Kázmér
-1 °C
16 °C

Maradj nyugodt, és folytasd - főleg, ha tombol a ragály

GettyImages-918916230
2020.03.08. 07:23 Módosítva: 2020.03.08. 09:29

Néhány évvel ezelőtt fedezték fel újra azokat a 80 éves brit kormányzati motivációs propagandaposztereket, amelyeken a Keep calm and carry on felirat volt olvasható. A szlogen azóta az egyik legelhasználtabb mémmé vált, kismillió pólóra, bögrére és mobiltokra nyomtatták rá, még több variációja született - de kevesen ismerik az eredetét. Pedig a koronavírus-világjárvány közepette a történet sok tanulságot tartogat.

A mottót manapság a brit ellenállás, a makacsság és a megingathatatlanság szimbólumának tartják, és a II. világháborús német bombázásokkal szembeni kitartáshoz kötik. Ez annyiban igaz, hogy a híressé vált posztert valóban 1939-ben terveztette a brit kormány, bár akkor nem kezdték széles körben terjeszteni, mert az esetleges náci invázió esetére tartogatták. A poszter 60 évre feledésbe merült, mígnem 2000-ben a northumberlandi Alwick egyik eldugott antikváriumában felfedezte valaki.

Maga a mottó nem a II. világháború idején, hanem az I. világháború közepette született. Akkor sem a harctéri események miatti ijedtséget akarták ezzel csökkenteni, hanem a spanyolnátha néven elhíresült H1N1-influenzajárványtól félő brit lakosságot próbálták megnyugtatni, és a kiegyensúlyozott munkavégzésre rábírni.

A jelmondat első megjelenését Sir Arthur Newsholme-hoz, a brit tiszti főorvoshoz kötik, aki 1918-ban használta először. A spanyolnátha a legmértéktartóbb becslések szerint is 50-100 millió áldozatot követelt világszerte. Valójában nem sok köze volt Spanyolországhoz, csak azért ragadt rá ez a név, mert a világháború miatt az összes hadviselő fél erősen cenzúrázta a sajtót, így a hazai előfordulásokról kevés hír juthatott el a lakossághoz. Ellentétben a semleges Spanyolországban viszonylag szabad volt a sajtó,

ott beszámolhattak az egyébként nem kiugróan magas járványveszteségekről.

Ettől függetlenül persze az emberek tudatában voltak annak, hogy pandémia dühöng a világban, és szűkebb hazájukban is. A brit kormány 1918 végén (a járvány ekkor már egy éve tartott) tudatában volt annak, hogy a fertőzés katasztrofális hatással járhat az egész országra nézvést, mind a háborús erőfeszítések, mind a puszta túlélés szempontjából. Ezért kiadtak egy utasítást arról, hogy aki betegnek érzi magát, ne menjen sehová, maradjon otthon karanténben, illetve mindenki tartózkodjon a csoportosulásoktól. Ez nagyon hasonló a kínai szervek mostani vuhani utasításaihoz.

Csakhogy az otthon maradásra figyelmeztető utasítás Newsholme szerint azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy az emberek tényleg otthon maradnak. Márpedig, ha senki nem megy dolgozni, akkor senki nem fogja üzemeltetni a háborús gyárakat, és Nagy-Britannia hadiipara megbénul.

Ez a lehetőség nyilván jobban aggasztotta, mint a járvány terjedése,

ezért az otthoni karantént előirányzó utasítást villámgyorsan elsüllyesztették. Pedig ez valóban hatékony járványellenes intézkedés lett volna. Sir Arthur kerek perec megmondta a brit Királyi Orvosi Társaság illetékeseinek, hogy az ő fő feladatuk az ország - és a hadi gépezet - üzemszerű működésének biztosítása. Még úgyis, ha ez az emberek egészségét, sőt életét veszélyezteti. Egy értekezleten így fogalmazott a tiszti főorvos:

A hadviselés irgalmatlan követelményei igazolják a betegség erősebb terjedésének veszélyét, illetve a fertőzés még virulensebb formájának kialakulását is.

Vagyis a ma már magasztosnak hangzó "Maradj nyugodt" propagandaszlogen áttételesen valószínűleg rengeteg brit haláláért felelős. Összességében a Brit Birodalom negyedmillió polgára veszítette életét a spanyolnáthában. Mark Honigsbaum orvostörténész, a The Pandemic Century című kötet szerzője szerint ekkor már az I. világháború végóráiban voltak, így az otthonmaradó munkások kiesett munkaereje nem sokat számított volna a végső győzelem szempontjából.

Hasonló, nemzeti büszkeségből, illetve rövidlátó háborús propagandacélokban gyökerező döntések másutt is felgyorsították a járvány terjedését. 1918 októberében Wilson amerikai elnök minden józan ész diktálta megfontolás ellenére is megtartatta a 25 ezer fő részvételével zajlott New York-i parádét, a Szövetségesek sugárútját (Avenue of the Allies).

Azon a héten 2100-an haltak meg influenzában New Yorkban.

(Borítókép: A plakát egy londoni pubban 1941-ben - fotó:  The Print Collector / Getty Images)