Miklós
-5 °C
-2 °C
Index - In English In English Eng

Játék közben máshogy működik a színészek agya

2019.03.13. 10:46 Módosítva: 2019.03.13. 11:05
A Rómeót vagy Júliát játszó színészek agyműködése jelentős változáson megy át, és egyértelműen különbözik a nem szerepben lévő emberek agyi aktivitásától - derült ki kanadai kutatók MRI-vizsgálataiból.

Úgy tűnik, hogy amikor a színészek szerepet játszanak, felfüggesztik saját személyiségük működését. Mintha a karakter birtokolná őket

- nyilatkozta a Guardiannek Steven Brown, a kanadai McMaster Egyetem kutatója, a színészek agyműködéséről szóló tanulmány vezető szerzője. A kísérleteikben 15 színészt (főként színiiskolás tanulókat) kértek fel, hogy tanulják meg Rómeó vagy Júlia szerepét, majd megvizsgálták agyműködésüket a mágneses rezonanciát érzékelő agyi képalkotó eljárás (MRI) segítségével Az MRI funcionális változata valós időben képes nyomon követni, hogy mely agyrészek fogyasztják aktuálisan a legtöbb oxigént, vagyis melyek aktívak éppen.

Persze az MR-gépben, amelyben mozdulatlanul kell feküdni, miközben hatalmas elektromágnes csörömpöl körülöttünk, nem egyszerű szerepet játszani. Ezért a kísérletek egy részében kérdéseket tettek fel az alanyoknak egy monitoron, a feladatuk pedig az volt, hogy gondolkodjanak a válaszon. A kérdések egy része egyértelműen a Rómeó és Júliához kapcsolódott. Például:

Vajon mit fognak szólni a szüleik ahhoz, hogy egymásba szerettek?

A színészektől ezután azt kérték, hogy három személy helyébe képzelve magukat válaszoljanak a kérdésekre: saját nézőpontjukból, egy közeli barátjuk szempontjait figyelembe véve, illetve Rómeó vagy Júlia szerepébe képzelve magukat. Ezután arra kérték az alanyokat, hogy a saját szemszögükből válaszoljanak, de ne kanadai akcentussal, hanem a Shakespeare-drámákban szereplő színészektől elvárt angol akcentusban.

Az eredmények szerint a színészek agyi aktivitása különbözött attól függően, hogy szerepet játszanak vagy saját magukat kell adniuk. Amikor egy barátjuk vagy a fiktív karakterek szerepébe kellett képzelniük magukat, agyi aktivitásuk jellemzően csökkent a prefrontális kéregnek nevezett agyrészben. Ez az eredmény egybevág azokkal a korábbi felfedezésekkel, amelyek a tudatelméleti képesség (más néven elmeteória) működéséről szóltak. E képesség segítségével tudjuk magunkévá tenni mások szempontjait, és így vagyunk képesek "az ő fejükkel gondolkodni". De ez nem minden, mert a prefrontális kéreg két másik területén is csökkent aktivitást mértek szerepjátszás közben. Ezek részben az öntudatért felelősek, így vélhetően

a színészek játék közben kevéssé vannak tudatában önnön jellemzőiknek, szempontjaiknak.

Hasonló aktivitásváltozás volt tapasztalható akkor, amikor a színészek csak az akcentusukat változtatták meg. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a metakommunikatív körülmények, például a hanghordozás vagy a gesztusok tudatos megváltoztatása valóban segíthet a színészeknek abban, hogy beleéljék magukat egy-egy karakter személyiségébe - ezzel a régi színészbölcsesség bizonyult helytállónak.