István, Vajk
18 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Tényleg feldarabolhatják a Facebookot és a Google-t?

fb google feldarabolas
2019.08.14. 08:08
Egyszerre két fontos vizsgálat is indult a nagy amerikai techcégek ellen, a hatóságokat egyre komolyabban érdekli, hogy nőhetett ekkorára a Facebook és a Google. De mi is pontosan a gondjuk ezekkel a cégekkel? És miért pont most, nem késtek már el ezzel? A Szilícium-völgy felforgatása a 2020-as elnökválasztási kampány egyik fő témája, van olyan jelölt, aki feldarabolná az óriásvállalatokat, elvenné a Facebooktól az Instagramot és a Whatsappot. Lehet-e értelme a milliárdos bírságoknak, vagy a rekordbüntetés is csak csepp a dollártengerben?

Az elmúlt hetekben az amerikai hatóságok két nagy jelentőségű vizsgálatot is indítottak a technológiai szektor óriásai ellen. Július végén az igazságügyi minisztérium (DOJ) jelentette be, hogy átfogó trösztellenes vizsgálatba kezd, nem sokkal később pedig kiderült, hogy a Szövetségi Kereskedelmi Hatóság (FTC) is hasonló vizsgálatot folytat a Facebook ellen.

A bírálóik szerint túl nagyra nőtt és veszélyesen nagy hatalmú techóriásokkal szembeni kritikák az elmúlt néhány évben nagyon megszaporodtak, és egyre nagyobb lett a nyomás nemcsak rajtuk, hanem a törvényhozókon és a kormányon is, hogy kezdjenek velük valamit.

Hogy pontosan mit, arról megoszlanak a vélemények, de annyi biztos, hogy egyre gyakoribbak a kisebb-nagyobb bírságok, sorban indulnak a különféle vizsgálatok, és lassan már nincs is komolyan vehető elnökjelölt Amerikában, aki ne hirdetné az előválasztási kampányban, hogy hatalomra kerülve ő bizony tényleg megregulázná a szilícium-völgyi monopóliumokat. Sőt van, aki a egyenesen a feldarabolásukkal kampányol, mint az egyik nagy demokrata oldali esélyesnek tartott Elizabeth Warren massachusettsi szenátor.

Közben a másik oldalról is hasonló intenzitással bírálják a nagy techcégeket, csak kicsit más okból: a republikánusok (és mellékesen a magyar kormány) visszatérő vádja, hogy a Facebook és a Google a jobboldali vélemények elnyomásával kedvez az ellenzéknek, és a cenzúra elleni fellépésbe csomagolják a szigorúbb szabályozás szükségességét. Ennek a fajta kritikának az egyik jeles képviselője maga Donald Trump elnök is.

Hát ezek meg hogy nőttek ekkorára?

A hatósági aktivitás a februárban kinevezett William Barr igazságügyi miniszter alatt pörgött fel igazán.

Nem gondolom, hogy a nagy szükségszerűen rossz, de szerintem sokakat érdekel, hogyan jöttek létre a trösztellenes hatóságok orra alatt olyan behemótok, mint amilyenek ma a Szilícium-völgyben léteznek. A trösztellenes törvények megsértése nélkül is el lehet nyerni ezt a helyet a piacon, de többet akarok megtudni erről a dinamikáról

– mondta már januárban.

Ennek az első komolyabb megnyilvánulása a DOJ most futó vizsgálata. Ennek tárgya, hogy a maguk piacát, na meg a legtöbbünk online mindennapjait domináló cégek hogyan nőttek ekkorára és szereztek befolyást más területeken, és vajon az erőfölényüket kihasználva törvénytelenül gátolják-e a piaci versenyt a vetélytársaik elnyomásával, és ha igen, ezzel ártanak-e a felhasználóiknak.

Hogy pontosan melyik cégeket vették célba, azt nem közölték, de különösebben nem nehéz kitalálni, mert a minisztérium szerint a közösségi média, az internetes keresés és az online kereskedelem terén vizsgálódnak, ezeknek pedig sorrendben a Facebook, a Google, illetve az Amazon az egyeduralkodója, így elsősorban ezek a cégek jöhetnek szóba, illetve surranópályán az Apple.

