A baktériumok buktathatják le a bűnözőket
További Tech-Tudomány cikkek
- AI-forradalmat ígérhetnek az Apple új M-szériás chipjei
- Felfedezték az első természetes fraktálalkotó molekulát
- A virtuális valóság segíthet a kényszeres gyűjtögetőkön
- Bűncselekmény lesz a deepfake pornográfia az Egyesült Királyságban
- Ömlenek a milliárdok a szaúdi csodavárosba, mégis csúszik az építkezés
Az elmúlt évtizedekben nagy népszerűségnek örvendő, az igazságügyi nyomszakértők kitalált munkásságát bemutató sorozatokon felnőtt generáció tagjainak nem kell bemutatni a luminol nevű reagenst, amelyet a helyszínelők a vér- és egyéb testnedvnyomok kimutatására használnak.
A luminollal bepermetezett vér vagy ondó UV-fényben zöldes fénnyel világít.
Csakhogy - bár ez természetesen nem hangsúlyos a televízióban - a luminol korántsem nevezhető megbízható módszernek, mert az emberi váladékokon kívül egy csomó más anyaggal is reagálhat, így gyakran fals pozitív eredményt hoz. márpedig a bűnügy felderítése szempontjából elsődleges fontosságú, hogy a bűntény helyszínén ne csak a szabad szemmel is azonosítható vérnyomokat rögzítsék a helyszínelők, hanem azokat is, amelyek előkezelés nélkül láthatatlanok maradnának.
További nehézség az, hogy a nyomok legtöbbször nem frissek, hanem akár több hetesek is lehetnek, ami alapvetően rontja a felismerhetőségüket. Erre kínál megoldást a Natasha Arora és munkatársai által kifejlesztett módszer. A Zürichi Törvényszéki Orvosi Kutatóintézet kutató arra jöttek rá, hogy az ember testváladékokban tenyésző baktériumok akár még egy hónap elteltével is megbízhatóan azonosíthatók, és segítségükkel felismerhetők a láthatatlan vér-, ürülék- vagy hüvelyváladék-nyomok.
Jól ismert, hogy a különféle testtájak egyértelműen megkülönböztethető baktériumflórával rendelkeznek. Arora kutatócsoportja ezért mintát vett különféle váladékokból, majd azokat egy hónapon keresztül hagyták a levegőn, végül azt vizsgálták, hogy azonosítható-e még mindig belőlük a nedvre jellemző „baktérium-ujjlenyomat”. A vér-, mentruációsvér-, ondó-, hüvelyváladék-, nyál- és bőrmintákat a labor egy jó magasan lévő polcára tették 30 napra, de előtte még elemezték a bennük található baktériumok DNS-ét.
Az analízist a hónap letelte után is elvégezték, és összehasonlították az eredményeket.
Az eredmények szerint az egy hónapos vérminta nem bizonyult igazán használhatónak, feltehetően azért, mert a vérben alapból sincs sok baktérium. Hasonlóan csalódást keltő eredményeket hozott a hüvelyváladék és a menstruációs vér. A többi mintát azonban szinte ugyanolyan jól tudták azonosítani, függetlenül attól, hogy azok frissek voltak, vagy már egy hete száradtak a felső polcon.
Forrás: New Scientist