Menyhért, Mirjam
17 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

Csont és drót, cipő és nejlonzokni maradt Nagy Imréékből

Vágatlan archív videók a 89-es exhumálásról és újratemetésről

fortepan 74224
2019.06.13. 09:50

Június 14-én 8 és 19:30 között a Blinken OSA Archívum Nagy Imre miniszterelnök és sorstársai kivégzésének 61., újratemetésük és a rendszerváltás 30. évfordulóján levetíti az exhumálás és az újratemetés teljes, vágatlan videofelvételeit.

 

A három teremben három vásznon, párhuzamosan és folyamatosan zajló vetítés a kivégzettek földi maradványainak keresését, exhumálásuk történetét, a Hősök terei és a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában történt újratemetést mutatja be. A 20 órányi, eddig nyilvánosan sosem vetített anyagot a Fekete Doboz rögzítette 1989-ben. Az eseményről bővebben itt olvashat.

Nagy Imrét és társait 1958. június 15-én ítélte el a népbíróság zárt tárgyaláson. Nagy Imre, Gimes Miklós, Maléter Pál halálbüntetést, Donáth Ferenc 12 év, Tildy Zoltán 6 év, Jánosi Ferenc 8 év, Vásárhelyi Miklós 5 év börtönbüntetést és Kopácsi Sándor életfogytiglant kapott. Losonczy Géza még a vizsgálati fogság ideje alatt, 1957-ben meghalt. Dr. Szilágyi József ügyét elkülönítették és már korábban kivégezték.

Nagy Imre, Gimes Miklós és Maléter Pál halálos ítéltét másnap hajnalban hajtották végre a Kozma utcai Gyűjtőfogházban, majd a kátránypapírba drótozott holttesteket a börtön udvarán eltemették. Innen 1961. február 24-én éjszaka, titokban kihantolták őket, és átszállították a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájába. Gimest és Malétert Naszladi Péter fedőnév alatt közös sírba helyezték, Nagy Imre pedig Borbíró Piroskaként került be a temetői nyilvántartásba.

A tetemek hollétéről a hozzátartozók sem tudtak évtizedekig semmi biztosat. A „temetetlen halottak” ügyét a z ötvenhatos elítéltekből és a kivégzettek özvegyeiből 1988 májusában alakult Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) vette a kezébe.

1989 elején Pozsgay Imre bejelentette, hogy ’56 népfelkelés volt és nem ellenforradalom, a kormány jóváhagyta Nagy Imréék eltemetésének tervét. A rákoskeresztúri új köztemetőben a nyilvánosság kizárásával, de a sajtó folyamatos tudósítása mellett megkezdődött Nagy Imre és mártírtársainak kihantolása. 1989. június 16-i újratemetésük a rendszerváltás fontos megnyilvánulása lett.

Én tudtam, ha megtaláljuk Nagy Imrét, vége a Kádár-rendszernek!”

emlékezett később Ember Judit, aki a Fekete Doboz stábjával végigdokumentálta az exhumálás történetét. A dokumentumfilmes is megdöbbent az arccal a föld felé fordított tetemeken; az akkori sírásók szavaiból kiderült, ennek semmilyen szimbolikus oka nem volt. A Gyűjtőből titokban kicsempészett testeket sietségből befordították a sebtében kiásott sírokba. A tetemekből csak a csontok maradtak, az egykor a lábakat, kezeket összefogó drótdarabok, meg cipő és nejlonzokni.

Rajta volt a cipő. Hát az örökéletű, és ami abszolút örökéletű: a nejlonzokni. A nejlonzokniba bement a föld, tehát ott valami duzzadt, és olyan volt a cipő, mintha abban élő láb lenne. És olyan volt, mint egy modern szobor.”

Nagy Imre és mártírtársai ravatala a Hősök terén
Nagy Imre és mártírtársai ravatala a Hősök terén
Fotó: Prohászka Imre / Magyar Nemzet

Ember Judit dokumentumfilmjét is levetítik az OSA Kegyetlenség és kegyelet 1956-1989-2019 címmel zajló maratoni múltidézésen június 14-én. Az Archívum 1989-es oldalán pedig rengeteg érdekes hír, tévé- és rádiófelvétel, fotó és állambiztonsági jelentés között böngészve merülhet el a rendszerváltoztató Magyarországon.

Borítókép: 1952. Nagy Imre későbbi miniszterelnök unokáival. Fotó: JÁNOSI KATALIN / FORTEPAN