel szemben soha nem olyan egyszerűek, hogy magyarázhatóak legyenek például azzal, hogy az agy bizonyos területein több vagy kevesebb idegi ingerületátvivő anyag található a normálisnál, és csak gátolnunk vagy serkentenünk kell ezeknek a termelését. Mai elképzeléseink szerint a legtöbb zavart az egymással együttműködő agyi hálózatok közötti kommunikáció zavara okozza. Ezt a kommunikációt gyógyszerrel és pszichoterápiával is lehet javítani, és sokszor a korábbi elméletek nyomán kifejlesztett gyógyszerek is lehetnek hatékonyak – csak éppen a hatásmechanizmusuk esetenként teljesen más, mint azt az agykutatók korábban gondolták.

(Borítókép: A Szilícium-völgy egy épületének ablaka. Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!