Menyhért, Mirjam
17 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

Emberkísérlet: karórával telefonálgatni a Szigeten

5K8A0058
2019.08.13. 23:30

A fesztiválok, de egy sima koncert vagy buli is könnyedén végződhet a telefon halálával. Kiesik a zsebből, kilöki a tömeg a kézből, egyszerűen csak leesik, esetleg ellopják. Egy csomó olyan lehetőség, ami a legjobb bulit is tönkreteszi.

Persze lehet azt mondani, hogy érdemes venni egy olcsóbb okostelefont vagy akár butatelefont, kifejezetten fesztiváltelefonnak, de mennyivel egyszerűbb, ha egy olyan eszközt nevezünk ki erre a célra, amit egyébként is naponta használunk. Ezért idén azt találtam ki, hogy akkor lesz a telefon a legnagyobb biztonságban, ha nem is viszem ki a Szigetre, de mégsem csatlakozom le a külvilágról.

Ami elvileg egy eSIM órával meg is oldható.

Egyelőre a szolgáltatók közül csak a Telekomnál érhető el az eSIM – hogy ez mit is jelent pontosan, arról már  írtunk bővebben, ahogyan arról is, hogyan működik a Huawei okosórájával. Most egy Samsung Galaxy Watch eSIM órával látogattam ki a fesztiválra, hogy kiderüljön, túl lehet-e élni a Szigetet telefon nélkül. 

Egy napnyi idegbaj

A legizgalmasabb jelenség mindenképpen arra rádöbbenni, hogy mennyire összenőttem a telefonnal. A hiánya nem a szokásos értelemben fájt, hanem abban, amilyen lendülettel összeszorult a gyomrom, amikor egyik zsebemben sem tudtam kitapogatni a megnyugtató jelenlétét.

Valószínűleg az évek alatt mindenki napi rutinjába beleégett, hogy mindig tudnia kell, hol van a pénztárcája az irataival, a kulcsa, a telefonja – és ha hirtelen ezek valamelyikét nem észleli a szokott helyén, reflexből elindul a pánik. Nálam pontosan ez történt, nagyjából óránként jött menetrendszerűen, és az este végére sem szoktam meg, hogy ne keressem a telefonom, jó helyen van az otthon.

Szépen lassan rájön és hozzászokik az ember, hogy nincs nála fényképezőgép sem, így nem tud megörökíteni semmit az utókornak. Nem feltétlenül a szelfizésre gondolok, egyébként sem vagyok az a minden tereppont előtt hajamat csavargatva és a távolba nézve pózoló típus, de azért néha csak elém kerül valamit, amit úgy lefotóznék. Most a lehetőségem se volt meg rá, és bár nem is valószínű, hogy megörökítettem volna aznap bármit, magától a lehetőség hiányától is kényelmetlenül éreztem magam. Ez szintén

ijesztő visszajelzése annak, hogy néhány év alatt mennyire természetes lett, hogy mindig kéznél van egy kamera,

amivel lényegtelen dologról is annyi képet készíthetünk, amennyit nem szégyellünk. Aztán elérkezik egy fordulópont, amikor hirtelen anélkül kezd az ember agya emlékeket készíteni, hogy azt pluszban megörökítené fotón is. 

DSC 1943-01
Fotó: Vasvári Tamás

Nagyon korlátozottan, de elérhető maradtam

Egy fő SIM kártyához rendelt eSIM kártyával próbálkoztam elérhető maradni, ez azt eredményezte, hogy csak akkor lehetett az órán keresztül elérni, ha a telefon ki volt kapcsolva, hiszen a fő SIM végig a telefonban maradt. Elég vicces ha az ember az órájához beszél – főleg annak, aki még emlékszik a 90-es évek tévésorozataira, ahol ez volt a scifi netovábbja –, de egy fesztivál közepén nem biztos, hogy célravezető is. Jó hír viszont, hogy mindez nagyon egyszerűen áthidalható egy bluetooth fülessel, így a hívásokat sokkal egyszerűbben lehet lebonyolítani.

Persze egy zenei fesztiválon az ember nem járkál fülhallgatóval a fülén, de egy füles akár a zsebben vagy a nyakban is elférhet, ha nem fél, hogy elhagyja. Gyakorlatilag csak a hívás funkció működött az órán, a többihez kellett volna a telefon is olyan közelségben, hogy a bluetooth kapcsolat meglegyen, azaz teljesen elvesztette volna az értelmét a teszt. 

Az igazán tökéletes az lett volna, ha a Messenger vagy a Hangouts szolgáltatást lehet zavartalanul használni, azaz ugyanúgy lehetne üzeneteket fogadni és egy-két szavas sablonválaszokkal válaszolni, mint amikor a telefon is ott van a közelben – de ez nem működik. A Spotify zavartalanul megy önmagában az óráról is, ami persze érthető ha az ember mondjuk futni indul, és nem akar magával telefont vinni. Egy zenei fesztiválon persze ennek nincs sok értelme. Ha legalább olyan üzenetekre lehetne nyomni egy néhány karakteres választ, hogy 10 perc múlva melyik kocsmánál találkozunk, akkor az eSIM okosóra kiléphetne a skatulyából, és nem csak az értesítések elolvasására és sportolás közben lehetne használni.

Egy órát elveszíteni és összetörni is sokkal nehezebb, mint egy telefont, ezért tökéletes lenne minden olyan élethelyzetben, amikor biztosabb helyen van a telefon otthon. Ez nem csak a fesztiválokra igaz, hanem koncertekre, de akár egy komolyabb kirándulásra is. Vagy egy olyan nyaralásra, ahol tényleg kikapcsolhat az ember, és szigorúan csak vészhelyzet esetére akar  elérhető maradni, akkor is csak annyira, amennyire muszáj.

Jelenlegi állapotában ha nem is kivitelezhetetlen a telefon nélkül fesztiválozás, nem is annyira egyszerű, hogy azt önszántából csinálja az ember. Persze ragaszkodhatunk a jól bevált hagyományokhoz, mint hogy jó előre megbeszéljük a másikkal, hogy találkozunk fél hatkor az X kocsma előtt, de pont arra lenne tökéletes megoldás egy olcsó okosóra, hogy legyen egy olyan megoldás, ami átmenetet nyújt a teljes telefonmentesség, és aközött, hogy több százezres készülékekkel a zsebben ugráljon valaki a tömeg közepén.  Az mindenképpen hiányzott, hogy nem tudtam, írt-e rám valaki üzenetben, hogy fussunk össze, ahogyan az is, hogy nem tudtam mindennek azonnal utánanézni, és hogy nem fizethetek a telefonommal a fesztiválon. A lényeget viszont magabiztosan hozta, vagyis telefon nélkül is sikeresen túléltem egy fesztivált, és még csak nem is váltam elérhetetlenné a világ számára. 

Ne maradjon le semmiről!