Nándor
8 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Bolygókat szülhetnek a magányos csillagközi vándorok

dlvimkd2ra2vvgwl5zu1
2019.04.09. 08:56

Az olyan égitestek, mint a 2017-ben felfedezett Oumuamua, az új csillagrendszerek segítségére lehetnek bolygóik gyors kialakulásában, vélik a németországi Jülichben lévő Supercomputing Centre (JSC) és a belfasti Queens Egyetem kutatói.

Számtalan ilyen aszteroida sodródhat a Tejútrendszerben. Az Oumuamua 2017 októberében tett rövid látogatást Naprendszerünkben, ez az égitest volt az első észlelt objektum, mely a csillagközi tér mélyéből érkezett. A Susanne Pfalzner, a JSC asztrofizikusa és Michele Bannister belfasti kutató által készített tanulmány hipotézise szerint a Tejútrendszer tele lehet olyan sodródó intersztelláris objektumokkal, mint az Oumuamua.

A kutatók azt az elméletet vették alapul, amely szerint a bolygórendszerek keletkezésük során kisebb-nagyobb kőzetdarabok billióit szórják szét a csillagközi térbe. Ezek a sodródó kőzetdarabok aztán egyfajta csíramagként szolgálnak, amelyekből másutt egész bolygók alakulhatnak ki.

"A jelenlegi modellek szerint a bolygók lassan, egy csillag körül a protoplanetáris korongban lévő mikrométernyi gáz- és finomporrészecskékből alakulnak ki, melyek az évmilliók során egyre vastagabb réteget képeznek" – mondta Pfalzner. Más megfigyelések is vannak azonban, amelyek egészen más képet mutatnak: egyes bolygók jóval rövidebb idő alatt keletkeznek, mint ahogyan az alapmodell szerint lehetséges.

Az Oumuamuához hasonlatos csillagközi testek feloldják ezeket az ellentmondásokat. "Ezek közül az objektumok közül sok valószínűleg túl gyorsan mozog ahhoz, hogy a protoplanetáris korongban megragadjanak. Azok közül, amelyeket elfog a korong, a legtöbb valószínűleg bezuhan a csillagba" – fejtette ki Pfalzner.

A két asztrofizikus számításai szerint minden egyes csillag körül legalább tízmillió ilyen intersztelláris objektumnak kell lennie. A protoplanetáris korongba való kerülési folyamat során a legtöbb ilyen test elvész, de mivel rengeteg van, a végén valószínűleg még mindig elegendő marad, vélik a kutatók.

Ezernyi ilyen test van, amely több, mint egy kilométeres. "Néhány elérheti a törpebolygók, például a Ceres vagy a Plútó, vagy akár a Hold méretét is" – emelték ki a kutatók. Gravitációs erejükkel ezek a testek gázt, port és kisebb kőzetdarabokat vonzanak magukhoz, és végül teljes értékű bolygókká fejlődnek. Ez az elképzelés megoldhatja a bolygóképződés sebességének problémáját.

A sztenderdmodell szerint valószínűleg több tízezer évig tartana az, hogy mikroszkopikus porrészecskékből akár csak egy milliméteres vagy centiméteres anyagrészecske fejlődjön. A Földhöz hasonló bolygók kialakulásához több millió évre, az olyan gázóriások létrejöttéhez, mint a Jupiter, még több időre lenne szükség" – mondta Bannister. Mégis vannak bolygók olyan fiatal csillaghalmazokban, amelyek csak egymillió évesek. "Ha a bolygóknak nem lassan kell felépülniük mikroszkopikus por- és gázrészecskékből, az fejlődésüket hatalmas mértékben felgyorsítja" - hangsúlyozta Pfalzner. (MTI)