Ártatlan szakemberek válhatnak a kuruzslóellenes harc áldozatává

Péntek délután zsúfolásig telt az Andrássy úti MagNet Közösségi Ház nagyterme, és a kiszorulók még egy kisebb helyiséget is megtöltöttek, hogy a helyszínen követhessék az élő online közvetítést. Törvénymódosítás viszonylag ritkán mozgatja így meg az embereket, ebből is látszik, hogy az érintett szakmák képviselői feszülten figyelik, milyen hatással lesz rájuk, hogy a kormány a kuruzslók elleni fellépés jegyében a büntetőtörvény védelme alá vonta a pszichoterápiát.

Néhány hete mi is írtunk arról a salátatörvényről, amellyel a kormány több törvény módosításával venné fel az eddigieknél hatékonyabban a harcot a kuruzslók ellen. A február 15-én hatályba lépő változtatások legfontosabb eleme a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) 187. szakasza 1. bekezdésének módosítása.

Az eddig hatályos változatban ez a rész egyszerűen úgy szólt, hogy "Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Ez az új változatban úgy egészült ki, hogy

Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen
a) az orvosi gyakorlat,
b) az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat vagy
c) a nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások
körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Azaz a változtatás lényege, hogy a kuruzslóktól védeni hivatott tevékenységek körébe az orvosi gyakorlat mellé bevette a pszichoterápiát, illetve az alternatív gyógymódokat is. A szakasz többi része változatlan marad: egy év helyett továbbra is három év szabható ki arra, aki nem csak úgy simán, hanem "az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével" sarlatánkodik. Jogosultnak pedig továbbra is az számít, akinek orvosi tevékenységre jogosító oklevele van.

Felháborodás és félelem

A nem-konvencionális gyógymódokra vonatkozó rész jogi értelemben jóval egyszerűbb történet. A pszichoterápia nevesítése azonban óriási vihart váltott ki a pszichológusok és más mentális segítők – mentálhigiénés szakemberek, művészetterapeuták, szocioterapeuták, párterapeuták, párkapcsolati tanácsadók, lelki gondozók, pszichodráma-vezetők, coachok, mozgás-, tánc- vagy sportterapeuták, krízisintervenciós központi dolgozók stb. – körében. Attól tartanak, hogy mivel a Btk. kimondja, hogy pszichoterápia végzésére csak egy szűk kör – szakorvosok és klinikai szakpszichológusok – szakképesítése jogosít fel, a pszichoterápia fogalmát viszont nem tisztázza, február 15. után legitim segítő szakemberek kerülhetnek komoly bajba.

Az Indexnek a korábban megkérdezett szakértők nyugtatólag nyilatkoztak a törvénymódosításról, arra az álláspontra helyezkedve, hogy a jogalkotó és a szakma szándéka alapján is egyértelmű, hogy a mentális segítőknek nincs miért aggódniuk, a törvény nem lesz negatív hatással a legitim munkát végzőkre.

A mentális segítők jogbiztonságának védelmében alakult Mental-For Csoport Pánik vagy helyzet című pénteki rendezvényén azonban büntetőjogi szakértők rámutattak, hogy hiába a nemes cél, a megvalósítás olyan gyatra, hogy az jogilag értelmezhetetlen, és ha a kormány nem változtat a zavaros fogalmakat használó és alapkérdéseket tisztázatlanul hagyó törvényen, vagy a Kúria nem tesz rendet, az olyan mértékű jogbizonytalansághoz fog vezetni, hogy teljesen reális forgatókönyv, hogy

A rendezvény előadói erősen árnyalták a korábban a félelmek csillapítására elhangzó főbb érveket:

