Katalin
-2 °C
3 °C

Belehalunk a fejlődésbe, vagy a magunk javára fordítjuk?

image3 0
2019.04.20. 16:07
Kényelmessé tette az életünket a technológiai fejlődés, de a halálunkat is okozhatja, ha nem bánunk ügyesen az eszközökkel. Néhány hétköznapi terület, az autózás, a bevásárlás, az ügyintézés és az egészségügy kínjaira vannak hitech megoldások, de ezekhez meg kell változtatni az életvitelünket.

Fenekestül felfordul a világ, kulturális és életmódbeli változás kell ahhoz, hogy ne haljunk bele a civilizációs vívmányaink káros hatásaiba. Az átalakulás fő színtere a város, ami hazánkra hatványozottan igaz, hiszen már most is városlakó a magyarok több mint 70 százaléka, és az évszázad közepére 80 százalék fölé kúszhat az arány. 

Neve is van ennek a jövőképnek, okosvárosokat vizionálnak a szakértők, de jogos a kérdés: mitől lesz okos egy település? Biztosan nem attól, hogy áthelyeznek problémákat egy másik területre vagy kerületbe, és nem is csupán a futurisztikus technológiai fejlesztésektől. Van egy közérthető meghatározás:

digitális adatokra építve igyekeznek jobb döntéseket hozni, hatékonyabban működni, élhető környezetet teremteni

Fontos kritérium, hogy a rendszer hosszú távon fenntartható legyen, gördülékenyen működjön, és segítse a helyi vállalkozásokat.

Most megkíséreljük azonosítani a hétköznapi problémákat, amiket az okosvárosokkal meg lehet oldani, bemutatjuk a zajló kísérleteket, és kitérünk a ma még scifi-nek tűnő elképzelésekre. Bár a cikkben hangsúlyosak a Budapesttel kapcsolatos példák, mindez a kisebb városokra ugyanúgy érvényes. 

Nehéz parkolóhelyet találni

Az autósok szemszögéből nézve ez elég nagy ügy, de úgy is tekinthetünk rá, mint sok más katasztrófa forrására. A forgalomnak akár a 30 százalékát parkolóhelyet kereső autók tehetik ki, és 15-20 percet is körözhetünk. Ez alatt az autók káros anyagokat bocsátanak ki, zajosak, és a hangulatunk sem pozitív irányban változik.

Több kísérletben vizsgálják, hogyan lehetne lerövidíteni a keresgélést. A Vodafone a belvárosban modernizált 135 parkolóhelyet, egy appban lehet megnézni, hogy melyik szabad éppen. Ennél előrébb jár az Antenna Hungária és a Budapest Közút projektje, amelyben azt vizsgálják, hogy a foglaltsági adatokat miként lehet becsatornázni a sokak által használt navigációs szoftverekbe, például a Waze és a Googla Maps adatbázisába.

Király István, a Vodafone Magyarország vezérigazgató-helyettese mutatja be, a tesztprojekt keretében 135 darab parkolóhelyen kialakított budapesti okosparkoló működését 2018. szeptemberében
Király István, a Vodafone Magyarország vezérigazgató-helyettese mutatja be, a tesztprojekt keretében 135 darab parkolóhelyen kialakított budapesti okosparkoló működését 2018. szeptemberében
Fotó: Vodafone Magyarország

Egyelőre távolinak tűnik, hogy teljes magyar nagyvárosokat lefedjenek foglaltságot érzékelő szenzorokkal. Távközlési szakértők szerint a hazai önkormányzatok főleg olyan megoldások iránt érdeklődnek, amelyekben pénz van, és ez alapján nagyobb az esély arra, hogy szenzorokkal lássák el a mozgássérült parkolókat, rakodásra fenntartott helyeket, ahol megbüntethetik az illetéktelen használókat.

A reális jövő: 

Bármennyire furcsán hangzik, a több parkolóhely csak súlyosbítja a problémákat: a nagy kínálat autóhasználatra ösztönöz mindenkit. Budapesten erre két látható válasz születik: jön a belvárosi behajtásra kiszabott dugódíj, és a P+R parkolók bővítését tervezik.

