Mintha mindenképpen akartak volna valamit találni, amiért büntetni lehet

• A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) december 6-án Mikulás-ajándékként egy magyar rekordnak számító 1,2 milliárd forintos bírsággal lepte meg a Facebookot. A hivatal szerint a cég szabálytalanul állította magáról, hogy a szolgáltatása ingyenes, mert a felhasználók az adataikkal fizetnek érte.
• Az indoklás elsőre meglepően hangzik, hiszen mára közhely, hogy a neten szinte semmi nincs ingyen, amit fizetés nélkül használhatunk. A GVH szemét szúró szót ráadásul már a hivatal döntése előtt hónapokkal eltüntette a Facebook.
• Vajon miért pont a Facebook kapott ilyen elrettentőnek szánt büntetést, és nem mondjuk a Google? Lehet-e politikai motiváció a háttérben, vagy szakmailag indokolt a döntés?
• Hiába rekord összegű a büntetés, a Facebook szemében ez nagyjából kerekítési hiba lehet. A magyar cégeknek viszont nagyon fájhatna.
• Mostantól a kisebb, hasonló üzleti modellű cégek is tarthatnak attól, hogy a GVH őket is megtalálja egy bírsággal?
• Mit kell tenniük, ha el akarják ezt kerülni?

A Gazdasági Versenyhivatal még 2016 októberében indította azt az eljárást, amely jó pár kanyarral végül múlt héten zárult le, és a GVH történetének legnagyobb fogyasztóvédelmi bírságával, 1,2 milliárd forintos büntetéssel sújtotta a Facebookot.

A versenyhivatal döntése szerint a Facebook azzal követett el jogsértést, hogy több helyen is ingyenesként tüntette fel a szolgáltatását, holott attól még, hogy pénzt nem kérnek érte, valójában még nincs ingyen sem, hiszen a felhasználók az adataik átadásával fizetnek érte. A megtévesztőnek ítélt állítás két helyen volt látható 2010 januárjától: magán a nyitóoldalon, ahol regisztrálni és bejelentkezni lehet, 2019. augusztus 12-ig; illetve a súgóoldalon október 23-ig.

Mivel a GVH nem adatvédelmi hatóság, őket elsősorban nem az érdekli, hogy a Facebook mennyi adatot gyűjt, és azokat hogyan használja fel, hanem hogy mindennek van-e fogyasztóvédelmi vonzata. A hivatal szerint márpedig nagyon is van, mert azzal, hogy a cég a szolgáltatása ingyenességét sulykolta, hiányos tájékoztatást nyújtott a felhasználóknak, akik – mivel jellemzően nem általános szerződési feltételek olvasgatásával töltik a szabadidejüket – így nem tudtak kellően megalapozott döntést hozni arról, hogy megéri-e nekik igénybe venni a szolgáltatást. Ennek a döntésnek a súlya pedig valóban pénzben mérhető, hiszen

Hogy mennyit, azt jól érzékelteti a cég pénzügyi jelentéseiből kiolvasható egyik mérőszám: az egy felhasználóra eső átlagos bevétel (average revenue per user, ARPU). A Facebook október végén kiadott negyedéves jelentése [pdf] szerint a legutóbbi három hónapos időszakban a globális ARPU – az egy évvel korábbihoz képest 19 százalékot emelkedve – 7,26 dollár (2200 forint) volt, azaz ennyi esett a cég bevételéből egyetlen felhasználóra – és persze ezt meg lehet szorozni 2,45 milliárddal. A regionális eltérések persze elég nagyok. Egy észak-amerikai felhasználó negyedéves értéke 34,55 dollár, míg a csak “a világ többi része” néven emlegetett területen élőé 2,24 dollár, azaz a legértékesebb észak-amerikai felhasználók több mint 15-ször annyit érnek a cégnek, mint a világ legfejletlenebb régióinak felhasználói. Európa a kettő között helyezkedik el 10,68 dolláros ARPU-val.

Költségmentes. Na de ingyenes?