A cél egyelőre a helyzet általános feltérképezése, de a minisztérium szerint később ebből kinőhetnek további, fókuszáltabb vizsgálatok is.Az érintett cégek azért is aggódhatnak, mert a DOJ világossá tette, hogy a vizsgálat nem áll meg a trösztellenes kérdéseknél. Ha bármilyen más törvénysértő gyakorlatot látnak, afölött se fognak elsiklani – ez praktikusan azt jelentheti, hogy például a Facebook a sorozatos adatvédelmi visszásságai miatt is újra célkeresztbe kerülhet.

Vásárolgatunk, a verseny meg csorbul?!

Közben a minisztériumi vizsgálattal párhuzamosan az FTC is elindította a maga vizsgálatát a Facebook ellen. Ez volt az a testület, amely nemrég rekordméretű bírságot szabott ki a cégre a Cambridge Analytica-botrányban napvilágra került adatkezelési gyakorlata miatt. Ezúttal azonban őket is a Facebook monopolhelyzete és versenykorlátozó lépései érdeklik.

Ez a vizsgálat már június óta folyik, de a cég csak július végén hozta nyilvánosságra, aztán augusztus elején derült ki, hogy az FTC a Facebook felvásárlásaira összpontosít. Arra kíváncsi a hatóság, hogy a Facebook azért szerezte-e meg az elmúlt években megvett cégeket, hogy a potenciális riválisok bekebelezésével csírájában fojtsa el a versenyt.

Az amerikai trösztellenes hatóságok jellemzően azokat a felvásárlásokat és összeolvadásokat szokták megakasztani vagy akár megakadályozni, amelyek során két nagy vetélytárs egyesíti az erőit, de ezt a gyakorlatot az utóbbi években sok kritika éri. Ezek szerint a vizsgálatok túlságosan az érintettek aktuális méretére összpontosítanak, és nem veszik figyelembe azt, hogy a felvásárolt cégben milyen potenciál rejlik, mekkorára nőhetne, ha nem kebeleznék be.

A Facebook az elmúlt másfél évtizedben rengeteg céget vásárolt fel, köztük az Instagramot és a Whatsappot, amelyek trösztellenes szempontból a leginkább érdekesek. Amikor például az FTC 2012-ben engedélyezte az Instagram megszerzését, a Wall Street Journalnak nyilatkozó források szerint már akkor is felmerültek a testületen belül az ügylet lehetséges versenykorlátozó vonatkozásai, de végül nem akarták bíróság elé vinni az ügyet, mert attól tartottak, hogy nem tudták volna megnyerni. Ha az FTC arra jutna, hogy valamelyik múltbeli felvásárlás szabályellenes volt, akár az adott cég kiválását is kezdeményezhetné az egyenlőbb versenyhelyzet visszaállítása érdekében.

Mindeközben ugyanezeknek a cégeknek egy harmadik fórumon is vizsgálódással kell szembenézniük: egy képviselőházi trösztellenes albizottság is a techszektor versenyellenes gyakorlatait firtatja.

Jó zsaru, még jobb zsaru

Bár az, hogy két hatóság is vizsgálódik a techcégek ellen, első ránézésre csak további súlyt ad a trösztellenes törekvéseknek, de valójában problémák is adódhatnak az átfedésekből. Az FTC és a DOJ között ugyanis kisebb vita bontakozott ki arról, hogy melyikük vezesse a Trump-adminisztráció trösztellenes hadjáratát. Egy május végi megállapodás szerint a két trösztellenes hatáskörrel felruházott testület felosztotta a vizsgálandó cégeket, eszerint a DOJ elsősorban a Google-t és az Apple-t vizsgálná, míg az FTC a Facebookra és az Amazonra összpontosítana. A DOJ azonban az új vizsgálattal némileg az FTC területére is átlépett.

Ez a viaskodás nem új jelenség, de az utóbbi időben felélénkült, mióta politikai prioritássá vált a techcégek megregulázása. A közelmúltban nyilvánosan is ütközött már a két hatóság trösztellenes kérdésben, amikor az FTC által a Qualcomm ellen indított eljárásban a DOJ a csipgyártó cég védelmében szólalt fel. (Ezen a téren az FTC áll nyerésre, de a Qualcomm még fellebbez, nem is esélytelenül, szóval ez a meccs még nem lefutott.)