Az emberközpontú várostervezés a parkolóhelyek számának drasztikus csökkentésével tudja elérni, hogy kevesebb autó legyen az utakon és azok mentén. Amszterdam például évente 1500 parkolóhelyet szüntet meg a belvárosában. A lakosság ezzel sokat nyerhet, mert ahol kevesebb a parkoló, ott máris van hely az elhatárolt bicikliútnak, amivel elkerülhetők az autósok, gyalogosok, kerékpárok és rollerek közötti konfliktusok, csökken a balesetek száma, és többen veszik a bátorságot, hogy ne autóval közlekedjenek. Növényzet, sportpálya is kerülhet az álló autók helyére, élhetőbb tereket lehet kialakítani. De a gazdasági hatás sem elhanyagolható.

ahol sétálnak és bicikliznek az emberek, ott felélénkül a helyi vállalkozók kereskedelmi és a szolgáltató tevékenysége, hiszen számíthatnak a betérő vevőkre

A kombinált útvonalakat viszont meg is kell tervezni. A BKK Futár rendszer remek eszköz a fővárosi közlekedők életében, de ha az a cél, hogy többen átszálljanak autóról valami másra, akkor vegyes útvonaltervezést kell, amelyben autó-gyalog-bkv-bicikli-bérrobogó kombináció is előfordul, az egyéni igények és előfizetések, bérletek alapján. Hasznos még, ha mindez egy tarifarendszerben (vagy egy appban) elérhető, mert akkor nem kell mindenhol külön regisztrálni, nagyobb eséllyel választunk alternatívákat.

A kevés parkolóhelyre jó megoldás a közös autó, jobb kihasználtsággal. A MOL Limo és a GreenGo mobilappból bérelhető percdíjas autóival már elkezdett kiépülni az a rendszer, amely fölöslegessé teszi a saját autó fenntartását, de a flották méretét és a lefedett területet bővíteni kell, további nagyvárosok lefedésével, hogy érezhető legyen a változás. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a fővároshoz kapcsolódó autósok igen jelentős része az agglomerációban él.

Naponta negyedmillió autó ingázik Budapesten

Vad elképzelések:

A közösségi közlekedést alkalmassá kell tenni arra, hogy többen magukkal tudjanak vinni rollert, biciklit, és zárt utcai tárolókat is érdemes kialakítani a személyes bringáknak, mint Barcelonában.

Még messzebb járunk a jövőben az önvezető buszokkal és autókkal, amelyekkel megvalósítható, hogy több tucat parkolóhely helyett épülettömbönként elég legyen pár megállóhely, ahol a járművek felveszik és lerakják az utasainkat. Legfeljebb azok a járművek várakoznak hosszabb ideig, amelyekből árut pakolnak. Elvileg lehetséges, hogy az önvezető buszok és az autók rugalmas útvonalon járjanak, mindig az aktuális közlekedési igények szerint - elég lesz jelezni, hogy honnan hová tartunk. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy a GreenGo és a MOL Limo a továbbgondolása, csak nem egy leparkolt autót kell majd keresni, mert az autó házhoz fog jönni. Az előny nyilvánvaló: nem állnak az autók napi 18-20 órán át, jobban ki vannak használva.

Aggódni azért nem kell, 

A privát autózás is megmarad. olyan hobbi lesz, mint ma a siklórepülés vagy a vitorláshajózás.

Ezek költséges hobbinak számítanak, és senki sem a lakóhelye mellett tartja a repülőjét vagy a hajóját.

Sok időt elvesz a bevásárlás

Már előkerült, hogy a parkolómentesítés közelebb hozza az emberekhez a boltokat, de nem fogunk mindent megkapni a lakóhelyünk közelében, és mindig lesznek olyan termékek, amiket érdemes teherautóval szállítani. Nyilvánvaló, hogy erősödik a webshopok szerepe, és ezzel a városok által megoldandó probléma is egészen más lesz, hiszen az áru szállítását és átvételét kell elősegíteni és gördülékennyé tenni.