Ahogy a döntés részletes indoklásában [pdf] olvasható, a GVH főleg a nyitóoldalon feltüntetett ingyenességet ítélte félrevezetőnek, mert az sokkal több emberhez juthatott el, mint a súgóban tett azonos állítás.

A Facebook az eljárás során többek között azzal érvelt, hogy az ingyenesség szerintük annyit jelent, és nem többet, hogy nem kérnek pénzt a használatért. Ehhez egy németországi esetet is felidézett, amelyben a német fogyasztóvédelmi szervezetek országos szövetsége (VZBV) fordult bírósághoz a céggel szemben. A VZBV több kifogással is élt, ezek közül a legnagyobb visszhangot az kapta, hogy a berlini regionális bíróság egyetértett abban, hogy a Facebook sérti a magánszférát védő törvényt azzal, hogy valódi nevet követel meg a regisztrációkor. A magyarországi ügy szempontjából azonban érdekesebb, hogy a berlini bíróság nem osztotta a VZBV véleményét abban, hogy a a Facebook megtéveszti a felhasználókat azzal, hogy ingyenesnek nevezi szolgáltatását.

A GVH szerint azonban egyrészt a német gyakorlat nem köti a magyar hatóság kezét. Másrészt a német bíróság a kostenlos kifejezést értékelte, ami inkább a magyar költségmentesnek felel meg, így megítélésük szerint szűkebben értelmezhető, mint az ingyenesség fogalma.

A versenyhivatal is felidéz egy külföldi esetet, amely viszont a hatósági érveléssel vág egybe. Mint az indoklásban írják, tavaly novemberben az olasz versenyhatóság megállapította, hogy a Facebook a regisztráció során félrevezeti a felhasználókat, mert nem ad megfelelő tájékoztatást arról, mi vár az adataikra. “Általánosságban kiemelte a hatóság, hogy a Facebook úgy hangsúlyozza a szolgáltatás ingyenes jellegét, hogy nem emeli ki a közösségi hálózat nyújtásának alapjául szolgáló kereskedelmi célokat, ezzel olyan fogyasztói döntés meghozatalára ösztönözve a felhasználókat, melyeket egyébként nem hoztak volna meg” – írja a GVH. Magyarul az olasz hatóság is úgy ítélte meg, hogy a Facebook az ingyenesség ígéretével hajszolja a platformja használatába az adataikat öntudatlanul feladó felhasználókat.

A magyar ügy egyik érdekessége azonban, hogy – mint a fentebb írt dátumokból már ki is lehetett találni – a GVH által kifogásolt gyakorlatot a Facebook már hónapokkal azelőtt globálisan beszüntette, hogy a magyar döntés megszületett volna. A fő bűnnek ítélt nyitóoldali szlogen idén augusztusig az hirdette, a Facebook “Ingyenes, és az is marad.”, nyár óta viszont már csak annyit mond, hogy az oldal “Gyors és egyszerű.” (és azóta létezik egy még újabb verzió, amelyen már ez a mondat sem szerepel). Októberre pedig a súgóból is eltűnt az ingyenesség utolsó nyoma. (Az alábbi képen a középső csúszka húzogatásával hasonlítható össze az oldal korábbi és átírt állapota.)

Az augusztusi változásról a Business Insidernek egy szakértő még akkor azt mondta, az idén májusban a digitális szolgáltatások szabályozásáról elfogadott európai uniós irányelv motiválhatta, amely először rögzítette egyértelműen, hogy a digitális szolgáltatásokért cserébe átadott adat is egyfajta fizetési formának tekinthető.

A GVH a büntetés összegének meghatározásakor figyelembe is vette, hogy a jogsértés akkor már nem állt fent, de azért a múltra való tekintettel mégis kiszabta a bírságot.