• Az egészségügyi törvény eddig is kimondta, hogy pszichoterápiát csak pszichiáter és klinikai szakpszichológus végezhet, ez most csak a Btk.-ba is bekerült. Igen ám, de eddig is problémás volt a jogszabályi háttér, és az nem lehet érv, hogy eddig se indultak legitim szakemberek ellen eljárások, mert minden adott ahhoz, hogy induljanak, ráadásul azzal, hogy a büntetőjog területére utalták a kérdést, radikálisan megnőtt a tét is.
• Csak annak kell aggódnia, aki nem a szó szoros értelmében vett pszichoterápiát végez, mégis ezt állítja magáról, és az egyéb mentális segítségnyújtást végző szakembereknek nem kell félniük. Ez azért nem igaz, mert a pszichoterápia fogalma sehol nincsen jogilag tisztázva, nincs semmiféle jogszabályi elhatárolás, hogy milyen módszerek tartoznak a pszichoterápia körébe és melyek nem. Márpedig sok pszichoterápiás szakképesítéssel nem rendelező szakember használ olyan módszereket, amelyek a pszichoterápia eszközkészletében is megtalálhatók, így az új büntetőjog alapján ők tiltott területre tévednek.
• A Btk. általános része kimondja, hogy a bűncselekménynek fogalmi eleme a társadalomra veszélyesség. Tehát ha egy szakember tevékenysége a társadalomra nem veszélyes, az akkor nem bűncselekmény. Ezzel az a gond, hogy a szó köznapi értelmében hiába nem veszélyes a társadalomra egy mentális segítő tevékenysége, ha egy elégedetlen páciens panasza alapján feljelentés indul ellene, a büntetőjog működése miatt ez nem fogja megvédeni az esetleges elmarasztaló ítélettől.

(Ebben a cikkben most a legnagyobb visszhangot kiváltott pszichoterápiás vonatkozással foglalkozunk, de az estébe nyúló rendezvényen a salátatörvény más aspektusairól, például a képzésekre gyakorolt, szintén problémás hatásáról is szó esett. A teljes konferencia itt visszanézhető.)

Azt se tudjuk, mi az a pszichoterápia

Kadlót Erzsébet büntetőjogi ügyvéd, a Magyar Kriminológiai Társaság főtitkára, volt bíró és alkotmánybírósági főtanácsadó szerint a nem-konvenciális eljárásokra vonatkozó új kitétel azért kevésbé problémás, mert vannak olyan mögöttes rendeletek, amelyek segítik az értelmezését, és meghatározzák, pontosan milyen eljárások tartoznak ide, illetve azok végzésének mik a feltételei, és ez a lista rendeleti szinten bővíthető, nincs szükség folyton a Btk.-hoz nyúlni a pontosításhoz. A pszichoterápiáról szóló ponthoz viszont nincs mögöttes jogi norma, nincs kapcsolódó gyakorlat (hiszen ez új szabályozás, eddig nem volt így feldarabolva a kuruzslás tényállása). Csak az egészségügyi törvényt lehet elővenni, de azzal meg jogilag nem egyeztethető össze az új Btk., mert utóbbi olyan pontatlanul és elnagyoltan fogalmaz.

A módosított büntetőtörvény szerint az követ el a pszichoterápia terén kuruzslást, "aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki". Ebből már a rendszeresség jogi behatárolása is problémás, de Kadlót Erzsébet szerint még nagyobb gond, hogy a törvény anélkül kapcsol össze két jogilag nagyon különböző fogalmat – a "szakképesítéshez kötöttséget" és a "gyakorlatot" – hogy segítene ezeknek az értelmezésében.

Ehhez képest az egészségügyi törvény így határozza meg a pszichoterápiát: "A pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás, amelyet a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan." Azaz itt már nem gyakorlatról van szó, hanem módszerekről, és ez Kadlót Erzsében szerint nagyon nem mindegy, mert ezek nem felcserélhető kategóriák, és

Ráadásul az egészségügyi törvény többes számban ír pszichoterápiás módszerekről, amelyekből valóban százas nagyságrendben lehet beszélni – ezek azonban sehol nincsenek meghatározva, nincs egy lista vagy definíció arról, mik tartoznak ide, így nem lehetséges az immár büntetőjogi védettséget élvező pszichoterápia világos jogi elhatárolása az erre szakképzettséggel nem rendelkező mentális segítők hasonló módszereitől.

