Herman
3 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Mit csinál a gyerek az interneten járvány idején?

2020.03.25. 10:40
A március 16-án elrendelt iskolabezárás alapjaiban formálja át a gyerekek és a szülők mindennapjait. A közösségi oldalak eddig is fontos részét képezték a gyerekek (és nem ritkán a szülők) életének, és a kialakult helyzetben szinte kizárólagos kommunikációs csatornává vált. Ahogy a home office-ban dolgozó felnőttek a saját bőrükön is tapasztalják, ilyen helyzetekben könnyen eltolódnak a határok, nehezebb lehet elkezdeni a munkát, de abbahagyni sem mindig könnyű. Kovács Annasára, az UNICEF gyerekjogi szakértőjének írása.

A gyerekek ebben az időszakban ugyanazokkal a nehézségekkel küzdhetnek, és ugyanazokkal a veszélyhelyzetekkel találják szembe magukat az online térben, mint a normál tanítási napokon. Életkor szerinti csoportosításban adunk néhány megfontolandó tanácsot a biztonságos internetezéshez, kisiskolástól érettségizőig.

7-10 éves gyerekek

Ha minden papírforma szerint működik, az ennyi idős gyerekek még nem rendelkeznek okos készülékekkel, és nincs közösségimédia-profiljuk sem (a regisztrációs korhatár a legtöbb helyen 13 év). Nagy lehet a kísértés, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel most mégis engedélyezzük nekik a regisztrációt, de ez hosszú távon nem lenne jó megoldás. A gyerekek plusz energiáit kössük le gyerekjógával, a házimunkába való játékos bevonással, közös sütés-főzéssel, bízzunk rá otthon elvégezhető feladatokat. Kérjük meg, hogy írjanak kézzel levelet a nagyszüleiknek, amit aztán lefotózhatunk, és elküldhetünk (akár együtt is) emailben vagy a közösségi oldalakon.

Ne emeljük meg a képernyőidőt a bezártságra való tekintettel, próbáljuk inkább papírkönyvekkel, kifestőkkel (akár a netről kinyomtatott mintákkal), kreatív kézműveskedéssel eltölteni az időt, ezeket a szülők nélkül is tudják csinálni. Figyeljünk arra, hogy a megfelelő szűrőprogramok telepítve legyenek a mesenézésre használt gépekre. Lehetőség szerint minimalizáljuk a gép előtt töltött tanulóidőt is, amit lehet, mentsünk le, nyomtassuk ki, és a feltöltések és letöltések alatt szorítkozzunk a legszükségesebbekre. Egyeztessünk az iskolai barátok szüleivel, és szervezzünk közös online programokat, de úgy, hogy azokon mi is jelen vagyunk – például nézzük meg hétvégén ugyanazt a mesefilmet, és utána tartsunk közös videohívást. A gyerekek egymásnak is írhatnak leveleket, amiket online ki tudunk cserélni a szülők között. Az UNICEF Magyarország virtuális alkotótáborában hétről hétre más témában várjuk a gyerekek kreatív alkotásait.

A karantén alatt se posztoljunk felelőtlenül a gyerekeinkről, a csoportba az alkotásukat töltsük fel, és ne a gyerekekről készült fotókat; az otthon megörökített közös pillanatokat tartogassuk a családnak, ne a nyilvánosságnak.

11-14 éves gyerekek

A felső tagozatban egyre valószínűbb, hogy a gyerekeknek okos eszközeik vannak, és valamilyen kommunikációs csatornán (például a Viberen vagy a WhatsAppon) keresztül tartják a kapcsolatot az osztálytársaikkal. Ezekben a csoportokban az online bántalmazás rendkívüli méreteket ölthet, ebben a speciális helyzetben pedig a rémhírek, illetve a betegséggel való csúfolás, rémisztgetés is nehezíti a mindennapokat. Ne engedjük, hogy este a gyerekek magukkal vigyék a telefonjukat vagy tabletjüket a szobába - legyen kezdete és vége az eszközhasználatnak.