A fokozódó illetékességi csatározás egyes szakértők szerint már-már a vizsgálódás hatékonyságát veszélyezteti, illetve az indokoltnál nagyobb terhet róhat a vizsgált cégekre is, ha duplán indítanak eljárást ellenük, vagy eltérő bánásmódban részesülnek attól függően, hogy melyik hatóság kezdi vizsgálni őket. Na meg a közvélemény bizalmát is alááshatja, ha azt látja, hogy a techcégek hatalmának kordában tartása helyett az állami szervek a saját hatalmi játszmáikba bonyolódnak.

Joe Simons, az FTC elnöke nem aggódik az átfedések miatt, szerinte a korábbi megállapodás se zárja ki, hogy ugyanannak a cégnek különböző gyakorlatait vagy azok más-más aspektusát párhuzamosan vizsgálják.

Ez már nem az az internet

Tim Wu, neves jogász, a netsemlegesség kifejezés megalkotója szerint a mai problémás helyzet gyökere, hogy az amerikai trösztellenes szabályozás a kilencvenes években ragadt. Akkoriban az internet még egy merőben új gazdasági kor kezdetének tűnt, amelyben nincsenek klasszikus monopóliumok, bármelyik cég pillanatok alatt eltűnhet a süllyesztőben, amint berobban a semmiből egy még innovatívabb új szereplő, hogy átvegye a hatalmat. Aztán kiderült, hogy a Google nem csak egy újabb AOL, a Facebook nem egy új MySpace, a techcégek új hullámának esze ágában sincs eltűnni, ehelyett a régi elődökhöz kísértetiesen hasonló módszerekkel nőnek óriásira, amihez az egy évtizeddel lemaradt törvényhozók gyanútlanul asszisztálnak.

Pedig Wu szerint utólag már nyilvánvaló, hogy versenyellenes lépések sorát követték el ezek a cégek, elsősorban azzal, hogy egymás után vásárolták fel az egyeduralmukra veszélyes startupokat, amit a versenyjogi hatóságok ölbe tett kézzel néztek. A tavaly év végi összesítés szerint a Facebook 67 zavartalan felvásárlást vitt véghez, az Amazon 91-et, a Google pedig 214-et. A Facebookra előbb az Instagram, majd a Whatsapp jelentett egyre nagyobb veszélyt, amíg mindkettőt meg nem vették; a Google a saját videómegosztó szolgáltatása elindítása után egy évvel inkább felvásárolta a Youtube-ot, majd később a saját térképes-navigációs szolgáltatására veszélyes Waze-t, akárcsak a hirdetéskiszálgáló vetélytárs Doubleclicket és AdMobot. Az Amazon kicsit csendesebben, de hasonlóan sorban szippantotta fel a kisebb-nagyobb vetélytársakat, például a Zappost.

A nagy techcégek egy gyakori ellenérve a monopóliumváddal szemben, hogy ugyan hogy lehetnének ők monopolhelyzetben, amikor éppen egymás nagy vetélytársai. Ezt erősíti, hogy ezeket a cégeket szokás angolul “big tech” gyűjtőnéven emlegetni, ahogy a nagy gyógyszercégekre is gyakran big pharmaként hivatkozunk. Pedig ez a meghatározás félrevezető, hiszen ezek a cégek a hasonlóságok ellenére markánsan különböző piacokat uralnak, még ha a kiterjedt működésük miatt itt-ott össze is érnek (erre jó példa a felhőszolgáltatás, ahol az Amazon, a Google és a Microsoft feszül egymásnak):

  • a Google elsődlegesen a kereséseket, illetve az azokra épülő hirdetéseket dominálja;
  • a Facebook a közösségi médiát és az ott megjelentetett hirdetések piacát;
  • az Amazon az online kereskedelemben vált megkerülhetetlenné;
  • az Apple pedig a hardvereit és az azokon igénybe vehető szolgáltatásait értékesíti.