A modernizáció egyik kulcsa a profi és kiszámítható házhoz szállítás. Ehhez viszont nemcsak országos raktárbázisok kellenek, hanem elegendő vevő is, akik rendszeresen online rendelnek, és rendesen átveszik a a csomagot. Olyan apróságokon is elcsúszhat az egész, mint utánvéttel való fizetés, ami miatt az eladó költségén utazik az áru oda-vissza, amíg a vevő nem méltóztatik otthon lenni, hogy kifizesse és átvegye. Az USA-ban sok helyen simán lerakják az ajtó elé az előre kifizetett árut, aztán lehet izgulni, hogy ott van-e, mire hazaérünk.

A reális jövő:

Van kézenfekvő megoldás, hogy ne kelljen a csomagjainkért aggódni, elvégre a történelem során valahogy a levélszállítást is sikerült megoldani. A matuzsálem postaládákat kell felkészíteni csomagfogadásra. A folyamat már elkezdődött a Magyar Posta által is használt utcai csomagautomatákkal, és elvileg nincs akadálya annak, hogy hasonló tárolók akár nagyobb lakóházak, lakóparkok bejáratánál, vagy akár a legkisebb falvak központjában is megjelenjenek. Sajnos nincs tudomásunk arról, hogy ez bárhol napirenden lenne.

Vad elképzelések:

Ideális esetben a csomagpostaláda nem névre szól, hanem a mérettől és tartalomtól függően osztják ki a megfelelő rekeszt, hogy a maroknyi hatos csavartól a kerékpárig bármi beleférjen. Jó esetben a mobilappal kinyitható doboz szolgáltatófüggetlen, akárcsak a postaládánk, hogy ne csak ruhákat és kütyüket tudjuk így átvenni, hanem akár a vacsorához szükséges csirkecombot és kenyeret is, természetesen egy hűtött rekeszből, nehogy megromoljon. A technológia pedig megoldja, hogy a feladó mindig pontosan ismert legyen.

Létezik egy olyan koncepció is, amit nulla érintéses vásárlásnak neveznek, ebben számítógépes algoritmusokra bízzuk a fogyóeszközök beszerzését. Ha a lakásunkban már mindent behálóznak az érzékelők, elvileg az is pontosan kitalálható, hogy mikor fogy el a vécépapír, és az személyes beavatkozás nélkül eljuthat hozzánk. Az Amazon megpróbálkozott az egyérintéses vásárlással, az adott mosópormárkával feliratozott gombbal lehetett újabb adagot rendelni, ám ez fogyasztóvédelmi szempontból aggályos: nem volt lehetőség megismerni sem az aktuális árat, sem a rivális termékek árait. A hangvezérelt asszisztensek elterjedése lehet a jövő, hiszen a gép elmondhatja nekünk, hogy milyen termékek és árak közül tudunk választani.

Az észt Starship 2016-os találmánya is adhat egy lökést az online kereskedelemnek, a babakocsi méretű eszköz a járdán viszi házhoz a csomagokat, teljesen önállóan, mint egy hat keréken járó csomagpostaláda. Ehhez viszont mindenhová olyan járda kell, amin kerekesszékel is kényelmesen lehet közlekedni.

Az ügyintézés még mindig agybajt okoz

Úgy is feltehető a kérdés, hogy minek bemenni bármilyen ügyfélszolgálatra? Hazánkban is vannak remek megoldások, mint például az elektronikus adóbevallás, amit jó esetben akár a NAV is elintéz helyettünk, de mindent egybevéve az államigazgatás vánszorogva halad a 8 éve bemutatott digitális cselekvési terv céljai felé, hogy minden állami rendszer és szolgáltatás digitális legyen. Persze rajtunk is múlnak dolgok, az e-személyit (lehetőleg elektronikus aláírással) nekünk kell kiváltani.

Az ügyintézés másik fontos része, amikor nem nekünk kell bemenni a hivatalba, hanem pont fordítva, csak azért kell otthon dekkolni, hogy leolvassánk a gázórát. Erre az okos mérőórák adhatnának választ, és bár akadnak elszórt kísérletek, még messze nem beszélhetünk elsöprő, rendszerszintű változásról.

