Márton
2 °C
11 °C
Index - In English In English Eng

Elborítja az országot a kaktuszbűnözés

2019.10.16. 15:23

Október elején számoltunk be a Duna-Ipoly Nemzeti Park közleményéről, amely a Vértes egyik fokozottan védett völgyében megtelepedett invazív fügekaktuszokról szólt. E kaktuszfaj – talán mondani sem kell – nem őshonos Magyarországon. Dél-Európában azonban invazív állományai már problémákat okoznak, mert agresszív terjedése közben kiszorítja az őshonos növényeket.

Mint Csecserits Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa az Indexnek elmondta, az eset nem egyedi hazánkban, számos erdőben fedeztek már fel Amerikából származó kaktuszállományokat. Hogyan kerültek oda? A legvalószínűbb, hogy tulajdonosaik ültették ki őket, mert... nos, csak.

Én 8-10 kaktusz-előfordulásról tudok a magyarországi természetvédelmi területeken. Ezek egyelőre kis kiterjedésű, jól lokalizálható előfordulások, így jelenleg nem olyan veszélyesek. Most még meg lehet fogni őket

– mondta Csecserits Anikó.

A már ismertté vált vértesi incidens mellett vannak (vagy voltak) kaktuszok a Kiskunságban több helyszínen, illetve a Pilisben, a Szent György-hegyen, a Ság-hegyen, a Csepel-szigeten is.

Minthogy a kaktuszok őshazája Amerika, de még az Európában megtelepedett populációk is igen távol vannak Magyarországtól, nagyon kicsi az esélye, hogy a növények terjedésének természetes csatornáit használva jutottak volna el ezek a populációk Magyarország védett területeire. Marad tehát az emberi beavatkozás, és ebben az esetben a szándékosság is erősen felvethető.

Természetesen nincs videónk arról, hogy valaki kaktuszt ültet egy nemzeti parkba. Ugyanakkor minden érintett helyszín távol van lakott településektől, nincs a közelben másik kaktuszállomány (ahonnan átkerülhettek volna az egyedek vagy magjaik). Vagyis az esetek többségében szinte biztos, hogy szándékos ültetésről van szó. Vannak azonban olyan állományok is (például a Csepel-szigeten), amely szinte biztosan kidobott egyedekből indult ki

– mondta Csecserits Anikó. Van olyan hely, ahol 10 különböző fajt ültettek ki egyszerre. Ez kizárt, hogy véletlen lenne.

Ha arra gondolunk, hogy a kaktuszok meleg égövi növények, és kizárt, hogy kibírják a lakott területektől távol eső, elzárt hegyi völgyekre jellemző téli farkasordító hideget, akkor nagyot tévedünk. A két faj, ami a legnagyobb problémát okozza (mindkettő az Opuntia nemzetségbe tartozik) Észak-Amerikából származik, és hozzá van szokva a hideghez. Az eredeti elterjedési területük felnyúlik egészen Kanadáig, simán bírják a mínusz 10-20 fokot is. A száraz hideget szeretik, ha nincs csapadék, és a talaj jól elvezeti a nedvességet (például a homok vagy a sziklagyepek talaja), ott pusztán a hideg nem fogja megölni őket.

Kérdés, hogy a jövőben mekkora veszélyt jelenthetnek e kaktuszok az őshonos és védett magyar flórára. Csecserits Anikó elmondta, hogy azok a fajok, amelyek máshol már invázióssá váltak és problémát okoztak, azok jó eséllyel az új területen (például Magyarországon is) invázióssá válhatnak. A nálunk is megjelent kaktuszok szerte a világon (a Mediterráneumban, Dél-Afrikában, Ausztráliában) már komoly gondot okoztak, és

ha elterjedtségük elér egy szintet, onnantól már gyakorlatilag kiirthatatlanok.

A jelenség nem új, egyes kiskunsági állományokról már 10-15 éve tudnak az ökológusok, és figyelik őket. Némely populációkat kiirtanak, másokat csak megfigyelnek. Hogy mitől függ, hogy meghagyják-e az állományt? Csecserits Anikó szerint ezt a döntés a természetvédelmi őrszolgálattal közösen hozzák meg. Az irtásnak sokszor gyakorlati akadályai is vannak. A kaktuszok hajlamosak sziklákon megtelepedni (illetve a tulajdonosaik is ilyen helyekre ültetik őket), így gyakran nem egyszerű hozzájuk férni. Az irtást gyakran ember- és felszereléshiány hátráltatja.

A definíció szerint akkor nevezünk egy növényfajt inváziósnak, ha spontán megmarad, szaporodik, és terjedni kezd az új élőhelyen. Természetvédelmi szempontból akkor jelent problémát, ha az őshonos fajokat kiszorítja. A legeltetésnek is gondot okozhat, ha az elterjedtsége eléri azt a szintet, hogy legelőgyommá válik, és az állatok már nem tudják kienni közüle a füvet anélkül, hogy megszúrná őket.

A kaktuszok eredeti élőhelyén jelen vannak azok az állatok, amelyek velük táplálkoznak, ezáltal kordában tudják tartani az állományaikat. Erről Magyarországon nincs szó, így jelentős az esély arra, hogy a kaktuszok szabadon tudnak terjedni, miközben az őshonos növényeknek meg kell küzdeniük a maguk ellenségeivel.

Számos nemzeti park rengeteg erőforrást fordít arra, hogy az inváziós fajoktól megszabaduljon. Kézdy Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóhelyettese vezetett egy felmérést, amely megállapította, hogy a természetvédelmi szakemberek az akácot tartják a legveszélyesebb inváziós növénynek. Az elsők között volt még a selyemkóró, az aranyvessző, az ostorfa

– mondta Csecserits Anikó.

Vannak fajok, amelyek maguktól, de a klímaváltozás hatásaként terjednek új élőhelyekre is, ezeket újhonosnak nevezik. Másokat – például a kaktuszokat – azonban az ember terjeszti, akarattal vagy akaratlanul. Ezek a demográfiai határaik leküzdésére az ember nélkül nem lettek volna képesek.