Szakmai döntés, néhány furcsasággal

A rekordbírság kihirdetése után sokakban felmerült, hogy a Facebook megbüntetését nemcsak a magyar joggyakorlat és a hasonló külföldi eljárások kontextusában érdemes elhelyezni. Azért is érdekes lehet, mert kormánypárti politikusok és a kormánymédia az elmúlt években többször is nyíltan kritizálták a Facebookot, például a jobboldali tartalmak és személyek cenzúrázásával vádolva a céget. Idén tavasszal a kormányközeli Századvég a Facebook esetleges megregulázásának lehetőségeit is összeszedte, bár a kormány tagadta, hogy ilyen szándékuk volna.

A versenyhivatal papíron a kormánytól független állami hatóság, de a gyakorlatban nem példa nélküli, hogy a kormány érdekeivel egybevágó döntéseket hozzon. 2010 után az addig egyöntetű szakmai elismerésnek örvendő GVH-t strukturálisan és személyileg is jelentősen átalakították, ami a hatóság későbbi munkájában is megmutatkozott. Azóta a kormányhoz közel álló üzletemberek cégeit jellemzően egyáltalán nem vagy szokatlan gyorsasággal vizsgálják, és általában mindent rendben találnak, szemben a kevésbé tűzközeli vállalkozók eseteivel.

Ezért amikor a GVH döntésének megalapozottságáról beszélünk, nem lehet kikerülni az esetleges politikai motiváció kérdését. Meg is kérdeztük a versenyhatóságot, hogy szerepet játszott-e a Facebook ellen indított vizsgálatban, hogy a kormány részéről az elmúlt években több alkalommal is éles kritika fogalmazódott meg a cég működési gyakorlataival szemben. “A GVH eljárása a Facebookkal szemben 2016. október 16-án indult, abban semmilyen szerepet nem játszott a kormány álláspontja” – válaszolta a hatóság.

Dr. Ivanics Krisztina jogász az Index kérdésére azt mondta, a GVH döntését alapvetően megalapozottnak tartja, de néhány kisebb furcsaságra azért felhívta a figyelmet. Az egyik ilyen, hogy 2016-ban még teljesen másik problémák kivizsgálására indult a vizsgálat, és miután azokból nem lett semmi, menet közben került a képbe az az új szempont, amelyben végül bírság született.

Mintha mindenképpen olyasmit akartak volna találni, amiért büntetni lehet

– mondta Ivanics Krisztina, aki szerint ha lett volna bármilyen politikai nyomás, az leginkább ebben lehetne tetten érhető.

Egy másik szokatlan elem szerinte, hogy kifejezetten hosszú – 54 oldalas – indoklás született, amit nem tart indokoltnak, tekintve, hogy nem egy kartellvizsgálatról vagy valamilyen más összetettebb ügyről van szó. “Vitathatatlanul van benne szakmai megalapozottság. Helyenként sikamlósabb, különösen az eleje, az első húsz oldal nagyjából egy alapképzéses szakdolgozatnak felel meg, annyira alacsony színvonalú, de aztán elkezd emelkedni a szakmaisága” – mondta. Különösen azt találta problémásnak, hogy a GVH olyan más, a Facebookhoz kapcsolódó ügyeket is felemleget, mint a Cambridge Analytica-botrány, amelyeknek szerinte semmilyen relevanciájuk nincs ebben a konkrét ügyben, nem jelennek meg sem az eljárás megindításának indokaként, sem a bírság mértékének meghatározásában. “Ami számomra végtelenül meglepő volt, hogy az indoklás újságcikkekkel próbál gazdasági tényeket és piaci tendenciákat bemutatni. Ez inkább hangulatkeltés, nem szakmai alátámasztás” – mondta.

Mivel a Facebook időközben beszüntette a kifogásolt gyakorlatot, a GVH - Ivanics Krisztina szerint - megtehette volna, hogy megszünteti az eljárást, hogy megrovásban részesíti a Facebookot a múltbeli jogsértésért, vagy hogy jelképes összegű bírságot szab csak ki. Az, hogy szakmai hatóságként nem érték be ennyivel, szintén a bírságolás iránti elszántságot jelezheti. Még akkor is, ha az elrettentés érvét is behozza GVH, azaz hogy a bírság mértéke visszatartó erőként hasson más cégekre is.

