Albert, Lipót
7 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Nem a pitbull akart pitbull lenni

05
2019.05.14. 13:40
César Millán a National Geographicon futó A csodálatos kutyadoki című sorozatával műfajt teremtett: az állatkiképző valóságshow-t. És márkát is, kutyasuttogónak hívja magát (igaz, lóból már ekkor már régóta volt suttogó). Sok kutyaimádó rajong érte, és vallásos áhítattal isszák minden szavát. Kritikusai viszont kóklernek, sőt állatkínzónak tartják, szerintük a mindenhol hangoztatott filozófiájának se füle, se farka. Utóbbi vád ellen a vele folytatott beszélgetés után nehezen tudnánk érvelni. Fiával, Calvin Millánnal azért járt Magyarországon, hogy november 14-i budapesti fellépését népszerűsítse, az interjú mégis akkor volt a legérdekesebb, amikor nem a kutyákról beszélt. Ő ugyanis a népmesei illegális bevándorló, aki megvalósította magának az amerikai álmot.

Emlékszik arra a pillanatra gyerekkorából, amikor felismerte magában a kutyák iránti érzéket?

Ahogy az énekes sem tudja megmondani, hogy mikor kezdett énekelni, így én sem tudok pontosan visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor állatokkal kezdtem foglalkozni. Csak annyit tudok erre válaszolni, hogy már nagyon kis koromban is kutyákkal foglalkoztam. Ahogy a nagyapám, úgy az apám is jól értett az állatokhoz. A földművelőknek általában jó érzékük van az állatokhoz. Ők voltak az én példaképeim, tőlük tanultam az állatokkal való viselkedés mikéntjét.

Mindenféle állathoz ért?

Persze, rengeteg állatunk van, vannak alpakáink, lámáink is. A kiképzési elveim minden állatnál működnek. Ezek az elvek azon alapulnak, hogy kétféle állat van: a vadászok - ilyen az oroszlán vagy a farkas - illetve a prédák, például a csirke vagy a birka. Az egyik típus támad, a másik elmenekül. Amikor olyan állattal találkozunk, amely inkább harcolna, akkor magabiztosnak kell lennünk, ha pedig olyannal, amelyik menekülne, nyugalomra van szükségünk. Amikor két ragadozó, például egy medve és egy farkas találkozik, abban az esetben nem tör ki közöttük a harc, ha megadják egymásnak a tiszteletet, és távolságot tartanak egymástól.

Egy rövid bemutató a kutyasuttogóval

Millan a Kempinskyben tartott bemutatót, ahova mi is elvittünk egy kutyát:

César Millan rövid bemutatót tartott az Indexnek

De egy állat teljesen másképpen viselkedhet a körülményektől függően. Nem túl leegyszerűsítő két kategóriába (gyávák és bátrak) sorolni a fajokat?

Valóban előfordul, hogy például a libák is megkergetik az embereket. Ez azért van, mert a liba energiája erősebb, mint az emberé. És a liba válik a ragadozóvá.

???

...

Oké, váltsunk témát. Amikor illegális mexikói bevándorlóként az Egyesült Államokba érkezett, azzal találkozott, amire számított?

Azt hittem, hogy az amerikaiak mindent tudnak, és Amerikában minden tökéletes. És hát nem ez a helyzet, de ez jó nekem, hiszen erre alapoztam a vállalkozásomat. Rájöttem, hogy nemcsak kutyakiképzővé, hanem emberkiképzővé is válhatok. Az emberek kutyasuttogónak hívnak engem, bár korábban azt sem tudtam, hogy ilyen cím egyáltalán létezik. Voltak állatorvosok, kutyakozmetikusok, kiképzők, de kutyasuttogóról még sosem hallottam.

De ezt ön találta ki.

Igen, én alkottam meg, de én nem terveztem el az utamat. Fogalmam sem volt arról, hogy olyan lehetőségek, amelyek ma megadtatnak nekem, egyáltalán elérhetők a világon. Amikor Mexikóban éltem, már akkor is egyértelmű volt számomra, hogy állatokkal kapcsolatos munkát akarok végezni. Először állatorvos akartam lenni.