Ennek megfelelően a potenciálisan versenyellenes gyakorlataik is némileg eltérőek. A Google-lel kapcsolatos versenyjogi aggályok legegyszerűbben azzal foglalhatók össze, ha megnézzük, az ilyen téren a jóval szigorúbb Európai Unió milyen okokból bírságolta meg a céget mostanában:

  • 2017-ben 2,7 milliárd dolláros büntetést kapott, amiért a keresés terén szerzett dominanciájával visszaélve a saját egyéb termékeit jelenítette meg jobb helyen a keresési találatok között.
  • 2018-ban 5 milliárd dolláros büntetést szabtak ki rá, mert az Android mobilpiaci erejét kihasználva előírta a telefongyártóknak, hogy csak akkor licencelhetik a Google Play alkalmazásboltot és más saját appjait, ha cserébe előre telepítik a Chrome böngészőt és a Google keresőt, utóbbit pedig alapértelmezett keresőként állítják be.
  • Idén tavasszal pedig újabb 1,7 milliárd dolláros bírság jött, amiért a Google a hirdetési piaci dominanciáját latba vetve olyan szerződéseket kötött a Google hirdetési rendszerét használó weboldalakkal, amelyben korlátozta a rivális hirdetéskiszolgálók reklámjainak megjelenítését.

A Facebookkal szembeni trösztellenes vádak lényege, hogy a cég a versenytársak korai felvásárlásával és ellehetetlenítésével betonozta be a piacvezető szerepét: az Instagramot és a Whatsappot bekebelezték, a Snapchat funkcióit addig másolták, amíg az egykor veszélyesnek tartott (és szintén felszippantani kísérelt) rivális lényegében eljelentéktelenedett.

Az Amazon mára az amerikai online vásárlások felét bonyolítja, megkerülhetetlen pozícióját pedig a kritikusai szerint arra használja fel, hogy a saját márkáit helyezze előtérbe a saját piacterén, míg a platformját használó más eladók kénytelenek hirdetésekért fizetni, hogy labdába rúghassanak. Emellett azért is gyakori kritika éri a céget, mert az alacsony árai miatt - a vádak szerint legalábbis - offline üzletek tömegei kénytelenek lehúzni a rolót.

Az Apple neve ritkábban merül fel a trösztellenes kritikákban, de a céget a tőle független fejlesztők és felhasználók is azzal vádolják, hogy korlátozza a versenyt azzal, hogy az iPhone-okra csak a saját alkalmazásboltján keresztül enged appokat telepíteni, a fizetős appok után pedig 30 százalék jutalékot szed (amit a fejlesztők gyakran átterhelhetnek a felhasználókra). Ezzel a cég a vádak szerint nemcsak közvetlenül anyagilag jár jól, de a saját szolgáltatásait is versenyelőnybe hozza a saját platformján. A Spotify például külön is az Európai Bírósághoz fordult, mert szerintük az Apple a saját zeneszolgáltatását, az Apple Musicot részesíti előnyben az övékével szemben. Egyes vélemények szerint nem is a sokkal intenzívebben támadott Facebook-Google-Amazon trió, hanem éppen az Apple lehet a techszektorra lecsapó nagy trösztellenes offenzíva első célpontja, mert a platformja fölötti kizárólagos kontroll könnyebben megfoghatóvá teszi.

Szükségetek van ránk, higgyétek el

Az érintett cégek persze nem látnak kivetnivalót a saját gyakorlatukban: szerintük azért lehetnek piacvezetők, mert innovatív vállalatként felhasználók százmillióinak igényeit képesek kielégíteni, és természetesen meg kell harcolniuk az elsőségük megőrzéséért, de ezt mindig a törvényes kereteken belül teszik.

Egy augusztus eleji képviselőházi meghallgatáson például az Amazon képviselője arról beszélt, hogy bár valóban felhasználják a piacterükön áruló más kereskedők eladási adatait a saját termékeik fejlesztésében, ezt csak olyan összesített formában teszik, amely megfelel az általános piaci gyakorlatnak. A Facebook azt bizonygatta, hogy nem is olyan domináns, mint hinnénk, hiszen minden területen komoly vetélytársakkal kell versenyeznie, az üzenetküldés területén például a 4,2 milliárd felhasználóval rendelkező klasszikus sms-sel, a közösségi platformok terén pedig a tavaly berobbant kínai TikTokkal. A Google azzal próbálta elhessegetni a vádakat, amelyek szerint a keresési találatai között a saját szolgáltatásait részesíti előnyben, hogy megígérte, más oldalakra is több forgalmat fognak szállítani.

