Stefánia
0 °C
3 °C

A tökéletes karácsonyi ajándék pszichológiája

MV5BMzNlODhlMDUtNzJlYy00OWJlLTllNzUtNDNjNTkzZWE4NTI5XkEyXkFqcGde
2019.12.17. 10:35

Tárgyat vagy élményt? Hasznosat, vicceset vagy szépet? A tökéletes ajándék megtalálása sokszor szorongással és nem kevés fejfájással jár. Azt a tudomány sem tudja senkinek megspórolni, hogy átgondolja, minek örülne a másik, de a pszichológia és a viselkedéses közgazdaságtan kapaszkodót azért nyújt, hogy az ajándékunk közepes helyett jelest kapjon. Vagyis könnyebben és nagyobb valószínűséggel találhatjuk meg a tökéletes karácsonyi ajándékot, már ha létezik ilyen.

Bár az ajándékozás mögött számos különböző motiváció állhat, tudományos szempontból egy profán okra fogunk most fókuszálni: karácsonyi ajándékot azért adunk, hogy minél boldogabbá tegyük azt, aki az ajándékot kapja. A karácsony szellemében ezt egy fontos tényezővel szükséges kiegészíteni: az ajándék ne ártson se a társadalom többi tagjának, se az ajándékozónak.

A boldogság, az emlékezet és az ajándékok

Martin Seligman és Ed Diener 2002-ben megjelent tanulmánya szerint a legboldogabb embereknek átlagosan közel kétszer olyan erősek a kapcsolataik, napi 1 óra 7 perccel kevesebb időt töltenek egyedül, és 1 óra 12 perccel többet szeretteikkel, mint a legboldogtalanabbak. Azóta a pozitív pszichológia eredményei számtalanszor erősítették meg, hogy a szoros emberi kapcsolatok a legerősebb előrejelzői a boldogságnak, az ajándékozás egyik legfontosabb hatása pedig pont a megajándékozott és az ajándékozó kapcsolatának erősítése.

Az ajándékozás kapcsolaterősítő hatása boldogabbá teszi mind az ajándékozót, mind a megajándékozottat. Hogy ez a hatás érvényesülni tudjon, olyan ajándékot érdemes választani, amely a lehető legerősebben és minél többször emlékezteti a megajándékozottat az ajándékozóra, ezáltal erősítve a kapcsolatukat.

Egy különleges üveg bor például kellemes hatást tud kiváltani az elfogyasztásakor, de ez az érzés és az emléke is gyorsan elmúlik. Ehhez képest ha például egy bólogatós díszkutyát kapunk ajándékba, azzal többször találkozunk, és akár többször is megmosolyogtathat bennünket. Azonban az emberi elme úgy működik, hogy amit gyakran és folyamatosan látunk, ahhoz hozzászokunk, így lassan ennek a hatása is elhalványul.

Dan Arielynek, a pszichológia egyik legnépszerűbb ma élő alakjának saját bevallása szerint kedvenc ajándéka pont ezért egy felső kategóriás fejhallgató; azt az ember gyakran, de mindig más helyzetben használja, így minden alkalommal kitűnik a környezetből, és nehezebben felejti el. Hasonló hatást lehet elérni például valamilyen tudás, pl. könyv vagy online kurzus ajándékozásával is: mivel itt a lényeg nem a kapott tárgyon, hanem a mögöttes tudáson van, az ajándék nem vagy csak lassan használódik el, és nehezebben válik a mindennapi szokások részévé. Így minden használatkor emlékezteti az ajándékozottat az ajándékozóra.

Az ajándékozónak is jó

Egy, a Harvardon és a University of British Columbia egyetemen végzett kutatásban azt vizsgálták, hogy miként hat ránk, ha másokra költünk. A kutatásban a résztvevőknek minden reggel adtak egy adott pénzösszeggel telt borítékot, és arra kérték őket, hogy délután 5-ig vagy költsék el azt saját magukra, vagy valaki másra. A nap végén minden résztvevőt megkérdeztek, hogyan érzik magukat. Eredményeik szerint akiket arra kértek, hogy másokra költsék a kísérletben kapott összeget, boldogabbak voltak a kísérlet végén, mint azok, akiket arra, hogy magukra költsék a pénzt. Azaz

ha mindenki inkább a másikra költené a pénzét, akkor boldogabbak lennénk.

Következésképpen a tökéletes karácsonyi ajándékot sem magának veszi az ember.

Ha azt szeretnénk elérni, hogy a karácsonyi ajándék minél boldogabbá tegye azt, aki kapja, két fő tényezőt érdemes tehát figyelembe vennünk: az ajándék emléke a lehető legtovább megmaradjon, és a használatkor/találkozáskor a lehető legnagyobb pozitív hatást váltsa ki.