Tiltással, a telefon elkobzásával, az üzenetek elolvasásával csak ideig-óráig tudjuk orvosolni a problémát, miközben aláássuk a gyerek és szülő közötti bizalmi viszonyt. Ezt a helyzetet a legjobban sok-sok beszélgetéssel lehet kezelni, amire most idő és alkalom is kínálkozik. Beszélgessünk a gyerekünkkel arról, hogy mit tapasztal az online térben, kérjük meg, hogy mutassa meg a kedvenc mémoldalait, videóit, YouTube-sztárjait. A közösségi média egyik jellemzője, hogy ugyanazokat a tartalmakat sokkal szélesebb életkori csoport fogyasztja, mint korábban, és ha egy trágár vagy félelemkeltő csatorna egyszer eljut a gyerekhez (eljuthat úgy is, ha egy osztálytárs megosztja vele), a tiltással nem megyünk sokra. Amikor a gyerekünk olyan tartalmat mutat nekünk, ami szerintünk az ő korában nem ajánlott, nyugodtan mondjuk el a véleményünket, beszéljük meg, hogy mit gondolunk róla, kérjük meg, hogy kövesse ki, vagy tiltsa le az oldalt.

Elképzelhető, hogy a gyerekünk tart attól, hogy kimarad abból, amit az osztálytársai mind átélnek, és nem szeretne különbözni tőlük. Itt az idő, hogy feltérképezzük azt is, milyen énképpel rendelkezik a gyerekünk, milyen értékeket adtunk át neki, és milyen kortárs hatások érik.

A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy tájékoztassuk őket minden olyan döntésről és helyzetről, ami érinti őket, és hogy információt szerezzenek ezekről az ügyekről, méghozzá olyan módon, ami életkoruknak és érettségi fokuknak megfelel. Ne nézessük meg velük a felnőtt híradót, és próbáljuk elérni, hogy minél kevesebb felnőtteknek szánt hírt fogyasszanak a fennálló helyzetről. Tájékoztassuk őket a fejleményekről, de az ő nyelvükön, az ő értelmi-érzelmi érettségükhöz szabva.

15-18 éves gyerekek

A kamaszok esetében az online tér zárt világ, ahova a szülők nehezen tudnak belépni, az is előfordulhat, hogy a tinédzser gyerek sokkal több tudással rendelkezik a közösségi oldalak és az informatika terén, mint a szülők. A barátaikkal, szerelmükkel való kapcsolattartás, a középiskolai tananyag, az érettségire való felkészülés mind megköveteli az internethasználatot, ha különórákat is igénybe vesz, mostanra valószínűleg már ennek is kialakult rendje van. Szinte biztos, hogy végeznek olyan rekreációs tevékenységeket is online, mint a sorozatnézés, vagy az esport.

A szülői feladatok kamaszkorban nem érnek véget, de a nethasználat alapjait ekkorra már leraktuk, jó eséllyel azokon nem tudunk ebben az életkorban változtatni.

Ragaszkodjunk ahhoz, hogy a tinédzser gyerekünk sportoljon minden nap, lehet közös nyújtás, jóga, hengerrel végzett gyakorlatok, vagy akár más edzés is. Nyugodtan használjuk a YouTube-ra feltöltött edzővideókat is ehhez. A közösségi oldalakon és a hírportálokon keresztül nagyon sok információ juthat el a gyerekhez, fontos, hogy igyekezzünk oldani az ezzel járó stresszt és feszültséget. Ragaszkodjunk a közös, készülékmentes együtt töltött időhöz, például az étkezések idején, vagy iktassunk be minden héten egy vagy több olyan családi kupaktanácsot, ahol beszélgetéssel töltjük az időt, eszközök nélkül. Ebbe természetesen a kisebb gyerekeket is be lehet vonni. Inspirációért keressünk rá például a „beszélgetős befőtt” kifejezésre.

(Az írás eredetileg az UNICEF blogján jelent meg.)