Álmos
1 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Szúinvázió dönti halomra körülöttünk az európai fenyveseket

Holzwurm anobium punctuatum in hole
2020.01.26. 17:21
Egy szú mindössze néhány milliméteres, de évi 40-60 millió köbméternyi fenyőfa pusztulásáért felelős Közép-Európában. Szúinvázió tarol Ausztriában, Németországban és Csehországban; rekordszámú halott és elhalt fa áll a pusztuló erdőkben, amiket meg kellene menteni. Magyarország annyiban "szerencsés", hogy itt már korábban elpusztult a kevés lucfenyves túlnyomó része.

Egyre több nemzetközi erdészeti szaklap címlapján szerepel első számú közellenségként a szú. Néhány szúbogár-faj ugyanis az utóbbi években soha nem látott méretű, egyre fokozódó mértékű pusztulást hozott Európa erdeire. Magyarország környékén a szú főképpen Ausztria, Németország, Csehország, Szlovákia és Erdély fenyveseit tarolja. 

Pusztuló fenyvesek számokban

Az elérhető adatok szerint 2018-ban 40 millió köbméter fenyőfa esett a szúbogarak áldozatául. Tavaly a helyzet rosszabbodott: csak Csehországban 30 millió köbméterre nőtt a fertőzött fák száma első három negyedévében a 2018-as 18 millió köbméterről, azaz csaknem megduplázódott a mérték. Németországban is több mint ötven százalékkal nőtt a sérült fák száma: 2019 első három negyedévében meghaladta a 11 millió köbmétert.

Ha valaki legyintene, hogy minket ez nem érint, érdemes tudnia, hogy a fák halála erősen negatív hatással van a teljes ökoszisztémára. A szúinvázió nemcsak az erdők egészségét fenyegeti, hanem emberek és állatok életét teszi tönkre. A leginkább érintett lucfenyő pusztulása, - amit számos hasznosítási lehetősége miatt német nyelvterületen brotbaumnak (kenyérfának) neveznek -, érzékenyen érinti az erdészeteket, a fafeldolgozást, faipart, azaz a fából készült termékek árának megugrását hozhatja.

Magyarország már túl van a nagy pusztuláson: az 1990-ben még 28 000 hektárnyi magyar lucfenyves mára néhány száz hektárra csökkent, mondta el kérdésünkre Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének vezetője.

De a szomszédos Ausztriában nagy a baj: az osztrák erdők 51 százaléka lucfenyves. Jelentős részük ipari célra ültetett, a kitermelt faanyag 69%-át, a fűrészipari alapanyag 86%-át ez a fafaj adja, tette hozzá Lakatos.

Miért éppen a lucfenyő?

A betűzőszú a lucfenyő kérgét kedveli legjobban, és pont a lucfenyő az, amit magas gazdasági haszna miatt Európában hagyományosan nagy számban ültettek. Az egy fafajtából ültetett, azonos életkorú fákból álló erdő pedig a legkevésbé ellenálló a természeti csapásokkal szemben.

Az ausztriai lucfenyvesekben több szúfaj (betűzőszú, rézmetszőszú) okoz problémát, amelyek java honos, de van új, elképzelhetően inváziós faj is. Régebben a viharok, természeti károk után jelentkezett csak jelentősebb szúkártétel - főleg kisebb magasságban ültetett lucosokban -, amikor a kidőlt és kitört fákat nem tudták megfelelő ütemben feldolgozni. Az utóbbi években azonban magasabb régiókban és őshonos területeken is egyre gyakoribb. 

A kártétel egyre nagyobb területen, egyre gyorsabban jelenik meg, mondta el Lakatos Ferenc. Nincs idő a feldolgozásra, a szúval fertőzött fák begyűjtésére, és minél több ilyen faanyag marad vissza, annál több lesz a szúbogár. A feldolgozatlan területekből kiindulva újabb és újabb hullámban terjed a bogárhadsereg.

Honnan jön a szúhadsereg?

Számtalan tényező befolyásolhatja a rovarok populációjának növekedését. Természetes ellenségek hiánya, kórokozók megjelenése, fajok közötti és fajon belüli verseny, tájszerkezetek, az erdők elegyessége, az előnyben részesített fafaj ellenálló képessége, hőmérséklet és csapadék. Számos bonyolult intézkedést tettünk az erdők védelmére a szú ellen. De még mindig nagyon keveset tudunk arról, mi okozza a bogárpopuláció robbanását 

- nyilatkozta nemrég a Science Dailynek Peter Biedermann, Würzburgi Egyetem Állatökológiai és Trópusi Biológiai Tanszékének kutatója, aki hosszabb ideje kutatja a témát.

A bécsi Természettudományi Egyetem arra próbált korábbi vizsgálatában választ kapni, milyen irányban és milyen gyorsan képesek terjeszkedni a szúbogarak. Ezért követték a fluoreszkáló porral megjelölt egyedek útját a Magas-Tauern hegyeiben, és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy egyes bogarak akár 5 kilométeres távolságra, és 1500 méter tengerszint feletti magasságra is képesek eljutni.

Ezt összevetették azzal, hogy a várható felmelegedés ezeken a területeken 2050-ig 1-2, 2071-ig 3-4 Celsius-fok lesz, majd azt a következtetést vonták le, hogy a jövőben a szúbogarak nemcsak gyorsabban, nagyobb távon és intenzívebben terjeszkedhetnek, hanem az éven belüli nemzedékszámuk is kettő-háromra nőhet a jelenlegi egyről, azaz még szaporábbak lesznek.