A veszteségelkerülés arra sarkall bennünket, hogy a régi, jól bevált dolgaihoz térjünk vissza újra és újra. Ez a tendencia segíthette őseinket a túlélésben – hiszen nagyobb eséllyel kerülték el például az ismeretlenül csábító, de mérgező növényeket –, a 21. században a tökéletes ajándék kiválasztásánál kárunkra van, mert a kevésbé kockázatos ajándékok felé terel. Pedig az újszerű, mindennapokból kilógó élmények (például jól ismert márka helyett egy kis magyar pincészet izgalmas bora) nagyobb hatást váltanak ki, és jobban is emlékszik rájuk az ember.

Ajándékozóként ennek az az ára, hogy mivel ezek újszerűek, így kockázatosak is, tehát előfordulhat, hogy mellényúlunk. Ennek ellenére összességében jól jöhetünk ki belőlük: képzeljük el, hogy a következő tíz évben az egyik barátunknak minden évben a kedvenc méregdrága bonbonját ajándékozzuk, vagy mindig megpróbálkozunk valamilyen kockázatosabb opcióval – legyen az kalandtúra, egy mikrózható papucs vagy egy kreativitási kurzus. Ha a kockázatos ajándékunk csak az esetek felében eléri a kívánt hatást, barátunk sokkal inkább fog ránk és ajándékainkra visszaemlékezni, mint ha minden évben egy bonbont kapott volna – még akkor is, ha az a kedvence.

A lehető legnagyobb hatás elérésére egy másik sokat hangoztatott példa, ha olyan ajándékot vásárolunk, amire a megajándékozott nagyon vágyik, de valamilyen oknál fogva bűntudatot érezne, ha magának vásárolná meg. Az ilyen ajándékok dupla pszichológiai hatást váltanak ki: nemcsak használati vagy esztétikus értékük van, de az ajándékozottat meg is szabadítjuk egy adag bűntudattól, amit a vásárlás pszichológiai fájdalma okozna számára.

Másnak se rossz

A tökéletes ajándékhoz nem elég a megajándékozottat boldoggá tenni, arra is figyelnünk kell, hogy ne ártsunk a társadalom többi tagjának. Az okozott kár általában nem közvetlenül a szemünk előtt következik be, így legtöbbször észre sem vesszük. De hogyan árthatunk másoknak egy ártatlan ajándékkal? Sokszor kiszolgáltatott körülmények között dolgozó embereknek köszönhetjük, hogy egy-egy ajándékot olcsón megvásárolhatunk. Bár lehet, hogy valahol ezt sejtjük, könnyen elfeledkezünk róla. Az emberi irracionalitás egyik régóta ismert jelensége, hogy sokkal inkább befolyásol minket egy konkrét személy szenvedése, mint amikor ezer emberrel történik meg ugyanez, különösen ha egy távoli országban dolgozó munkások tömegéről van szó, és nem ismerjük az ajándék mögött álló személyes történeteket.

Az ajándékozás másik közvetett kára a környezetre gyakorolt hatása. A manchesteri egyetem kutatása szerint egy-egy karácsonyi szezonban több mint 125 000 tonna műanyag csomagolás kerül a kukába, aminek jó része a tengerekben végzi. Csak a karácsonyi időszak túlzott ételfogyasztása közel 250 millió kilométer levezetésével egyenértékű szén-dioxidot termel.

És ezek az adatok még csak az Egyesült Királyságra vonatkoznak.

Bár valószínűleg a klímaszorongás évtizedeiben ezzel is tisztában vagyunk, de a pszichológiában régóta ismert jelenség, a projekciós torzítás miatt ezt is alulsúlyozzuk a döntéseinkben. A projekciós torzítás arra az emberi tendenciára utal, hogy nem tudjuk elképzelni, milyen lesz érezni valamit, amit még most nem érzünk. Vagyis esetünkben milyen lesz egy olyan világban élni, ahol belefulladunk a szemétbe, fizetni kell a tiszta levegőért, harcolni kell a vízért. A tökéletes karácsonyi ajándék kiválasztásánál tehát fontos, hogy olyan tudást, élményt vagy tárgyat adjunk ajándékba, ami lehető legkevésbé szennyezi a környezetet vagy használ ki más embereket. Különben csak a megajándékozott és mi leszünk boldogabbak. És mi is csak rövid távon.

(A szerző pszichológus, közgazdász, az ELTE PPK oktatója)

(Borítókép: FoxNews/iMDB)