És miért nem lett állatorvos?

Mert szegény családból származom, így nem tudtak megfelelő iskolákba beíratni. Tehát gazdasági okok miatt nem lehettem állatorvos, így körülnéztem, hogy mi az a munka, amit csinálhatnék. A következő kérdésem az volt, hogy hol tanulhatnám meg ezt, ki a legjobb ebben? A nyilvánvaló válasz az volt, hogy az amerikaiak. Így elhatároztam, hogy elmegyek az Egyesült Államokba, kitanulom a kutyakiképzést, és utána hazamegyek.

De nem ment haza.

Mert nagyon jól ment az üzlet. Először kutyasétáltató lettem, aztán nemsokára jött a National Geographic, és felajánlották, hogy csinálnak velem egy műsort. Megértették, hogy én vagyok az egyetlen személy Amerikában, aki az embereket képezi, hogy jobban tudjanak együtt élni a kutyákkal.

Máshogy bánnak az emberek a kutyákkal az Egyesült Államokban, mint Mexikóban?

Igen, az Egyesült Államokban sokkal erősebben kifejezett az állatok iránti szimpátia. Ha ott bármi rosszat tesz valaki az állatokkal, akkor börtönbe kerülhet. Mexikóban nem nagyon történne semmi, ott még sokat kell tanulni a természet tiszteletéről, de a nők, illetve általában az emberi jogok tiszteletéről.

Mexikói bevándorlóként mit gondol a mexikói bevándorlók bűneivel kampányoló, a határra falat építő Trump elnökről?

Amikor bárki, például Trump a sztereotípiákat erősíti, az nem különbözik attól, mint ami a pitbullokkal vagy a rottweilerekkel történt. Az egész fajtáról alakult ki előítélet azért, mert egy kutya egyszer hibázott. Amikor sztereotípiákat alkotunk a magyarokról, a németekről vagy az oroszokról, azzal csak a zavarodottságot és a félelmet erősítjük a világban. Nem ideális módja egy teljes nemzet jellemzésének. Én megoldásokkal érkeztem Amerikába, megoldásokkal a kutyákkal kapcsolatos problémákra. Emellett egy csomó adót fizetek. Így én segítek naggyá tenni Amerikát. Segítek a kutyákkal, és segítek az adómmal is. A világnak pedig alkottam egy új szakmát.

Ha már a pitbullokat említette, volt önnek egy Daddy nevű pitbullja 16 évig. Azzal talán egyetért, hogy a fajta megítélése legalábbis ellentmondásos. Sok helyütt be is van tiltva az agresszív tendenciái miatt.

Nem, azért van betiltva, mert az emberek nem elég tanultak. Egy erőteljes fajtáról van szó, és az embereknek meg kell tanulniuk, hogy hogyan kontrollálják ezt az erőt. Először mindenkinek alacsony energiájú kutyával, például csivavával kell kezdeni, utána lehet tovább lépni a közepes energiájú fajtákra (vizslákra, labradorokra), végül a szupererős kutyákra, a rottweilerekre és a pitbullokra. A legtöbb embernek nincs meg a képzettsége, mégis nagy, erőteljes kutyát akar magának. Ez nagy hiba.

De akkor nem ért egyet azokkal a véleményekkel, hogy ez a fajta alapból agresszív, mert a tenyésztési célja az volt, hogy kiszelektálják belőle az agresszió gátjait, hogy így ütőképes harci kutyává váljon?

Igaz, hogy agresszív, de a pitbull nem azért lett olyan, amilyen, mert ezt választotta. Az emberek döntöttek így. Ugyanúgy az emberek alkották, ahogy a vizslából vadászkutyát csináltak. Így az embereké a felelősség, hogy elmondják a többi embernek, hogy hogyan lehet ellenőrzés alatt tartani ezt az erőt. A pitbull sose mondta, hogy azt akarom, hogy a világ féljen tőlem, vagy engem okoljon mindenért.

Ebben igaza van, de akkor is ott a kérdés, hogy mit kéne a jelenben kezdenünk a fajtával. Ön szerint például veszélyes a gyerekekre?

