Adél
-1 °C
4 °C
Index - In English In English Eng

Ausztráliát a bozóttüzekre találták ki

K EPA20200107014
2020.01.14. 16:10
A tavaly ősz óta tomboló ausztráliai erdőtüzek extrémnek számítanak még a kontinens klímájához, időjárási történetéhez és korábbi tüzekhez viszonyítva is. A kontinensnek olyan az éghajlata és növényzete, hogy már az európaiak megérkezése előtt is rendszeresek voltak a bozót- és erdőtüzek. Az Ökológiai Kutatóközpontban működő Kísérletes vegetációökológiai kutatócsoport vezetője, Kröel-Dulay György szerint azonban félő, hogy most jelentősen más ökoszisztéma regenerálódik, amely nemcsak a jellegzetes állatokat nem tudja majd táplálni, de még könnyebben gyullad ki, mint a mostani.

Ausztráliában olyan erdők is a tűz martalékaivá lesznek nap mint nap, amelyek normális körülmények között csak ezer évente égnek le, mert szinte sosem száradnak ki annyira, hogy tüzet tudjanak fogni. Legalábbis eddig szinte sosem száradtak ki. Már pusztán ez is azt jelzi, hogy itt nem normális, rendszeresen ismétlődő jelenségről van szó. Ezt csak súlyosbítja az, hogy az idei tűzszezon jelentősen korábban kezdődött, és a tetőzése sem érkezett még el.

A közvetlen kiváltó ok nyilvánvalóan az aktuális időjárási helyzet, a már évek óta tartó aszály, illetve a forróság. Ez különösen a keleti, sűrű vegetációval borított területeken szokatlan. Ugyanakkor tágabb időléptékben az is nyilvánvaló, hogy Ausztrália klímája változik, mégpedig a globális éghajlatváltozásnál is nagyobb mértékben. Az elmúlt száz évben egy-másfél fokot emelkedett a hőmérséklet, a délkeleti, sűrűn lakott területeken pedig kis mértékben csökken a csapadék

- mondta el az Indexnek Kröel-Dulay György. De az intenzívebbé váló tüzekhez nem is szükséges az feltétlenül, hogy a csapadék sokéves átlaga csökkenjen. Ehhez elegendő az, ha az eloszlása szélsőségesen egyenetlenné válik. Hiába zúdul re rengeteg eső az egyik évben, ha ezt több aszályos év követi, az nagyban segíti a tüzeket.

A tüzet okozó eső

Sőt, valójában - kontraintuitív módon - az időszaki nagy esők kedveznek a tüzeknek. Amikor sok eső esik, hirtelen sokszorosára nő a növényi produkció. Gyorsan nagy mennyiségű növényi anyag keletkezik, ami aztán a szárazság idején gyorsan kiszárad, és gyújtósként funkcionál, még nagyobb tüzeket téve lehetővé. Bár egy eseményt értékelve sosem jelenthetjük ki, hogy az direktben a klímaváltozás következtében jött létre, a probléma mértékének, gyakoriságának időbeli változása alapján kijelenthető, hogy az ausztrál helyzet súlyosságához a klímaváltozás erősen hozzájárul.

Ausztrália belső sivatagos vidékére azért nem jellemzők a nagy kiterjedésű erdőtüzek, mert nincs olyan összefüggő növényzet, amely táplálni tudná a tüzet. Ott is rendszeresen gyulladnak fel bozótfoltok, például villámcsapás következtében, de – mivel nincs összefüggő növénytakaró -, ezek szinte azonnal ki is hunynak. Azok az ökoszisztémák a leghajlamosabbak kigyulladni, ahol markáns csapadékos és száraz évszakok váltják egymást: például Görögországban, Spanyolországban a mediterrán klíma miatt gyakoriak az ilyen tűzvészek.

A bozóttűzszkeptikusok - és az ausztrál kormány ezek közé tartozik, bírálják is szükséges pénzügyi és tárgyi források biztosításának lassúsága miatt -, rendszeresen azzal érvelnek, hogy erdőtüzek mindig is voltak Ausztráliában, és a természet mindig regenerálódott ezek után. Ugyanakkor a természet regenerálódási képességének is megvan a határa, és ezt nagyban befolyásolja a következő évek időjárása.

