Ilona
17 °C
31 °C
Index - In English In English Eng

Vízen úszó atomerőmű? Ugyan, mi baj történhet?

42d5e3c0faa19ebdda07be99f991434a
2019.07.29. 20:05 Módosítva: 2019.07.30. 06:17
Majdnem két évtizednyi tervezés és építés után a Roszatom cégcsoporthoz tartozó Roszenergoatom várhatóan napokon belül megkezdi a Lomonoszov Akadémikus elvontatását Murmanszkból a sarkkör mentén vezető északi hajózási útvonalon az orosz Távol-Keleten lévő Pevek térségébe, ahol még idén be fogják üzemelni. A Greenpeace és társai szerint ez nagyon rossz ötlet.

Mielőtt kapásból azt gondolnánk, hogy csak Oroszországban juthat a mérnökök eszébe, hogy atomreaktorokat bocsássanak vízre, hogy ott szabad prédáivá váljanak az elemeknek, a cunamiknak és az imperialista békaembereknek, nem árt figyelembe venni, hogy hasonló tervek szinte mindenhol születtek már, de eddig még csak az oroszok jutottak el a megvalósításig.

Valójában Amerikában már a hetvenes években terveztek egy ilyet New Jersey mellé, de akkor a közfelháborodás hatására végül lefújták az egészet. Sőt, az amerikai hadsereg nyolc éven keresztül, 1968 és 1976 között már működtetett is egy kiszuperált II. világháborús hajóra szerelt, úszó atomreaktort a Panama-csatornán (amelynek a Sturgis nevet adták), az ottani katonai infrastruktúra energiaellátására katasztrófahelyzetek idején. Egy francia cég még tenger alatti atomreaktort is tervezett az évtized elején, de azóta nem sokat hallani a projektről. Az atommeghajtású repülőgép-hordozók, jégtörők vagy tengeralattjárók pedig teljesen bevett technológiának számítanak.

A Sturgis úszó atomreaktor Panamában horgonyzik
A Sturgis úszó atomreaktor Panamában horgonyzik
Fotó: U.S Army

Tehát az állítás úgy pontos, hogy ez lesz az első, általános polgári célokra szánt úszó atomerőmű. Azt a nyugati szakértők is elismerik, hogy szinte minden atomtechnológiát fejlesztő ország eljátszott már hosszabb-rövidebb ideig az úszó atomerőművek ötletével. Kínában már épülnek is ilyenek, Amerikában viszont még csak koncepciók születtek, azok viszont nem akárhol, hanem az Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) nukleáris technológiai tanszékén.

A technológia pártolói szerint a jövőben atomerőműveknek kellene ringatózniuk a világ összes tengerparti nagyvárosa mellett, mivel ezek

olcsóbbak, zöldebbek, és – nem várt fordulatként – biztonságosabbak, mint hagyományos társaik.

Az oroszok “fényévekre lehagytak minket” a fejlesztések terén – nyilatkozta a New York Timesnak Jacopo Buongiorno, az MIT professzora. Az érvelés szerint a vízen úszó reaktorok kisebbek, ezért gyorsabban megépíthetők, üzemeltetésük költséghatékonyabb, és olyan helyekre is viszonylag gyorsan eljuttathatók (lásd orosz Távol-Kelet az Északi-sarkkör mentén), ahol helyben atomerőművet építeni problémás lenne. Emellett mobilitásuk folytán könnyebb velük reagálni az esetenként gyorsan változó energiafogyasztási szokásokra.

Lomonoszov

No, természetesen nem mindenki rajong ilyen vehemensen az ötletért. Az építés tíz évvel ezelőtti megkezdése óta a Greenpeace és más atomenergia-ellenes szervezetek folyamatosan kampányolnak a projekt ellen, és ők ragasztották rá a Lomonoszov Akadémikusra az Úszó Csernobil gúnynevet is.

Csernobil emléke Oroszországban is visszavetette az atomerőmű-fejlesztéseket. részben ennek tudható be, hogy csak mostanra készült el az első működőképes példány, holott a koncepció már sok évtizede megszületett. Az üzemeltetők szempontjából meglehetősen szerencsétlen módon épp a beüzemelés előtti hónapokra esett az HBO nagy sikerű Csernobil-sorozatának vetítése is, ami újfent felkorbácsolta a úszó atomerőd elleni – megalapozott vagy megalapozatlan – félelmeket és indulatokat.

Teljesen megalapozatlan egy lapon említeni a két projektet. Minthogy a reaktorok teljesen másképpen működnek a két erőműben, ezek az állítások minden alapot nélkülöznek. Természetesen ami Csernobilban történt, az nem ismétlődhet meg... Minthogy [az úszó erőmű] a sarki vizekben fog állomásozni, a hűtése folyamatosan biztosított lesz

– nyilatkozta a CNN-nek a Lomonoszov Akadémikus környezetvédelmi főmérnöke, Vlagyimir Iriminku.