A gyantafegyver egyre kevesebbet ér

Lakatos Ferenc szerint is jelentős tényező a szúkártétel alakulásában a klímaváltozás. A melegebb klíma kedvez a bogárnak (nagyobb fejlődési sebesség, kevesebb természetes ellenség) és kedvezőtlen a fenyőfának (szárazság és hőstressz, csökken a gyantatermelés ezzel együtt csökken az ellenállóképesség).

A lucfenyőnek megvan a fegyvere a szúrohamok ellen, de egyre kevésbé hatékony. A megtámadott, legyengült fa fokozott gyantatermeléssel védekezik a támadás helyén, a gyantahullámba pedig a bogarak előörsei jól bele is fulladnak. A szú azonban feromonnal kommunikál, azzal adja hírül a többieknek, hogy gyenge fát talált, erősítést kér, és az egyre növekvő számú bogár végül le tudja győzni a fát. Ekkor újabb feromonüzenet megy a többieknek, megváltozott mintával, hogy megtelt a fa, menjenek máshová. 5-10 gyengébb fával kezdődik a baj, onnantól aztán megállíthatatlanul terjed.

Az egyszeri túrázó nyáron onnan láthatja azt, hogy a szú megtámadott egy fát, hogy zöld tűlevélszőnyeg terül el a fa alatt, mert az ledobta a leveleit, télen pedig onnan, hogy megvörösödik a fa tűlevél-koronája. A már kipusztult részeken üres foltok lesznek vagy 20 éven keresztül, amit közben szép lassan más fafajták, duglász-, jegenye-, vagy erdeifenyő, vagy bükk nő be. Magyarországon leginkább a bükk a jellemző utóderdő, de mint a lenti videóból kiderül, a bükkösök is egyre fogynak a felmelegedésnek köszönhetően:

A Mátra sem elég magas a menekülő fáknak

Van, ahol már ingyen adják a fát, csak vigyék

Ausztriában nemcsak a fa, hanem az erdő tulajdonosa is próbál védekezni a szú ellen, amennyire lehet. Az ottani erdővédelmi előírások jelentősen különböznek a hazaitól: nem kérelmezni kell az érintett fák kivágását, hanem kötelező megtenni azt; ellenkező esetben megbüntetik a tulajdonost. Jelentős támogatást és koordinációt kap a védekezés kormányzati oldalról, összehangolt monitoring történik, aktuális online adatokkal és erdővédelmi referens dolgozik tartományonként, mondta Lakatos Ferenc.

Nagy kihívás a szútámadás miatt begyűjtött, sérült faanyag értékesítése, írta a közelmúltban a forest2market szaklap. A regionális fűrésztelepek többsége maximális kapacitással működik, nincs szükség a többlet sérült fára. A fafelesleg miatt csökkent a kereslet, mélybe zuhant az ár. A legtöbb kárt szenvedő országokban a fa nyersanyagárak annyira alacsonyak, hogy néha ingyen is odaadják a fát. Egyelőre Kína maradt mint felvevőpiac, a sérült rönkök nagy részét most oda exportálják. Az elmúlt néhány évben 400 százalékkal nőtt az export Európából Kínába. 

A fapiaci válság eredményeként sok erdőtulajdonos egyszerűen úgy dönt, hogy nem begyűjti vagy eladja az érintetlen fát, hanem egyszerűen otthagyja, ahol van, mert nem éri meg vele foglalkozni. Ezzel fokozva a szúbogarak terjedését.

A Magas-Tátrában 15 éve kezdődött

Mint arról korábban beszámoltunk, a 2010-es évek elején elkeserítő látvány fogadta a Magas-Tátrához érkezőket: a hegység lábánál elterülő óriás lucfenyő-erdők zöldjét óriás vöröses-barna hullafoltok lepték el. A pusztulást a szúinvázió okozta, ami a 2004-es nagy viharkár után kapott lábra. Felmérés szerint 12 ezer hektáron fordította ki a földből a fákat a szél a Nemzeti Parkban, 2,5 millió köbméter, a magyarországi éves fakitermelés egyharmadának megfelelő fa pusztult el. 

A természeti katasztrófa után nagy vita bontakozott ki a szlovák erdészek és környezetvédők között: az előbbiek szerint a kidőlt fákat ki kellett volna termelni és fel kellett volna dolgozni, az utóbbiak pedig azon voltak, hogy minden kidőlt fa maradjon ott, ahol van, majd a természet elvégzi a maga dolgát (a fenyves egyébként a Tátra Nemzeti Park része).

A vita eredményeként volt, ahol kitermelték a fákat, de nagyon sok helyen ottmaradtak a földön. A halott fák azonban mintegy keltetőként szolgáltak a szúk számára, amiknek ez a helyzet maga volt a szúmennyország, és nagyon gyorsan szaporodni kezdtek. Feromoncsapdával próbálták begyűjteni a szúkat: mázsájával szüretelték le a ragadós papírra csalt hímeket, de ez se segített. Az inváziót már nem lehetett megállítani. Mára a terület lassan kezd feléledni, fiatal, ellenállóbb fenyőfák növik be a hegyoldalakat, de a szúkatasztrófa nyomai még sokáig látszani fognak.

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.