A társulások jelentősen különböznek egymástól helyreállási sebességükben, és éppen ezért aggasztó, hogy most a nagy méretű fák alkotta erdők is leégtek. A helyükön (legalábbis első körben) nem ugyanolyan erdők létesülnek néhány éven belül. Helyettük gyorsabban helyreálló füves puszták vagy bozótosok jelenhetnek meg.

A gyakoribb és nagyobb tüzek hatására komoly a veszélye annak, hogy teljesen átalakulnak egyes ausztrál ökoszisztémák. A különböző növényzettípusok más mértékben viselik el a tüzet, és azok, amelyek gyorsabban magukra találnak, gyakran még könnyebben égnek. Vagyis a növényzet helyreállása után még gyakoribbak lehetnek a bozóttüzek. Észak-Amerikából is vannak arra példák, hogy a átalakult növényzet negatív irányba módosította az erdőtüzek dinamikáját, egyre gyakoribb tüzeket okozva.

A tűz közvetlen veszélyein túl a növényzetben megkötött szén szén-dioxiddá alakulása csak tovább erősíti azt a klímaváltozást, amelyet közvetetten felelőssé tehetünk a tüzek szélsőségessé válásáért. Az ausztrál környezetvédelmi hivatal jelentése szerint eddig 400 millió tonna szén égett el, és került az atmoszférába szén-dioxidként.

Ez Ausztrália tavalyi 540 millió tonnás emberi eredetű kibocsátásának majdnem háromnegyede.

Természetesen az emberi tevékenység emissziója idén sem marad el. Nagyon valószínű, hogy a bozóttüzek hatására Ausztrália idei kibocsátása legalább a duplája lesz a 2019-esnek.

"Kiszámolták, hogy ha a boreális erdők (tajga) elégnének, az megfelelne 2-3 évnyi emberi eredetű széndioxid-kibocsátásnak. A klímaváltozási predikciókban sajnos az erdőtüzek kibocsátásával is egyre erősödő mértékben számolni kell, így a klímaváltozás egyes következményei önmagukat erősítik, például az üvegházhatás erősítése révén" - folytatja az ökológus.

Regeneráció, de máshogy

Ugyanakkor abban is bízhatunk, hogy a nagy tűzvész elvonultával, az ökoszisztéma regenerációjának idején a növényzet szénelnyelőként fog működni. A tűz után felszabaduló élőhely, illetve a megfogyatkozó vegetáció által kevésbé felhasznált források kedveznek a gyors növekedésnek. Így a növényi produkció - kedvező időjárás esetén - megemelkedhet, és elnyelheti a többletként felszabadult szén-dioxid egy részét. Ha azonban nem képes az eredetihez hasonló erdő felnőni, akkor az ökoszisztémában tartósan megkötött szén összességében csökkenni fog.

A bozóttüzeket az teszi az emberek számára különösen veszélyessé, hogy az ember ott szeret letelepedni, ahol a növényzeti és éghajlati viszonyok leginkább kedveznek a tüzeknek. Viszont az utóbbi évek tüzeinek keserű tapasztalatai arra kényszeríthetik az ausztrál lakosságot, hogy alapvetően változtassanak életformájukon. Csakhogy ezek a változások sokszor szöges ellentétben állnak azzal, amit legtöbben természetközeli (vagyis kívánatos) életstílusnak tartunk.

Az emberi települések, épületek megvédésének leghatékonyabb módja - legyen ez bármennyire is vérlázító első hallásra - a lokális erdőirtás. Az ausztrál fotók tanúsága szerint az a ház, amelynek tulajdonosa kiirtotta az erdőt 100 méteres sugárban, nem égett le, hiszen nem tudott a fákról átterjedni rá a tűz.

Hiába vonzódik az ember a fás területekhez (amelyek különösen a perzselő ausztrál nyárban nyújthatnak felüdülést), nehezen lehet majd elkerülni a települések környékén létesítendő fátlan - (sőt, adott esetben még az aljnövényzettől is megfosztott - pufferzónák létesítését. A települések várhatóan kompaktabbakká válnak majd, és az erdőben elszórt, védhetetlen tanyák eltűnhetnek.