Kadlót Erzsébet szerint a jogalkotó kétségtelenül nemes célok mentén járt el, a kuruzslás ellen fel kell lépni, és a pszichoterápia védettségét is meg lehet célozni. "Csak azáltal, hogy a Btk. és az egészségügyi törvény tartalmát nem tudjuk azonosítani, rájövünk, hogy semmit nem fogunk tudni megfogni egy büntetőeljárásban, és így az az aggályom, hogy eléggé esetlegessé tud válni az ítélkezés" – mondta Kadlót Erzsébet. A gyakorlatban ugyanis úgy lehet majd továbblépni az ilyen esetekben, hogy a bíró szakértőt rendel ki, hogy állapítsa meg, hova sorolható az illető tevékenysége.

Magyarán a módosítás eseti szakértői kérdéssé degradálta a helyzet megoldását, ahelyett, hogy lenne egy mindenki által követhető, normatív fogalom. Ilyen jogi definíciók hiányában ez szemforgatás, nem jogi védelem. [...] Tarthatatlan, megengedhetetlen, tűrhetetlen és hatalommal visszaélés, hogy ha úgy van egy Btk.-tényállás a törvényben, és úgy lép hatályba, hogy nem kiszámítható, hogy az alapján holnap kit vonnak felelősségre, ez az önkényes jogalkalmazás melegágya

– mondta Kadlott Erzsébet.

"Nem lehet mindent a jog nyelvére lefordítani. Oké, csak a büntetőeljárással meg ne vicceljünk, mert az azonnali, kőkemény beavatkozás az egyén életébe, és ha valamit nem tudunk biztonságosan megfogalmazni, akkor azt ne akarjuk a büntetőjog területére behozni" – mondta, hozzátéve, hogy ez nem azt jelenti, hogy ne küzdjünk ellene, de erre vannak más, igazgatási, oktatási, felvilágosító módszerek.

Ami tilos, az veszélyes

A társadalomra veszélyesség elve épp a korábbi cikkünk apropóján került elő a rendezvényen. Megvédheti-e ez a kitétel a mentális segítőket? Hiszen ha valóban segítettek a páciensükön, nem tűnik úgy, hogy a társadalomra veszélyesen jártak volna el. Ambrus István, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tankszékének docense azonban rámutatott, hogy a jogi szóhasználat sokkal kötöttebb, mint a köznyelvi, és a társadalomra veszélyesség büntetőjogi fogalma egyszerűen nem így működik.

Odáig rendben van, hogy az adott páciens joga nem sérülne ilyen esetben, de "a jogalkotó nem csupán az egyes individuumok jogainak a védelmében iktatta ezt az elvet a Btk.-ba, hanem annak az elvont társadalmi érdeknek a megóvása érdekében is, hogy jogosulatlanul ilyen tevékenységet ne folytassanak. Erre figyelemmel én azt gondolom, hogy nem nagyon lenne olyan bíróság, aki felmentő rendelkezést hozna ilyen esetben" – mondta.

Ambrus szerint a társadalomra veszélyesség elvébe mentőövként kapaszkodni azért is problémás, mert ez azt sugallja, mintha a büntetőbíróságoknak kellene bizonyítani, hogy az illető a társadalomra veszélyesen járt el, holott ennek épp az ellenkezője igaz: "Ha egy cselekmény kimeríti valamely Btk.-beli bűncselekmény törvényi tényállását, arról főszabályként vélelmezzük azt, hogy veszélyes a társadalomra, továbbá azt is, hogy ezzel az elkövető tisztában volt."

Azaz ha a bíró úgy értelmezi, hogy az esetleg megvádolt mentális segítő szakember tevékenysége megfelelő szakképesítés hiányában végzett pszichoterápiának minősül, akkor az a törvénybe ütközik, így automatikusan a társadalomra is veszélyesnek minősül. Ambrus szerint ilyen esetben legfeljebb annak lehet helye, hogy a védelem, tehát a védő vagy a terhelt maga mentse ki a büntetőjogi felelősségét, amennyiben bizonyítani tudja, hogy valamilyen társadalomra veszélyességre kizáró ok forgott fenn. Ez viszont nem hogy nem főszabály, de egy ritka kivétel a büntetőjog-gyakorlatban.