Elrettentő lett volna a 100 millió forint is Magyarországon. Ez a bírság a nemzetközi piaci szereplőknek túl kicsi, a magyaroknak pedig értelmezhetetlenül nagy

– mondta, hozzátéve, hogy mindezzel együtt magát a lényegi kérdést, a fogyasztók megtévesztésére vonatkozó megállapítást megalapozottnak tartja.

Van-e értelme megbírságolni a Facebookot?

Az utóbbi időben a Facebook (és más nagy techcégek) különféle piaci és adatkezelési gyakorlatai egyre több kritikát és támadást kaptak, és ezzel párhuzamosan a büntetések száma is megszaporodott. A bírságok hatékonysága ugyanakkor erősen megkérdőjelezhető.

A Cambridge Analytica-ügy miatt például több pénzbüntetést is kapott a cég: az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) 5 milliárd dolláros rekordbírsága mellett az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) 100 millióra, a brit adatvédelmi hatóság (ICO) pedig szintén helyi rekordnak számító 500 ezer fontra (645 ezer dollárra) büntette – mindez azonban összesen a Facebook piaci értékének mindössze 0,9 százaléka. Csak készpénzben 13,9 milliárdjuk volt június végén, és további 34,7 milliárdot tartanak forgalomképes értékpapírokban.

A GVH által kiszabott pénzbüntetés mértékére jellemző, hogy az 5 milliárdos FTC-bírságot is sokan kritizálták Amerikában, amiért ilyen aprópénzzel úszhatta meg a Facebook – az ominózus magyar büntetés ehhez képest dollárra átszámolva 4 millió, azaz az amerikai bírság 1250-ed része.

Mindenesetre a hatóságok világszerte egyre nagyobb intenzitással szórják a cégre a bírságokat. A fentieken túl említésre méltó büntetést osztott még ki az Európai Unió versenyügyi hatósága (110 millió euró); az olasz versenybíróság a fentebb említett ügyben (10 millió euró) és egy korábbi másikban (1 millió euró); a spanyol adatvédelmi hatóság (1,2 millió euró); illetve épp folyik a cég ellen egy csoportos kártérítési per Amerikában (35 milliárd dollár).

Mindeközben azonban a legutóbbi pénzügyi jelentése szerint a Facebook negyedéves adózott eredménye 19 százalékkal nőtt, 6,09 milliárd dollárra (1,8 billió forintra). A cég piaci értéke jelenleg 574,17 milliárd dollár, ez a teljes magyar GDP négyszerese.

“Amikor a Facebook jogi képviselőinek a mondásait kellene kiolvasnunk a GVH-döntésből, akkor nagyjából semmit nem találunk, mert mindenhova az van írva, hogy üzleti titok. Ennek azért van jelentősége, mert mutatja, hogy a Facebook pontosan tudja, hogy a bírság, akármekkora is legyen, neki még mindig sokkal kevésbé fájdalmas, mint ha olyan üzleti információ kerülne nyilvánosságra róla, ami igazán fájdalmat okozhatna” – hívta fel a figyelmünket Ivanics Krisztina.

A Facebooknak 30 napja van a döntést bíróságon megtámadni. Ivanics szerint a döntésre adott békülékeny sajtónyilatkozat inkább arra enged következtetni, hogy a cég nem fog fellebbezni. Ha mégis, akkor szerinte magát az elmarasztaló döntést érdemben nem tudnák támadni, leginkább a bírság csökkentését lenne esélyük elérni.

De miért pont a Facebook?

A döntésről szóló első híreket olvasva könnyen lehetett az az ember érzése, hogy a GVH által kifogásolt gyakorlat, azaz az adatgyűjtésre építő online szolgáltatások ingyenesként tételezése, olyan általános jelenség, hogy némileg önkényesnek tűnhet a Facebook kipécézése.