Reális jövő:

Elég megnézni, hogy hol tartanak most az észtek a digitális államigazgatás terén, hogy legyen valami elképzelésünk az ebben rejlő lehetőségekről. A cégalapítástól kezdve a személyes ügyekig mindent elektronikusan kell elintézni. Hazánkban az látszik, hogy a digitalizáció kikényszerítésével lehet a legnagyobb hatást elérni. A NAV-hoz bekötött kasszák például óriási adminisztrációs terhet tüntettek el, és mellesleg a szürkegazdaság egy részét is.

Pár dolgot a vállalati szférából is elleshet az állam. A bankok közül például egyre többen megoldják az elektronikus szerződéskötést egy szem webkamerával, így pár papír kitöltése miatt nem kell utazgatással és bankfiókban várakozással tölteni a napot. Na, itt jönne még jól az e-személyi és az e-aláírás. 

Az óraleolvasás digitalizálását valószínűleg a munkaerőhiány fogja kikényszeríteni. Muszáj lesz távelérést tenni az órákba, mert nem lesz, aki leolvassa. Még ha nem is kifizetődő a digitális mérőóra, akkor is muszáj lesz bevezetni, mert sokkal nagyobb a veszteség, ha az ügyfelek fogyasztása ismeretlen. 

Vad elképzelések:

Akkor is az észtekre érdemes figyelni, ha a távolabbi jövő érdekel minket. Ők már abban gondolkodnak, hogy algoritmusokra bízzanak minél több ügyintézési feladatot: számítógép segít az embereknek új munkát találni, automatizálják az épp csak megszületett gyerek iskolába íratását, és azon dolgoznak, hogy az egyszerűbb jogi vitákban valamiféle mesterséges intelligencia hozzon ítéletet az emberi bírók helyett.

Mesterséges intelligenciával meghajtott csetbotok vehetik át az bonyolult állami weboldalak szerepét, hiszen amikor ügyintézünk, akkor nem paragrafusokat és szakzsargonnal teli leírásokat akarunk végigolvasni, hanem gyors és hatékony választ várunk egy-két kérdésre. Mit kell tennem, ha rendben van az adóbevallásom, de eladtam egy ingatlant? Ez most az összetett adóbevallás kézi kitöltését eredményezi, pedig elég lenne egy-két kérdés a csetbottól, hogy kiszámolja nekünk az adó mértékét, és beillessze az számot megfelelő rubrikába. Ha nem tetszik a megoldás, vagy kételkedünk a csetbot igazában, akkor még mindig kérhetjük a paragrafusokat és a kézi kitöltést, nem igaz?

A közműveknél is az intelligens vezérlés növelheti a hatékonyságot, és az áramhálózat a legkönnyebben okosítható. Ez egy összetett és érzékeny rendszer, mindig egyensúlyban kell tartani a termelést a fogyasztással. Eljön még az a nap, amikor az okos háztartási gépeink akkor fognak porszívózni, mosogatni, mosni és szárítani, amikor éppen túltermelés van (süt a nap vagy fúj a szél), és ezt nem mi programozzuk be nekik, hanem a hálózat jelzésére kelnek életre. Nyilván a józan ész határain belül. Az elektromos autónk feltöltését is a hálózatra bízhatjuk, sőt, a Renault már azzal kísérletezik, hogy a járművek visszatöltsék a hálózatra az energiát, amikor máshol van rá igény.

Megöl a szennyezés és a klímaváltozás

Évtizedeken át úgy nőtt a világgazdaság, hogy az üzleti érdek nagyjából mindenen átgázolt, de egyre erősödik az a felfogás, hogy az emberek és a környezet jólétének, egészségének kell az első helyre kerülnie. Itt van ez a globális felmelegedés is, amit jó lenne kordában tartani. Nem lesz egyszerű, mert rendszerszintű problémákat és teljesen hétköznapi - rossz - szokásokat kell megváltoztatni.

Most például úgy tűnhet, hogy a lombégetés valamiféle nemzeti hobbi, 

MINTHA MAGYARORSZÁGON NEM A LÉGÚTI MEGBETEGEDÉS LENNE A VEZETŐ HALÁLOK

Pedig az, és tudományosan bizonyított, hogy a füst tehet róla, jöjjön az elégetett zöldhulladékból, kályhába vetett szemétből vagy dízelautók kipufogójából. A városban hatványozott probléma a füstölés: elég egyvalakinek begyújtani, hogy huszonöt másik megszívja. 

