Baromorvoslás, kénégénybódítás, mumifikált kisfiú – 250 éves a Semmelweis Egyetem
További Tech-Tudomány cikkek
- NMHH-kutatás: a gyakori tiktokozás ronthatja az álhírfelismerési készségeinket
- AI-jal generált dalokat botokkal hallgattatva keresett napi egymillió forintot egy „zenész”
- Őskori halakat találtak Connecticutban
- Bejelentették, mennyibe kerülnek az új iPhone-ok
- Nem a hatóságok, hanem drónok szállnak ki elsőként a segélyhívások helyszínére egy amerikai városban
A ma Semmelweis Egyetem néven működő intézmény jogelődjét, a Nagyszombati Egyetem orvoskarát 1769. november 7-én alapította meg Mária Terézia. A terveket a császár- és királynő udvari orvosa készítette el, és a bécsi egyetem orvosi fakultásának szerkezetét vette ehhez alapul. Annak előtte a magyar orvosok csak külföldön tanulhattak, így
ekkor született a magyarországi szervezett orvosképzés.
Az orvosképzés kezdetben nagyon különbözött a maitól. A képzés időtartama sem volt szabályozva, ahogy a kötelezően hallgatandó tárgyak sem voltak lefektetve, és a vizsgák rendje is nagy változatosságot mutatott. A sebészet akkor még nem tartozott szorosan az orvostudományhoz, sokkal inkább afféle iparosmunkának tekintették, és ennek megfelelően céhekben képezték a tanoncokat.
Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az orvosképzés, hogy felnőjön a kor egyre szigorúbb igényeihez, reformra szorul. Először a tanulmányi követelményeket szigorították, és egyre több kurzust írtak elő a medikusoknak, majd az egyre csak terebélyesedő kart az azt addigra már befogadni képtelen Nagyszombatról Budára költöztették át. Ekkor az intézmény még csak nyolcéves volt, de hét év múlva újra költöztek, ezúttal a Duna túlpartjára, ahol a klinikai ágyak száma 16-ra növekedett. Mint az egyetem visszatekintésében írják:
A gyorsan fejlődő Pest az eddigiekhez képest gazdagabb és változatosabb beteganyagot biztosított.
Barmok és úttörők
A majdani Semmelweis Egyetem nemcsak a magyar orvosképzés szülőágya, de az állatorvosképzés bölcsője is volt. II. József adott utasítást 1787-ben az orvoskaron belül létesítendő állatorvos-tudományi intézet felállítására, amelyet akkor a mainál sokkal szemléletesebben
baromorvoslásnak hívtak.
Az állatok jelentették az alapját az orvostudomány talán legnagyobb vívmánya, a védőoltások bevezetésének is. A vakcinálás magyarországi meghonosítása is az akkor Magyar Királyi Egyetem néven működő intézményhez kötődik. A 19. század első évében kezdték meg a páciensek tehénhimlővel történő oltását a feketehímlő ellen. Ebből nőtt ki néhány évtized múlva a védőhimlőoltó intézet, mert régen mindennek sokkal jobb neveket tudtak adni.
Hol vannak manapság az olyan szakkifejezések, mint a kénégénybódítás, amely az éteres altatás elnevezése volt? 1847-ben, közvetlenül a forradalom előtt, alig néhány hónappal a bostoni kórházban végrehajtott úttörő kísérlet után, négy önként jelentkezőt elaltattak éterrel. Bár erről nem találtunk adatokat, feltételezzük, hogy utána fel is ébredtek, mert másnap a ma már kórháznévadó Schoepf-Merei Ágost el is végezte az első magyarországi altatásos műtétet egy négyéves kisfiún.
A szabadságharc leverése után az egyetemet megfosztották autonómiájától, több tanárt is letartóztattak, mások emigráltak. Semmelweis Ignácot hat évvel később, 1855-ben nevezték ki a szülészeti klinika igazgatójává, ahol a klórvizes kézmosás bevezetésével drámaian lecsökkentette a gyermekágyi lázban elhalálozó anyák számát.
Semmelweis emellett először végzett Magyarországon sikeres petefészek-eltávolítást, illetve másodikként császármetszést. Bár a beavatkozást sokan Cézárhoz kötik, semmi köze sincs hozzá. Valójában a műtét egészen a 19. század közepéig-végéig szinte minden esetben az anya halálával végződött (illetve csak akkor kezdték meg, amikor az anya már meghalt). Semmelweisszel egy időben, 1865-ben Angliában a császármetszések anyai mortalitási rátája 85 százalékos volt. Mindez azonban semmiben sem csökkenti a korabeli szakemberek úttörő sikereit.
Az egyetem történetének legbizarrabb tárgya 1862-ben született (pontosabban halt meg). Arányi Lajos, aki néhány évvel korábban megalapította a kórbonctani intézetet, és szabadidejében Széchenyi Istvánt, illetve az elhunyt hercegnőt, Habsburg Zsófiát is bebalzsamozta, ugyanígy tett ötéves kisfiával is, aki torokgyíkban vesztette életét.
A fiú testét mumifikálta, felöltöztette, egy kis székre ültette, és évtizedekig az íróasztala mellett őrizte. Sajnos látogatói arckifejezését semmilyen kordokumentum nem örökítette meg.
A homeopátia után a nőket is beengedték
A homeopátia (vagy akkori nevén hasonszenvészet) 1870-ben nyert bebocsátást az egyetemre, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, illetve az egyetem tiltakozása ellenére. A tiltakozásnak jó oka volt, hiszen a valódi tudósoknak már akkor nyilvánvaló lehetett, hogy a homeopátia minden észérvvel és tudományos alapelvvel ellentétes. De nem tartotta magát sokáig, a 20. század kezdetére sikerült kiebrudalni az egyetemről, tanszékeit bezárták. (Később egy választható tantárgy erejéig visszatért, de 2017-ben ezt is beszüntették.) Azóta szerencsére a világ egyéb véleményalkotói is belátták, hogy a homeopátia áltudomány. Ja, nem.
Nők először a 19. század végén, 1897-ben kérelmezhették felvételüket az egyetemre, bár nekik plusz vizsgakört írtak elő – biztos, ami biztos. Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma 1879-ben kapta meg a diplomáját. Ő még Zürichben járta ki az egyetemet, majd Pesten is levizsgázott, hogy működhessen orvosként Magyarországon. Az első világháború alatt katonaorvosként szolgált. Az első Pesten végzett orvosnőt, Steinberger Saroltát 1900-ban avatták fel.
A sokak által ma is használt SOTE rövidítés alapjául szolgáló Semmelweis Orvostudományi Egyetem elnevezés az egyetem 200. születésnapján, 1969-ben vált hivatalossá. A mai Semmelweis Egyetem név a SOTE, a Haynal Imre Egészségtudományi, illetve a Testnevelési Egyetem egyesülésével jött létre 2000-ben.
Borítókép: A Bécsi Katonai Orvosi Akadémiának a XVIII. század végén Firenzében viaszból készült anatómiai modellje, amelyet II. József adományozott a Pesti Egyetem Orvosi Karának a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum állandó kiállításán 2015. január 29-én. Szigetváry Zsolt / MTI