Meghalt a számítógépes jelszavak atyja

Múlt pénteken, 93 éves korában meghalt Fernando José „Corby” Corbató amerikai kutató, tudós, fejlesztő, a modern számítástechnika korai korszakának egyik legjelentősebb alakja, aki több területen is olyan munkát végzett, amely a mai napig meghatározza az IT iparág működését – írja az ITcafé.

A spanyol-amerikai Corbató Kaliforniában született 1926-ban, a tengerészetnél szolgált a negyvenes években, majd két egyetem elvégzése után fizikusként az MIT számítástechnikai központjában alkalmazták, ahol a professzori cím 1965-ös megszerzése után nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Két sikeres projektje vezetett oda, hogy 1990-ben megkapta a számítástechnika Nobel-díjának számító Turing-díjat. Ezek a munkák ugyan összefüggenek, és mindkettő fontos, de más jellegűek.

Az első az, hogy ő irányította azt a csapatot, amelynek a munkája többszörös áttételeken keresztül a ma Linuxként ismert operációs rendszer jellemzőit is meghatározta, illetve általánosságban befolyásolta a számítógépek használatát, ugyanis korábbi kutatásokra és elméletekre alapozva ők dolgozták ki 1961-ben az időosztásos működést (time-sharing), melyet Compatible Time Sharing Systemnek (CTSS) neveztek el.

A motiváció az volt, hogy az akkoriban még igen drága számítógépeket gazdaságtalan volt úgy használni, hogy csak egy felhasználó tudott hozzáférni, ezért kidolgoztak egy módszert az erőforrások megosztására – ennek alapelvei a mai napig változatlanok. A CTSS, illetve az erre épülő továbbfejlesztések igen sikeresek voltak. Sőt, egy másik legenda, a Unix kialakításában oroszlánrészt vállaló Dennis Ritchie azt nyilatkozta, hogy a Unix megalkotásának legfőbb inspirációja a CTSS 2. verziója, a Multics néven ismert operációs rendszer volt – ahogy az 1970-es években fogalmazott: a Unix nem más, mint az MIT CTSS modernizált változata.

Ebből a fejlesztésből következik Corbató másik nagy újítása. Amikor kezdett működőképessé válni a time-sharing, több terminálon több felhasználó fért hozzá az erőforrásokhoz, felmerült az a gond – pedig akkor még belterjes volt a számítástechnika világa, alapvetően bizalmi elven működött, szó sem volt olyan biztonsági problémákról, mint ma –, hogy lehetőséget kell adni a felhasználóknak, hogy saját fájljaikhoz mások ne férjenek hozzá, legyen egyfajta IT-magánszférájuk. Erre találta ki Corbató a jelszavas védelmet – és ezzel gyakorlatilag a személyes fiókot, amely nélkül például a mai közösségi oldalak, a levelezőrendszerek vagy éppen a banki szolgáltatások  sem működhetnének. Maga Corbató egyébként egész életében elutasította, hogy a jelszó az ő ötlete lett volna.