A Lomonoszov Akadémikus Murmanszkban
A Lomonoszov Akadémikus Murmanszkban
Fotó: Roszenergoatom

Csakhogy az atomerőmű-ellenes szervezetek – a gúnynévválasztás ellenére – nem is annyira Csernobilt látják a Lomonoszov Akadémikusban, hanem inkább Fukusimát. A 2011-es cunami következtében bekövetkezett baleset, a szökőár által elöntött reaktorok képe sokkal élénkebben él a mai fiatalok fejében, mint a 33 évvel ezelőtti csernobili baleset. Márpedig hol lenne jobban kitéve a tenger viszontagságainak egy atomerőmű, mint magán a tengeren, nem igaz?

Sajátos módon azonban éppen a cunamiveszély az úszó atomerőművek támogatóinak egyik legfontosabb biztonsági érve is egyben. Érvelésük szerint ugyanis a Lomonoszov Akadémikushoz hasonló építmény gond nélkül átvészelte volna a 2011-es szökőárt, és még ha vészleállásra is kényszerült volna,

soha nem fogyhatott volna ki a hűtővízből.

A mérnökök állítása szerint a 2011-essel megegyező erősségű cunami nem lenne képes kiszakítani az úszó erőművet a rögzítőkből, de ha mégis kisodródna a partra, a védelmi rendszer akkor is biztosítaná a hűtést 24 órán keresztül külső segítség nélkül. A környezetvédők szerint ez semmi, tekintve, hogy egy ilyen katasztrófahelyzet könnyedén eltarthat hónapokig is. A szárazföldi reaktorokra vonatkozó amerikai szabályozás szerint nekik 72 óráig kell biztosítaniuk a hűtést külső vízutánpótlás nélkül.

Északra fel, bármi áron!

A Lomonoszov Akadémikusnak, amely 144 méter hosszú, 30 méter széles és 21 ezer tonna a vízkiszorítása, a fő rendeltetése az lesz, hogy javítsa a nehezen megközelíthető, ugyanakkor ásványkincsekben rendkívül gazdag, így népgazdasági értelemben elsődleges fontosságú Távol-Kelet energiaellátását. Nem beszélve a katonai jelentőségéről:

az Északi-sark megállíthatatlannak tetsző felolvadásával ez a térség vált a Föld legforrongóbb geopolitikai jelentőségű térségévé.

Minden északi ország igyekszik a legnagyobb darabot megkaparintani magának az újonnan hozzáférhetővé vált tengerekből, ahol rengeteg ásványkincs vár kiaknázásra, illetve a régi ellenségeket is sokkal rövidebb úton lehet elérni, ha úgy hozza a sors. Vlagyimir Putyin mindenkinél erősebben nyomja a sarki expanzió doktrínáját, és ha ő kéri, az orosz állami gépezet is olajozottan kezd működni.

Pevek Murmanszktól 2950 tengeri mérföldre (5465 kilométerre) található hajóval, az út minimum két hétig, de valószínűleg tovább fog tartani. Valójában Pevek sokkal közelebb (nagyjából 800 kilométerre) van Alaszkához, mint Oroszország sűrűn lakott európai területeihez. Az atomerőműben két reaktor fog üzemelni (amelyek egy hónapja kapták meg a működési engedélyt az orosz atomenergia-hatóságtól), amelyek egyszerre termelnek majd 70 megawatt áramot és 50 gigakalória per óra hőenergiát, amellyel fűteni fognak a városban. A Roszenergoatom szerint

e teljesítmény elegendő egy 100 ezer lakosú város ellátására.

A Lomonoszov Akadémikus nemcsak a világ első úszó, de a világ legészakabbra üzemelő atomerőműve is lesz egyúttal. Nagyjából kétmillió orosz állampolgár él a sarkkörön túl. Ez nem tűnik soknak, viszont ez a térség állítja elő az orosz GDP 20 százalékát, ami lakosra vetítve messze Oroszország leggazdagabb tájává teszi (persze itt nem az emberek gazdagságáról van szó, a kincsekből ők részesülnek a legkevésbé).

Bizonytalanul imbolygó jövő

Egyes szakemberek szerint tehát az ehhez hasonló, viszonylag kis teljesítményű, viszont mozgatható és így alkalmazkodóképes erőművek jelentik az atomenergia jövőjét. Hogy valóban így lesz-e, azt a biztonságosságon túl a költségek fogják meghatározni. A Lomonoszov Akadémikus építésének költségei nem ismertek, azt orosz államtitokként kezelik – vagyis vélhetően igen magasak az erőmű teljesítményéhez képest.

Félhivatalos forrásokból 28-30 milliárd rubelről (132 milliárd forintról) hallani, de a független szakértők közül kevesen hisznek ennek, szerintük sokkal magasabb az ár. Csak akkor válhat a kis teljesítményű, úszó atomerőművek koncepciója pénzügyileg kifizetődővé, ha sorozatgyártásuk beindul, és ezzel a költségeket is lefaragják.

Persze csak azért tűnik magasnak a 132 milliárd forintos költség, mert nem hallottak még Paks 2 nagyságrendileg 4 billió forintos költségéről. Merthogy

a mi (nem úszó) erőművünk egységnyi teljesítményre vonatkoztatva ugyanilyen drága lesz.

(Borítókép: A Lomonoszov Akadémikus Murmanszkban. Fotó: Roszenergoatom)