Nándor
8 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

A magyar egyetemisták fele külföldre menne

MicrosoftTeams-image (1).png
2019.05.09. 18:35 Módosítva: 2019.05.09. 21:38
A magyar egyetemi hallgatók harmada azt tervezi, hogy tartósan külföldön telepszik le, néhány éves külföldi munkavállalásban ennél is többen gondolkodnak. Az egyetemisták, főiskolások körében a Momentum már megelőzte a Fideszt, a hagyományos baloldali pártokat viszont kiejtenék a parlamentből. A politizálás lényegében lájkokban merül ki. Politikai érdeklődést, de passzivitást jeleznek az Aktív Fiatalok 2019 felmérés számai. Milyen az Orbán-korszakban felnövő nemzedék?

Tömegesen gondolkodnak néhány éves vagy életre szóló külföldre költözésben a magyar egyetemisták és főiskolások, a fő motiváció természetesen anyagi: külföldön magasabb az életszínvonal, sokkal több pénzt lehet megtakarítani. A tömegesen szám szerint itt majd minden második hallgatót jelenti, ha hosszú távú (több éves) munkavállalásról, kétharmadukat, ha csak néhány hónapról van szó. Ami viszont igazán soknak tűnik, az az egyharmad, amelyik úgy tervezi, hogy tartósan, gyakorlatilag végleg Magyarországon kívül telepedik le.

Az adatok az Aktív Fiatalok 2019 felmérésből származnak, melynek első eredményeit csütörtökön ismertették az MTA Humán Tudományok Házában. A német Heinrich Böll Alapítvány által finanszírozott kutatásnak megvannak az előzményei: 2011 óta vizsgálják hasonló módon a nappali tagozatos felsőoktatási hallgatókat, főleg a terveiket, világképüket, politikai nézeteiket, és most először megjelentek a mintában a 2000-ben születettek.

Ami igazán érdekes, hogy a hallgatók túlnyomó többségének politikai szocializációja már a 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormányok időszakában történt, így arra is kapunk válaszokat, hogy mennyiben változtatta meg ez az éra a fiatalokat

– mondta a kutatásvezető, Szabó Andrea az Indexnek.

ELÖLJÁRÓBAN: EGY POLITIKÁRA FIGYELŐ, DE A VÁLASZTÁSOKON KÍVÜL INKÁBB CSAK LÁJKOKBAN AKTÍV KORCSOPORT RAJZOLÓDIK KI AZ ADATOKBÓL, A KUTATÓK MÉGIS ÚGY LÁTJÁK, HOGY AZ ORBÁN-RENDSZER NEM TUDTA TELJESEN A MAGA KÉPÉRE FORMÁLNI őket, A DIÁKOK ERŐTELJESEN NYUGATOSOK, ÉS EZ A PÁRTVÁLASZTÁSUKBAN is meglátszik.


Ha külföldre költözésről van szó, nem túl meglepő módon az orvostanhallgatók és egyéb egészségügyi képzésben részt vevők állnak az élen, az informatikusokat, műszakisokat megelőzve az ő körükben a legmagasabb a több éves külföldi munkavállalást tervezők aránya.

A kivándorlási tervek igazából nem jelentenek újdonságot, négy éve, az utolsó hasonló felmérés idején még ennél is többen jeleztek hasonló szándékot (a különbség hibahatáron belül van). Igaz, a tervezgetők nem kis részénél ebből akkor sem lett valóság, és most is úgy tűnik, hogy a többség a nyelvtanuláson kívül sokat nem tesz az ügy érdekében.

Az adatokat árnyalja, hogy mivel a felmérésben csak a Magyarországon tanuló magyar hallgatók kerülhettek bele a (800 fős, reprezentatív) mintába, a már eleve külföldön továbbtanulók egyre nagyobb csoportja itt már meg sem jelenik. Ezt a hiányzó réteget a kutatók 5–10 százalékosnak saccolják (róluk egy pontosabb becslést egy éppen most zajló kutatás után hamarosan lehet majd mondani), és mint hangsúlyozzák, ezzel főleg a felső-középosztály és felső osztály gyermekei hiányoznak a magyar felsőoktatásból.

Egyre többen csekkolnak ki a rendszerből. Új trend, hogy a külföldi tanulmányok miatt a magyar felsőoktatás már nem csak lefelé, de felfelé is szelektív

– tette hozzá a számokhoz Szabó Andrea.