Ez újabb példája annak, ahogy a tevékenységünk következtében átalakuló időjárás olyan védekező lépésekre kényszeríti az embert, amitől még rosszabb lesz az élete.

A klímaváltozás egyes régiókban kedvez az erdőtüzeknek, ugyanakkor a tűzveszélyesség a gazdálkodással is befolyásolható. Nagyon fontos például, hogy mennyi holt növényi anyag található az erdőben. Az elhalt fák, aljnövényzet a tűz legfontosabb üzemanyaga, így tűzveszélyes ökoszisztémákban felmerülhet ezek csökkentése.

És ennek, hangozzék bármily meglepően is, a leghatékonyabb módszere a tervezett tűzgyújtás. A szándékosan gyújtott tüzek Ausztráliában már az őslakosok kultúrájának is részét képezték, bár ők inkább a termőterület felszabadításának céljából égették a bozótot. A szakemberek a mostani tüzek tapasztalatait kielemezve sokat fognak tanulni abból, hogy mit és hogyan kellett volna leégetni, megelőző céllal.

Szándékos, kontrollált égetések eddig is folytak Ausztráliában és Kaliforniában is, hogy ezzel csökkentsék a későbbi kontrollálhatatlan tüzek esélyét. A klímaváltozás ugyanakkor ezt a gyakorlatot is nehezítheti. A tűzszezon kiterjedésével beszűkülnek azok az időablakok, amikor a tűzoltóság számára lehetséges a biztonságos tűzgyújtás.

Nem a koala a legnagyobb áldozat

A növényzet elpusztulásával-átalakulásával óhatatlan módon meg fog változni Ausztrália sok tekintetben egyedi állatvilága is. A híradásokban az ikonikus ausztrál állatok, legfőképpen a kissé esetlennek tűnő koalák szerepelnek, amelyek megégett példányait önkéntesek mentik, sokszor saját testi épségük kockáztatásával. Ugyanakkor a koalákat jelenleg nem fenyegeti a kihalás, sőt egészen elterjedtek Kelet-Ausztrália-szerte.

Van azonban rengeteg olyan kis testű erszényes, amelyek már a tűz előtt is a kihalás szélén egyensúlyoztak. Ezek az 50 millió éves izoláció hatására védtelenek voltak az európai gyarmatosítók által behurcolt ragadozókra, legfőképpen a házimacskára és a rókára. Így populációik egyébként is sérülékenyek és elszigeteltek;

közülük sok mára már ki is halt.

Könnyen előfordulhat, hogy egyetlen erdőállomány elpusztulása egy egész állatfaj kihalását okozza. Az ausztrál konzervációbiológusok sok esetben belátták, hogy a nyílt, erdőtüzektől és behurcolt fajoktól veszélyeztetett szárazföldön egyszerűen képtelenség megóvni néhány különösen megfogyatkozott fajt. Ezért többeket a ragadozóktól megtisztított, part menti szigetekre telepítettek át, ahol nagyobb esélyük van a túlélésre.

Kröel-Dulay György szerint nagyon fontos kérdés, hogy hogyan fog a katasztrófára reagálni az ausztrál kormány, amely eddig nem igazán volt partner a globális klímavédelmi erőfeszítésekben.

Most az a ritka helyzet állt elő, amikor egy gazdag, és a környezetszennyező emberi tevékenységek hasznát élvező ország került bajba a globális éghajlatváltozás miatt. Ausztáliában évtizedek óta nem volt recesszió, amely részben a bányászat és a nehézipar termelésének következménye. Most azonban közvetetten ezek miatt is alakult ki katasztrófahelyzet. Általában a védtelen, szegény országokat sújthatja leginkább a klímaváltozás – mint például a csendes-óceáni szigetek vagy afrikai és dél-ázsiai, földművelésből élő közösségek -, amelyek maguk nem sokban járultak hozzá a kialakulásához. Ebben az esetben nem ez a helyzet.

Borítókép: A pusztítás nyomai a tűzvész után a Kenguru-szigeten fekvő Flinders Chase Nemzeti Parkban 2020. január 7-én. MTI/EPA/AAP/David Mariuz

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.