Az egyik általános ellenérv a trösztellenes piszkálódás ellen, hogy a túlszabályozás gátolja az újító szellemet, ezzel szemben a nagy erőforrásokkal bíró techóriásoknál csak úgy dübörög az innováció, és a felvásárolt kisebb cégek is olyan anyagi-technológiai lehetőségekhez jutottak a felkarolásukkal, amilyenekhez önállóan nem fértek volna hozzá. A túlzott szigor ellenzői szerint a hatóságok elsősorban nem is a nagy cégekkel, hanem azokkal a startupokkal szúrhatnak ki, amelyek elesnek ezektől a forrásoktól, ha a nagyvállalatok nem merik többé felvásárolni őket.

A Google és a Facebook szerint azonban nemcsak a kis cégeknek, de az országnak is szüksége van rájuk: visszatérő érv a méretük és domináns szerepük fenntartása mellett, hogy Amerika érdeke, hogy nagy és erős vállalatai legyenek. Így van csak esélyük a világ többi része, és különösen Kína ellen, ahol a kormány nem trösztellenes eljárásokkal szöszöl, hanem minden lehetséges eszközzel hizlalja a globális dominanciára törő techcégeket.

Egy több érintett céget is tömörítő iparági szervezet egy képviselője pedig arra utalgatott, hogy nem véletlenül a választás előtti évben erősödnek a támadások: a politikusok egyszerűen könnyű szavazatszerzési lehetőséget látnak a sokak által egyre bizalmatlanabbul szemlélt techcégek ekézésében.

A Facebook már fegyverkezik

A vizsgálat alatt álló cégek persze nemcsak tagadnak és érvelnek, na meg lobbiznak nagy erőkkel, hanem a maguk eszközeivel fel is készülnek az ostromra.

A Facebook például már elkezdett alkalmazkodni az új helyzethez, részben védekezésként, részben pedig, hogy megelőzze a további támadásokat. Tavaly év végén a New York Times értesülése szerint felfüggesztették a felvásárlási tárgyalásokat egy Houseparty nevű videós közösségi appal, mert attól féltek, hogy az üzlet újabb trösztellenes hullámokat verne. A szolgáltatást végül a Fortnite-ot fejlesztő Epic Games vette meg.

Közben azon is elkezdtek dolgozni, hogy még azelőtt minél szorosabbra fűzzék a különböző szolgáltatásaik közötti kötést, hogy komolyan terítékre kerülne annak elvágása, azaz próbálják már előre elvenni a szabályozók kedvét a mamutcég feldarabolásától. Ennek érdekében egyrészt azt tervezik, hogy integrálják a Messenger, a Whatsapp és az Instagram üzenetküldő funkcióját, hogy közvetlen átjárás legyen közöttük. Másrészt – a felvásárláskori ígéretekkel és a leányvállalatok dolgozóinak akaratával szemben – úgy szervezik át a működési egységeket, hogy egyértelműen a Facebook legyen a főnök, és ez a hierarchia az appok nevében is megjelenik: a Whatsapp és az Instagram hivatalos nevébe is bekerül, hogy “by Facebook”. Ezek a lépések illeszkednek a cég új stratégiájába, amelyben bevallottan központi szerepet szánnak a privát üzenetküldésnek.

A Facebook rendre cáfolja, hogy jogi barikádépítés vezérelné az átalakításokat, a cég szerint egyszerűen áramvonalasabb szolgáltatásokat akarnak kínálni az embereknek.

Fel lehet-e darabolni őket?

Egy ilyen drasztikus lépés se lenne példa nélküli, de azért nem is mondható kifejezetten gyakorinak, hogy amerikai állami szervek egy óriásvállalat feldarabolásáról döntsenek. Az elmúlt száz évben kétszer fordult elő ilyesmi: 1911-ben a legfelsőbb bíróság mondta ki, hogy a Standard Oil olajvállalat illegális monopólium, 1982-ben pedig az igazságügyi minisztérium ítélte túl nagynak az AT&T telekommunikációs céget. Az akkori és a mostani helyzet között persze legalább annyi a különbség, mint a hasonlóság.

Arról, hogy a mai techcégek esetében ez pontosan hogy nézne ki, többféle elképzelés is kering.Az óriásvállalatok feldarabolásával és a valódi verseny visszaállításával kampányoló Elizabeth Warren például a márciusban közzétett terve szerint két lépésben képzeli el a megoldást:

  • Egyrészt megtiltaná, hogy egy kézben legyenek a nagy platformok és azok használói, azaz le kellene választani például az Amazon saját márkáit a saját online piacteréről, illetve a Google hirdetési üzletét a hirdetési piacteréről és a keresőjéről is. (Warren később hozzátette, hogy az Apple szolgáltatásait is leválasztaná az Apple alkalmazásboltjáról.)
  • Másrészt visszafordítaná a versenykorlátozással járó felvásárlásokat. Ennek jegyében a Facebookról levágná a Whatsappot és az Instagramot, a Google-ről a Waze-t, a Nestet és a DoubleClicket, az Amazonról pedig a Whole Foodsot és a Zappost.