Kérdezze meg a fiamat, ő pitbullok és rottweilerek között nőtt fel.

(Calvin Millán) Én sosem féltem semmilyen állattól, a pitbulloktól sem. Az állatok iránti szeretetben nőttem fel, függetlenül a fajtól és a fajtától. Megtanultam velük bánni, így nem is félhetek tőlük. Túl sokat tudok róluk ahhoz, hogy valaha is veszélyes helyzetbe keveredhettem volna. Apám megtanította nekem, hogy amikor ismeretlen kutya közelébe megyek, ne beszéljek, ne próbáljam megérinteni, és ne nézzek a szemébe. Ezek az állatvilág szabályai. A legtöbb ember egy csomó hibát elkövet ilyenkor, és a testbeszédükből a kutyák rossz következtetést vonnak le.

(César Millán) Ahhoz, hogy elérjük, hogy gyermekeink biztonságban legyenek az állatoktól, el kell érnünk, hogy a gyerek kövesse az állatvilág törvényeit. Ahogy apaként kötelességem megtanítani a gyerekemnek, hogyan bánjon a tűzzel, az elektromossággal, a vízzel, ugyanúgy az én felelősségem, hogy megtanítsam neki, hogy az állatokkal kapcsolatban mi az energia és mi a távolság. A világon szinte minden gyerek azt tanulja a szüleitől, hogy egy kutyát meg kell közelíteni, beszélni kell hozzá, szemkontaktust kell vele létesíteni és meg kell fogni. Ezek mind hatalmas hibák. Ehelyett meg kellene állniuk csendben, tisztelettel kellene viseltetniük a kutya iránt, és akkor az csak nyugodtan megszaglászná őket.

Van bármi különbség az ön módszerei és a mezei kutyakiképzők módszerei között?

Ó, nagy különbség van, nézze! [A táblához megy, és felírja a szeretet, a félelem és az utálat szavakat]. Ezek a kutyákhoz viszonyuló emberekre vonatkoznak. Amikor a kutya ránk néz, nem azt nézi, hogy milyen a nemzetiségünk. Olyan ember nézhet ilyenkor vissza rájuk, aki vagy szereti őket, vagy fél tőlük, vagy utálja őket. Én mindegyiküket képzem. Aki utálja a kutyát, abban megemelem az empátiát, aki fél tőle, az magabiztosságot tanulhat tőlem, aki imádja őket, annak egyensúlyt tanítok. Még olyanokkal is foglalkozok, akiknek nincs is kutyájuk. Azért van erre szükség, mert bárhogy is érzünk a kutyákkal kapcsolatban, rosszul cselekedhetünk. Nem szabad kimutatni a félelmünket, vagy mérgesen a szemükbe nézni. Az emberben felgyülemlő energiákat megérzi a kutya, ahogy ön is megérzi, ha egy másik ember fél a magyaroktól vagy utálja őket. Más kutyakiképzők csak azokkal foglalkoznak, akik imádják a kutyákat, ez a nagy különbség közöttünk.

Önnek sok csodálója van, de sokan támadják is, módszereit bántalmazásnak, állatkínzásnak nevezik. Például azt, amit ön kibillentésnek hív, mások inkább oldalba rúgásnak. Mit szól mindehhez?

Erre csak azt tudom mondani, hogy a kutyákhoz hasonlóan vannak emberek, akik szeretnek téged, akik félnek tőled, és akik nem szeretnek. Akik ilyesmit mondanak, azok engem nem szeretnek. Ennyi.

Az egyik műsorában nagyon úgy tűnik, hogy a póráznál fogva függőlegesen felemel, gyakorlatilag felakaszt egy huskyt. Az a kutya láthatóan fuldoklott.

Ez az ön értelmezése. Ha a kutya felugrik, és pedig fent fogom a pórázt, akkor könnyű azt hinni, mintha én húznám föl. De ez csak egy interpretáció, semmi több.

(Borítókép: Huszti István / Index)

15%
5999 Ft
5100 Ft
20%
7990 Ft
6392 Ft