Galaxishalmazt használtak röntgensugaras nagyítólencseként

További Tech-Tudomány cikkek

Egy nagy tömegű galaxishalmazt – az SPT-CLJ2344-4243 klasztert – használtak röntgensugaras nagyítólencseként csillagászok arra, hogy visszatekintsenek az időben, eközben észlelték egy törpegalaxis formálódását nagyon korai szakaszában. Csillagászok most először használtak egy galaxishalmazt arra, hogy a röntgensugarak hullámhosszán nagyítsanak fel távoli objektumokat, közöltéka Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói a Nature Astronomy című szaklapban bemutatott tanulmányukban.

Az amerikai csillagászok az SPT-CLJ2344-4243 megfigyelése közben egy újszülött galaxis kék foltját észlelték éppen akkor, amikor első csillagai keletkeztek. Ez fényes kék ívként jelenik meg, ahogyan a szupernagy tömegű, kozmikus szempontból rövid életű objektumok magas energiájú röntgensugarakat bocsátanak ki.

A megfigyelt kék ív

Fotó: M. B. Bayliss, M. McDonald, K. Sharon, M. D. Gladders, M. Florian, J. Chisholm, H. Dahle, G. Mahler, R. Paterno-Mahler, J. R. Rigby, E. Rivera-Thorsen, K. E. Whitaker, S. Allen, B. A. Benson, L. E. Bleem, M. Brodwin, R. E. A. Canning, I. Chiu, J. Hlavacek-Larrondo, G. Khullar, C. Reichardt & J. D. Vieira / MIT/Nature Astronomy

"A kicsi kék folt azt jelenti, hogy ez egy nagyon apró galaxis, amely sok szupermagas hőmérsékletű, nagyon nagy tömegű fiatal, nemrég formálódott csillagot tartalmaz" - mondta Matthew Bayliss, az MIT kutatója. A szakértő szerint ez a Tejútrendszerünknél tízezerszer kisebb galaxis nagyon hasonlatos az univerzumban kialakult legelső galaxisokhoz, amelyeket korábban soha senki nem látott röntgensugarakban a távoli univerzumban.

A kutatók a galaxishalmazokat kozmikus nagyítólencseként használják az úgynevezett gravitációs lencse technikájával. A gravitációs halmazok olyan nagy tömegűek és gravitációs erejük olyan nagy, hogy meg tudják hajlítani az univerzum képét és egyéb környező fényeket: a mögöttük lévő objektum által kibocsátott fény a halmaz köré "hajlik" és a megfigyelő irányába kissé más hajlásszögből érkezik, végül egy nagyított képet alakít ki.

A tudósok használtak már korábban arra galaxishalmazokat, hogy optikai hullámhosszokon nagyítsanak fel objektumokat, de röntgensugarak hullámhosszán mostanáig még nem, mivel a galaxishalmazok maguk is hatalmas mennyiségű röntgensugarat bocsátanak ki.

A csillagászok két hasonló röntgensugár-emisszóra vonatkozó mintázatot fedeztek fel a csillaghalmaz körül. Ez a két kibocsátási mintázat egyetlen apró, 9,4 milliárd évvel ezelőtti kicsiny barna törpéhez vezethető vissza, abba az időszakba, amikor az univerzum még csak 4,4 milliárd éves volt. A csillaghalmaz mögötti apró galaxist 60-szorosára nagyította fel a gravitációslencse-hatás.

"Minden galaxisnak ezzel a fázissal kell kezdenie az életét, de nem gyakran látunk ilyen galaxisokat a szomszédunkban" - mondta Bayliss. "Most visszamehetünk az időben, betekinthetünk a távoli univerzumba, életüknek ezen korai szakaszában lévő galaxisokat találhatunk és elkezdhetjük tanulmányozni, mennyire volt más a csillagformálódás folyamata" - tette hozzá. (MTI)