A magyar felsőoktatás a másik irányban végképp zár társadalmilag. Évek óta változatlan probléma, hogy nagyon-nagyon kevesen tudnak továbbtanulni hátrányos helyzetből indulva. A mostani felmérés adatai szerint a hallgatók 60 százaléka olyan családból jön, ahol legalább az egyik szülő már diplomás volt. Hogy ezt legyen mihez mérni: a 2016-os mikrocenzus adatai szerint a teljes felnőtt népességben 22 százalékos a diplomások aránya. A kedvezőbb helyzetből jövők tehát két-háromszorosan felülreprezentáltak az egyetemeken, miközben a csak nyolc osztállyal bíró (2%) és a szakmunkás apák gyermekei (16%) egyre kisebb részét teszik ki a hallgatóknak. A jelek szerint a felsőoktatásban, amiről minden kutatás kimutatja, hogy milyen erővel határozza meg, hogy ki mire jut a társadalomban, egyre inkább csak középosztálytól felfelé vesznek részt.

Az elmúlt években nőtt a politika iránti érdeklődés az egyetemisták között, annyira, hogy nagyjából az összes társadalmi réteg közül ők tűnnek a legérdeklődőbbnek. A közélet (ez ugye tágabb fogalom a politikánál, és kevésbé negatív a megítélése), társadalmi ügyek iránt saját bevallása szerint 55 százalék érdeklődik, és közben 10 százalékra csökkent a nem érdeklődők aránya.

Az, hogy a politika izgalmasabb most az egyetemisták számára, mint korábban, azért is érdekes, mert egyébként nincsenek sokkal jobb véleménnyel róla, mint idáig. A kutatók vizsgálták a diákok politikai asszociációit is; arra a kérdésre adott válaszokból, hogy „mi az első szó, ami eszedbe jut erről a kifejezésről: politika”, egy olyan szófelhő rajzolható, amit a korrupció fogalma határoz meg.

A korábbi hasonló felméréssel összehasonlítva látszik, hogy Orbán Viktor neve még karakteresebb lett 2019-re, és a parlament, hatalom mellett a veszekedés/viszály/megosztottság is feltűnővé vált. Nem meglepő, hogy olyan új fogalmak is előkerültek, mint az O1G vagy Soros.

Az Aktív Ifjúság egyik korábbi felmérésének fő sajtóvisszhangja az egyetemisták gyenge demokratikus elköteleződéséről szólt. 2011-ben a demokráciát kevesebb mint 40 százalék ítélte minden más politikai rendszernél jobbnak, a diákok egyharmada elfogadhatónak tartotta a diktatúrát „bizonyos körülmények” között, a maradék pedig vállat vont, és azt mondta, hogy neki tulajdonképpen mindegy, milyen rendszerben él. Ilyen előzmények miatt érdekes főleg, hogy 2019-re milyen sokat nőtt a hallgatók demokráciapártisága. 57 százalékuk szerint a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb, ami 10 százalékpontos növekedés 4 év alatt.

„Kevés olyan kutatási eredmény kerül bemutatásra, ahol ekkora változás történt volna” – fogalmaznak a kutatási beszámoló szerzői. Igaz, más kutatások is hasonló trendet jeleztek a magyar társadalom egészében. A hallgatók körében a diktatúrát bizonyos körülmények között elfogadhatónak tartók aránya mostanra 16 százalékra csökkent, és kevesebben lettek a rendszerszkeptikusok is.

A mai Magyarországot azonban a többség nem tartja túl demokratikusnak. A létező szocializmus fogalmát parafrazálva a kutatók itt létező demokráciáról beszélnek, megállapítva, hogy „a létező demokrácia működésével kapcsolatban inkább negatív attitűd érvényesül az egyetemisták és főiskolások körében”. A hallgatók 65 százaléka vagy egyáltalán, vagy nem igazán elégedett azzal, amit ma Magyarországon demokráciának nevezünk – de ez a szám nem rosszabb, mint a korábbi években mért.

A válaszok elemzéséből látszik, hogy ezúttal is a lét határozza meg a tudatot: az anyagi problémákkal küzdők nagy többsége kifejezetten elégedetlen a demokrácia teljesítményével, míg a „gondok nélkül élők” inkább vagy teljes mértékben elégedettek.

A fő törésvonal azonban politikai.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy két külön világot látnak és tapasztalnak a kormánypárti és az ellenzéki egyetemisták, a polarizáció egyedülállóan magas

– fogalmaznak a kutatók.

Adatszinten ez azt jelenti, hogy a Fidesz egyetemista, főiskolás támogatóinak kevesebb mint egytizede lát problémát a demokrácia működésével kapcsolatban Magyarországon (igaz, ők általában is kevésbé voltak elkötelezve a demokrácia iránt), míg az ellenzéki pártok szimpatizánsainak 70-90 százaléka elégedetlen.

A magyar egyetemisták és főiskolások közül a Fidesz–KDNP szavazók rendelkeznek a legpozitívabb jövőképpel: 77 százalékuk teljesen vagy inkább biztosnak érzi jövőjét.