A GVH nem állította, hogy a jogsértőnek talált gyakorlat egyedi. A Facebook gyakorlata annyiban tért el a többi hasonló piaci gyakorlattól, hogy az ingyenességre utaló állítás nyitóoldalának fő szlogenje volt, miközben jelentősége van annak, hogy a fogyasztó még az általános szerződési feltételek és adatvédelmi tájékoztatások előtt találkozott az üzenettel

– írta a versenyhivatal arra a kérdésünkre, hogy miért éppen a Facebook ellen indítottak ilyen eljárást.

Az Indexnek küldött válaszban azt is hangsúlyozta a GVH, hogy bár a Facebookéhoz hasonló online szolgáltatásokkal kapcsolatban még nem vizsgálták az ingyenességre vonatkozó állítást, más típusú szolgáltatásoknál (például a Magyar Telekom és a Telenor egyes díjcsomagjainál) ez gyakori vizsgálati irány, így ezek fogyasztóvédelmi szempontból a Facebook-ügy közvetlen előzményeinek tekinthetők.

A GVH egyébként a döntése indoklásában többször is hivatkozik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló, úgynevezett UCP-irányelvre, illetve az annak alkalmazását segíteni hivatott UCP-iránymutatásra, és a Facebook gyakorlata is az ezt az irányelvet a magyar jogrendbe átültető 2008. évi XLVII. törvényt sérti (azon belül is a 6. § (1) bekezdésének c) pontját, amely az árak megtévesztő megállapításáról szól).

Ivanics Krisztina szerint mivel a UCP-irányelvet minden uniós országban implementálták, ugyanezen a jogalapon bármelyik másik tagországban indulhatott volna eljárás a Facebook ingyenességet hirdető szlogenje ellen, és bárhol máshol ugyanúgy meg is állt volna ez a döntés. Ez egyetlen másik országban történt csak meg, ez volt a már említett tavalyi olasz példa. “Ez is egy politikai döntés, hogy csinálunk-e ebből ügyet vagy nem” – mondta.

Az, hogy az azonos szabályok mellett éppen melyik országban indul eljárás egy-egy ilyen gyakorlat miatt, Ivanics Krisztina szerint leginkább a társadalmi-kulturális sajátosságokon, illetve a helyi jogrendszer lehetőségein múlik.

Felkészül a Google?

Adódik a kérdés, hogy ha a Facebook fennakadt a GVH szűrőjén, hogyhogy a globális online hirdetési piac másik nagy szereplője, az üzleti modelljét szintén a felhasználói adatok gyűjtésére alapozó Google nem került a látóterébe.

Adódna a válasz, hogy azért nem, mert a Google biztosan nem állítja magáról ilyen prominens helyen ilyen expliciten, hogy ingyenes szolgáltatásokat kínál. Ez azonban nem teljesen van így. Az egyes szolgáltatások nyitóoldalán valóban nem szerepel az ingyenesség. Ha viszont a Google keresőjében indulunk el például a Gmail felé, a találati listában ez olvasható: “Gmail – ingyenes tárhely és e-mail a Google-tól”. Magát az oldalt megnyitva pedig annak a böngészőfülön látható címében is ugyanez a felirat szerepel (ahogy ez az oldal kódjában is látszik).

A Gmail is gyűjti a levelezésből az adatokat, viszont a cég szerint ezeket nem használják fel a hirdetések célzásához.

Egy másik szúrópróbaszerű példa a Google adatgyűjtésben szintén jeleskedő böngészője, a Chrome. Ennek a súgójában az olvasható, hogy “A Google Chrome egy gyors és ingyenes böngésző.”

A GVH a Google kapcsán egy tavalyi döntéséhez irányított minket, amelyről akkoriban mi is írtunk. Ez az azóta bezárt Allo csetszolgáltatást vizsgálta, és a hivatal szerint “már megfogalmazott olyan előre mutató, a Facebook-ügyben is alkalmazott megközelítési szempontokat, melyekre a Facebook-ügy határozata is hivatkozik.”

Akkor most jönnek a sorozatos bírságok?

