Életének 90. évében, 2019. december 8-án elhunyt Ormos Mária Széchenyi-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Modernkori Történeti Tanszékének professor emeritája, korábban az egyetem rektora és a kar megbízott dékánja, a 20. századi magyar és egyetemes történelem neves kutatója – írja közleményében a Magyar Tudományos Akadémia.
Ormos Mária 1930-ban született Debrecenben. Egyetemi tanulmányait Debrecenben és Budapesten végezte, 1952-ben Debrecenben szerzett történelem–magyar szakos tanári diplomát.
1953-ig tanársegéd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 1953-tól 1957-ig tanársegéd, majd adjunktus Szegeden a József Attila Tudományegyetemen. 1957-ben fegyelmi eljárással eltávolították az intézményből. 1957-től 1963-ig levéltári segédmunkatárs, általános iskolai tanár, majd lexikonszerkesztő. 1963-tól 1982-ig az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, majd főmunkatársa. 1984 és 1992 között a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora. 2001-től professor emerita.
Ormos Mária kutatási területe Európa és Magyarország 20. századi története 1945-ig. Kandidátus 1968-ban, a tudományok doktora 1980-ban lett. 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1993-ban rendes tagjává választották.
Munkáiban a múlt századot meghatározó nácizmus és sztálinizmus időszakával foglalkozva azt akarta megérteni és megértetni, mi vezetett el a második világháborúig, illetve ahhoz, ami azután következett. Vizsgálta a nemzetközi kapcsolatrendszereket, a Horthy-korszak magyar szellemi életét, Németország történetét. Kutatta a 20–21. század „rendhagyó” politikai eszmetörténetét: nem az egymást váltó, változó, kiegészülő eszmék bemutatására törekedett, hanem annak megjelenítésére, hogy mi és hogyan valósult meg ezekből a gyakorlatban.
Hitvallása az volt, hogy az ember nem létezhet múltja nélkül, de a múlt, az események teljesen hű rekonstrukciója lehetetlen. A történész által készített kép a legjobb esetben is csak hozzávetőleges mása annak, ami megtörtént – a múlt hozzávetőleges felvázolása azonban megteremtheti a jelen, vagyis magunk megértésének esélyeit.
Közel 230 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, közel negyven könyve közül ismertebb a Merénylet Marseille-ben, a Nácizmus-fasizmus, a Padovától Trianonig, Hitler, Magyarország a két világháború korában, Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós I-II., A történelem és a történettudományok, Közép-Európa – Volt? Van? Lesz?, Németország története a 20. században.
Munkásságát 1984-ben Akadémiai Díjjal, 1995-ben Széchenyi-díjjal, 2001-ben Deák Ferenc-díjjal és Pulitzer-emlékdíjjal, 2003-ban Hazám-díjjal, 2003-ban Arany János-díjjal ismerték el. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át a 20. századi magyar és egyetemes történelem terén végzett rendkívül sokoldalú tudományos kutatómunkája, egyetemvezető és szervező, oktatói tevékenysége, tudományos életpályája elismeréseként. 2009-ben megkapta a Húszéves a Köztársaság Díjat, 2010-ben pedig a Radnóti Miklós antirasszista díjat.