Ez egy stabil, a világot máshogy látó szavazótábor. Ők egy alternatív valóságban élnek, ahol minden rendben van, a demokrácia jól működik. Egyszerűen más világban élnek, mint az ellenzéki hallgatók

– értelmezte a képet az Indexnek Szabó Andrea.

A kutatásban mérték tehát a hallgatók pártszimpátiáit is. Ez alapján 2019-ben (az adatfelvétel februárban volt), ha csak az egyetemisták szavazhatnának, szoros versenyben a Momentum nyerné a választásokat. Rájuk a pártválasztók 22 százaléka szavazna, kevéssel megelőzve a Fideszt (21%), a korábban az egyetemista közegben magabiztosan első, de mára visszaeső Jobbikot (19%) és a másik berobbanó alakulatot, a Magyar Kétfarkú Kutyapártot (17%). Az LMP mostanra az egyetemi közegben is 11 százalékra dolgozta le magát, míg az MSZP (4%) és a DK (3%) be sem jutna a képzeletbeli egyetemista parlamentbe.

Ideológiai önbesorolásukat tekintve a korábban egyértelműbben jobboldali többségű hallgatói közeg balra és a mérsékeltebb irányba tolódott el. A kutatók azt feltételezik, hogy ez éppen a Momentum és a Kétfarkú megjelenésének, illetve a Jobbik változásának köszönhető. A felkínált értéklistából a liberális, szabadgondolkodású címkét választották a legtöbben, de több lett a magát az européer, nyugatosnak mondó és a zöld, környezetvédő (17–17%) is. Érdekesség, hogy a lista 5. helyén a konzervativizmus előzte az erős nemzeti érzésűt.

abr08
Grafika: Aktív Fiatalok 2019

Remélhetik ez alapján az ellenzéki mozgalmak, hogy majd az egyetemisták döntik meg a rendszert? Ilyen következtetéseket nem vonnak le a kutatók, és a számok is elég ellentmondásos képet rajzolnak ki. Az új pártok ugyan gyorsan tudták növelni a népszerűségüket, de érdemes figyelembe venni, hogy korábban is ez jött ki az ifjúságkutatásokban, az akkor favorizált erők azonban nem tudták stabilizálni a bázisukat. 2013-ban például az Együtt tudta nagyon növelni a támogatottságát, mára pedig ugye sehol sincsenek. A Fidesz mostani, a teljes népességhez képest alacsony hallgatói támogatottsága sem történelmi mélypont, sőt, elég stabil, és magasabb is, mint a 2015-ben mért, amikor a netadós tüntetések után, de még a migrációs kampány előtt voltunk.

A felsőoktatás hallgatói a közkeletű képpel szemben egyáltalán nem romkocsmákban szendergők a kutatás alapján

– mondta a kutatás politikai tanulságait firtató kérdésünkre Szabó Andrea. „A politikai változások gyorsan átmennek rajtuk, mindig az újat keresik, ezért is nagy közöttük a súlya a két urbánus közegben hódító új pártnak, a Momentumnak és a Kétfarkúnak. Az egyetemisták, főiskolások között mindkettő jött, látott és győzött” – tette hozzá a kutatást vezető politológus.

Szerinte a mostani egyetemisták a tapasztalataik alapján már az Orbán-érát tartják a politikának, ezért is volt izgalmas a vizsgálat.

Az, hogy hogyan változik a politika- és demokráciaképük, azt mutatja, hogy nem sikerült teljesen átformálni ezt a réteget. Nagyon erősen nyugatos beállítódásúak, és egy hajszállal liberálisabbak és baloldalibbak is lettek. Úgy tűnik, mintha elkezdték volna a mai magyar rendszerrel szemben megfogalmazni magukat.

A képet ugyanakkor jelentősen árnyalja, hogy mint a kutatók írják, a növekvő politikai affinitás ellenére a politikai offline aktivitás tovább csökkent a hallgatók között. Bár többen buzdítanak például szavazásra, a tüntetés, demonstráció a többségnek nem pálya. Marad akkor a Facebook-politizálás? „A 2019-es adatok szerint az online részvétel terén is csendesebbé váltak a hallgatók. Az egyetlen kivétel a lájkolás, ahol érdemi növekedés történt” – áll az Aktív Ifjúság 2019 diagnózisában.

Végül egy grafikon a Kádár-rendszerről, amiből kiderül, hogy harminc évvel Kádár halála után kezd visszaszorulni a Kádár-nosztalgia – legalább a jóval később született egyetemisták között. Az új töréspont már az Orbán-rendszer kezdete, amihez alapvetően politikai szimpátiák szerint viszonyulnak az egyetemisták is.