A Facebook-döntés volt az első alkalom, hogy egy adatgyűjtésre építő “ingyenes” szolgáltatást büntetett a GVH, így nem csoda, ha a rekordbírság kihirdetése után minden hasonló üzleti modellben utazó cég vezetőinek finoman összerándult a gyomruk. De vajon reális félelem, hogy ezután a versenyhivatal elkezd jobban figyelni a magukat ingyenesnek nevező szolgáltatásokra?

Ha nem lett volna a Facebook-döntés, akkor is lenne erre a GVH-nak lehetősége, de most, hogy megvan ez a döntés, és megszerezték a gyakorlatot, hogy kell egy ilyen eljárást lefolytatni, ez lényegesen kevesebb ráfordítással fog járni. Tehát igen, bárki számíthat arra, hogy egy ilyen eljárással szembesülhet a jövőben

– mondta Ivanics Krisztina.

A leginkább azoknak van okuk a GVH érdeklődésére számítani, akik – a Facebookhoz hasonlóan – a nyitólapra írják ki, hogy ingyenes a szolgáltatásuk, miközben az felhasználói adatok kezelésével jár, de a felhasználóknak nincsen pontos információjuk arról, hogy mi is történik az adataikkal, és nincsenek igazi döntési pozícióban azok felhasználása tekintetében.

A GVH-nál is érdeklődtünk, hogy tervezik-e a jövőben kiemelt figyelemmel követni az ilyen piaci gyakorlatot, de a hivatal válasza szerint “a GVH nem tudja előre jelezni, hogy milyen vállalkozásokkal szemben tervez ügyindítást”. Elküldtek két közleményt is azzal, hogy ezekben az eljárásokban online társkereső oldalak esetében vizsgálják többek között az ingyenesség ígéretét is, de ezek az ügyek első ránézésre inkább arról szólnak, hogy az oldalak szolgáltatásai valóban fizetés nélkül is igénybe vehetők-e, vagy csak az előfizetés után.

Mit tehetnek a cégek?

A rövid válasz erre nyilván az, hogy ne folytassanak megtévesztő piaci gyakorlatot, de ennél azért egy fokkal menjünk tovább. Mivel maga a probléma valahol az adatvédelem és a fogyasztóvédelem határán mozog, a megoldását is errefelé érdemes keresni.

Nem arról van szó, hogy az “ingyenes” helyett azt kéne mondani, hogy “fizetős” vagy “nem ingyenes”, a GVH is kimondja, hogy nem ezt várja el, hanem inkább azt, hogy a felhasználó-fogyasztó megfelelő tájékoztatást kapjon arról, hogy az adott szolgáltatás milyen típusú adathasználattal jár, hogy mérlegelni tudja, hogy szeretné-e vállalni az ezzel járó kockázatot a szolgáltatás előnyeiért cserébe.

“Ez azért fontos, mert ez ugyanaz, mint amit a GDPR is mond. Annak az egyik fő üzenete, hogy részletes, pontos, átlátható, közérthető tájékoztatást kell adni. Ha ennek a döntésnek lett volna valódi újító jellege, akkor ebbe az irányba mentek volna el, és a NAIH-hal együttműködve tesznek egy ajánlást, hogy amikor mi azt mondjuk, hogy a “nem ingyenes” nem jó megközelítés, és pontos tájékoztatást kell adni, akkor ennek a jó tájékoztatásnak milyennek kell lennie” – mondta Ivanics Krisztina.

Erről ez a döntés nem szól, inkább büntetés jellege van. Nem előremutató, nem abban segít a piacnak, mindenkinek, aki ingyenes szolgáltatást nyújt, hogy megértsék, hogy nemcsak a GDPR miatt kell átlátható adatkezelési tájékoztatót kirakniuk, hanem az ingyenesség alátámasztására is. Nagyon egyszerű, az átlagfelhasználó által is könnyen érthető formában kellene bemutatni a felhasználónak, hogy egy ingyenes szolgáltatás milyen következményekkel jár.

(Borítókép:  A Gazdasági Versenyhivatal bejárata az V. kerület Alkotmány utca 5-ben. / Fotó: MTI / Róka László)