Warren terve egyébként több irányból is komoly kritikákat kapott. Bár a szándékot sok szakértő üdvözölte, egyesek túl radikálisnak tartják. (Jellemző, hogy maga Warren is hivatkozik a Microsoft megregulázására a kilencvenes években, ami utat engedett a mai óriások fejlődésének, de végül a Microsoftot se darabolták fel.) Mások politikailag kivitelezhetetlennek, megint mások gazdaságilag kockázatosnak ítélik, vagy éppen kontraproduktívnak tartják, mert egy nagy ágyúval lő sok kis verébre, és valójában sokkal többet ártana, mint amennyi haszna lenne.

A bírság nem sok vizet zavar

Egy mérsékeltebb irány a bírságok kiterjesztése. Egy másik demokrata elnökjelölt-aspiráns, Amy Klobuchar minnesotai szenátor augusztus elején olyan törvénytervezetet nyújtott be, amely közvetlen bírságolási hatáskörrel ruházná fel az FTC-t és a DOJ-t is. Jelenleg egyik hatóság sem szabhat ki büntetést, ha egy trösztellenes vizsgálat során szabálytalanságot észlel, a tervezet értelmében viszont akár a teljes előző évi amerikai bevétel 15 százalékára vagy a szabálytalanság fennállásának ideje alatti bevétele 30 százalékára is büntethetne egy céget (amelyik a magasabb). Klobuchar szerint ez kellő elrettentő erővel bírna, hogy a cégek tartózkodjanak a versenyellenes gyakorlatoktól.

A bírságok hatékonysága ugyanakkor erősen megkérdőjelezhető. A Facebook például a Cambridge Analytica-ügy miatt több pénzbüntetést is kapott: az FTC 5 milliárd dolláros rekordbírság mellett az amerikai tőzsdefelügyelet 100 millióra, a brit adatvédelmi hatóság pedig 645 ezer dollárra büntette a céget – mindez azonban összesen a Facebook piaci értékének mindössze 0,9 százaléka. Csak készpénzben 13,9 milliárdjuk volt június végén, és további 34,7 milliárdot tartanak forgalomképes értékpapírokban.

A Google-anyacég Alphabet is hasonló, relatíve csekély büntetésekkel úszta meg eddig. A három fentebb említett uniós bírság összesen 9,4 milliárd dollárt tesz ki, ez az Alphabet piaci értékének 1,1 százaléka, miközben idén júniusban 16,6+104,5 milliárd dollárnyi könnyen mozgatható eszköz állt rendelkezésükre.

Az FTC-büntetés mindezzel együtt mégis erős jelzés, hogy a hatóságok Amerikában egyre komolyabban gondolják a techcégek megszorongatását. Pláne, hogy nemcsak a Facebook pénzügyi erejéhez mérten mérsékelt, de mégiscsak rekordösszegű bírságról döntött a hatóság, hanem olyan új felügyeleti feltételekről is, amelyektől azt várják, hogy a jövőben elszámoltathatóbb lesz a cég. Az új előírások értelmében maga Mark Zuckerberg cégvezérre is kiterjed majd a balhés ügyek miatti felelősség, illetve a Facebook felügyelőbizottságát is át kell strukturálni, hogy jobban felügyelhesse a cég adatkezelését. Hogy ennek a gyakorlatban mennyi eredménye lesz, azt majd meglátjuk.

A befektetőket mindenesetre az új, átfogó DOJ-vizsgálat híre sem ijesztette meg különösebben, az érintett cégek részvényárfolyama épp csak zökkent egyet a bejelentés után. Pedig ez a mostani vizsgálat a jelek szerint eggyel magasabb fokozatba kapcsolja a techcégek elleni fellépést, és nem kizárt, hogy ez lesz az első, amely valóban megizzasztja majd őket.

(Címlapi és cover grafika: Németh Sz. Péter / Index)