Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

A medveállatka akár egy atomcsapást is képes túlélni

GettyImages-1038675412
2019.10.04. 16:25

A szabad szemmel nem is látható medveállatkák (Tardigrada) a földi fauna talán legszívósabb tagjai. A biológusok évek, évtizedek óta kutatják, hogyan képesek ezek a vízi élőlények szinte elpusztíthatatlanná válni a legextrémebb körülmények közt is. Elképesztően jól bírják a forróságot és hideget, a sugárzást és a különféle mérgező anyagokat, a nagy nyomást és az űrbéli viszonyokat is, ezen tulajdonságaik pedig folyamatosan izgalomban tartják a tudósokat.

2017-ben egy amerikai és olasz kutatókból álló csoport már közel került a medveállatka titkának megfejtéséhez. Arra jöttek rá, hogy a medveállatkának vannak olyan génjei, amik úgynevezett rendezetlen fehérjék kódolásáért felelnek, és ezen fehérjék segítségével a medveállatka gyakorlatilag rendkívül strapabíró üvegszoborrá képes változtatni magát, ha például vízmentes környezetbe kerül. (A kiszáradás az élő sejteket kristályosítja, amit a földi élőlények többsége nem visel túl jól. A medveállatka által termelt fehérje viszont vitrifikálja, azaz üvegesíti a sejtjeit, aztán ha víz éri, képes magához térni, akár harminc évvel később is.)

A kaliforniai egyetem (University of California, UC) kutatói most újabb titkot fejtettek meg a medveállatkák szuperképességeival kapcsolatban. Az UC San Diegó-i biológiai karának tudósai olyan különleges fehérjét találtak az aprócska élőlény testében, ami segít neki az olyan káros behatásokat minimalizálni, mint például a radioaktív sugárzás. A sejteket óvó, úgynevezett sérüléselfojtó fehérjéket (damage-suppressor protein, Dsup) jól ismerik a biológusok más élőlények esetében is, most viszont felfedezték, hogy a medveállatkákban egyenesen a kromoszómákhoz kötődnek és így védik meg a DNS-üket a sugárzás káros hatásaitól.

Az eLife folyóiratban közölt új tanulmány szerint a medveállatkák testében a Dsup molekulák képesek a kromoszómák kromatinjaihoz kapcsolódni – ezek a molekuláris szerkezetek tárolják jól összecsomagolva a sejtek DNS-szálait. A sugárzás alapesetben agresszív oxigén- és hidrogénrészecskékre bontja a medveállatkák szervezetében a vízmolekulákat, és ezek roncsolnák a DNS-t is, ha nem lenne ott a különleges Dsup fehérje is. A Dsup felhőként veszi körbe a kromatint, nem engedi hozzá a DNS-re veszélyes oxigén- és hidrogénrészecskéket, ezzel védve a medveállatkák örökítőanyagát a károsodástól.

A kutatók szerint a most megszerzett tudás segítségével a jövőben előállíthatók lesznek olyan fehérjék, amik minden korábbinál ellenállóbbak lesznek a sugárzással szemben, ez pedig számos kutatási területen jól jön majd, a gyógyszerészettől kezdve az űrkutatásig. (Live Science)

(Borítókép: Waltraud Grubitzsch/picture alliance/Getty Images Hungary)