Reális jövő:

Az okosvárosok legegyszerűbben úgy adhatnak választ a szennyezésre, ha mérhetővé és lokalizálhatóvá teszik a problémát. Az önkormányzatok próbálnak figyelmet felhívni, büntetési tételek is kapcsolódnak a problémához, de a szokás nagy úr, az illetékes hatóságok pedig eszközhiányosak.

Egy jól megtervezett és sűrű szenzorhálózattal azonnal riasztás érkezhet a légszennyezésről. A kémiai összetétel vizsgálata a forrással kapcsolatban ad támpontokat, a szélirányból pontosítható a forrás helye, de sokat elárul az autós forgalom számlálása is, vagy az, hogy a kinti hőmérséklet miatt fűtenek vagy a kertben grilleznek az emberek. A végén pedig tűpontosan rá lehet mutatni, hogy milyen cselekedetek és szokások okozzák a károkat. A brutálisan szennyezett Londonban iskolatáskákba telepítenek légminőséget vizsgáló érzékelőket, hogy pontosabb információt szerezzenek a szennyezés mértékéről.

A szemét kezelését is érzékelők tehetik ésszerűbbé, ha a kukák telítettsége távolról látható, és a fixen kijelölt szemétnapok helyett csak akkor (vagy akkora kapacitással) jönnek ki, amikor tényleg szükség van rá (ugyanez igaz a közterületi kukákra is). Megspórolható egy csomó benzin, ha nem kell megállni bizonyos házaknál, ahol egy hét alatt sem keletkezik egy kukányi szemét, de az is benne van, hogy amikor túl sok a szemét, azt sűrűbben elszállítják.

Vad elképzelések:

Az éghajlatváltozás mérséklését nem szabadna a környezetvédő hippik hobbijaként kezelni, de amíg nincs mindennek ára, amíg az ember döntésén múlik, hogy elfüstöli-e az ágakat és válogatja-e a szemetét, addig ez hobbi marad. 

Egy rakás környezetszennyező hobbiba nincs beleárazva a környezetszennyezés

Előremutató példa az egészségügyi biztosítások piacán elindult folyamat, amely a fitneszkütyükkel mért testmozgást kockázatcsökkentő tényezőként kezeli, és pénzügyi kedvezményeket kapcsol hozzá. (Még ezt is van hová fejleszteni, háziorvosi diagnosztika igen nagy része az otthonokba kerülhet.) 

Önkormányzati és állami szándék kérdése, hogy a környezetszennyezés rejtett kockázata kimutatható legyen mért adatokkal, és anyagi előny kapcsolódjon hozzá. Részletes műholdképekkel és földi szenzorokkal láthatóvá válik, ha a telekhatáron belülről füstfelhő indult, és az is nyomon követhető, ha a legtöbb hulladékot a szelektívbe visszük. Ez alapján pedig meghatározható, hogy ki kapjon visszatérítést, és kinél maradjon toronymagas a rezsi a pazarló és szennyező életmód miatt. Egyszerűen csak meg kell változtatni a pénz útvonalát.

Az egészségügyi bajok megelőzésben hasznos lenne, ha nemcsak akkor fújnának szmogriadót, amikor már az egész várost beterítette a füst és a szállópor, hanem utcaszinten, valós időben megmondanák, hogy a pillanatnyi helyzetben hol ne merészeljünk a szabad levegőre merészkedni. Végül is pont ez a lényeg, hogy helyben ismerjük fel és kezeljük az összes problémát, hogy ne lehessen álszent módon mindig csak másra mutogatni. Ha a saját szomszédságunkkal, városunkkal és nemzetünkkel bizonyítottan minden rendben van, akkor globális szinten is minden rendben lesz.

A cikkhez gyűjtöttünk alapanyagot a Mobil Világkongresszuson, beszélgettünk technológiai cégek IoT-szakértőivel, és remek ötleteket adott Molnár Ágoston, aki a londoni UCL-en tanul urbanisztikát.

(Borítókép:  Arizona Egyetem által elképzelt városkép Phoenixről. Fotó: Arizona State University)