Van némi remény

Ami Ambrus István szerint némi reményre adhat okot, az az Alaptörvény 28. cikke, amely az immár hetedik Alaptörvény-módosítás után jelenlegi formájában tavaly január 1-től hatályos. Ebben szerepel, hogy a jogszabályok céljának megállapítása során figyelembe kell venni "a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indoklását" – tehát a Btk.-módosítás indoklása a korábbi gyakorlattal szemben már orientálhatja a törvény bírói értelmezését.

A salátatörvény indoklása pedig magánál a törvénynél jóval beszédesebb: kimondja többek között, hogy a törvénymódosítás célja, hogy a kuruzslók tevékenysége büntetőjogilag megfogható legyen, tehát a pszichoterápia nevesítése ellenük irányul. Ezzel viszont az a probléma, hogy "a Btk. tényállásának a szövege nyelvtani értelemben homlokegyenest mást tartalmaz, mint amit az indoklás megjelenít", és ezt az ellentétet egy büntetőeljárás során valahogy fel kellene oldani.

Ambrus István szerint két forgatókönyv képzelhető el. A bíróságok mondhatják azt, hogy mivel az indoklás kimondja, hogy a kuruzslók elleni fellépés a cél, a mentális segítőkre nem vonatkoztatják a törvényt. De dönthetnek úgy is, hogy mivel magával a törvénnyel ellentétes az indoklás megfogalmazása, ezért nem veszik figyelembe. Mivel azonban ez mérlegelési kérdés, ez a gyakorlatban még így is elég nagy jogbizonytalanságot szülhet

Valakinek lépnie kell valamit

Ambrus István szerint az ellentmondások feloldására és a helyzet megnyugtató tisztázására két lehetőség van:

• A Kúria iránymutatása lehetne megoldás, például egy úgynevezett büntető jogegységi határozat kiadása. Ha ez kimondaná, hogyan kell a törvényt értelmezniük az alsóbb bíróságoknak, megszűnhetne a törvény szövege által előidézett jogbizonytalanság.
• A másik lehetőség magát a jogszabályt módosítani.

Ehhez a második úthoz Ambrus szerint jó iránymutatást szolgáltat a Btk. egy másik pontja, a dizájnerdrogok szabályozása. Kezdetben arról is magukban a büntetőeljárásokban kellett szakértői vélemény alapján dönteni, hogy egy adott szer dizájnerdrognak minősül-e, ami hasonló jogbizonytalanságot szült. Aztán egy módosítás beemelt egy normatív elemet az új pszichoaktív anyag fogalmába: csak az minősül ilyen anyagnak, amit az akkoriban hatályba lépett 2014-es EMMI-rendelet ekként elismer. Ez egy gyorsan, hatékonyan módosítható rendelet, és így nem a konkrét ügyben dől el, hogy az adott anyag büntetendő dizájnerdrognak minősül-e.

Amíg azonban a fenti két megoldás egyike sem születik meg, a büntetőjogászok szerint marad a jogbizonytalanság.

Ha valaki nem rendelkezik pszichiáteri vagy klinikai szakpszichológusi végzettséggel, és nem akarja magát kitenni a büntetőeljárás veszélyének, szerintem annak a jelenlegi jogszabályi környezetben fel kell függesztenie a tevékenységét

– mondta az előadása után az Indexnek Ambrus István.

A Mental-For Csoport a rendezvény végén összefogást kezdeményezett a helyzet tisztázásáért, és több szakmai szervezettel karöltve a szabályozás felülvizsgálatát kérik.

(Borítókép: Robert Seymour 1828-as alkotása, az Értelmiség menete. A képen a Londoni Egyetem épület a robot feje, ami kisöpri az ügyvédeket, lelkészeket és kuruzslókat. Fotó: Heritage Images / Getty Images Hungary)