Árpád
-5 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

A világjárvány sok ezer kísérleti állat életét is követeli

2020.03.26. 04:46
Nem, nem azokról az állatokról van szó, melyeket a koronavírus elleni vakcina vagy a hatékony terápia kifejlesztését célzó kutatásokban használnak, és így haláluk az emberiség jövőjét szolgálja. Ezek mellett rengeteg olyan laborállatot - főként egereket, de más rágcsálókat is - részesítenek eutanáziában a világ legtöbb egyetemén és kutatóintézetében, amelyek ellátása a teljes leállás miatt egyszerűen nem megoldható.

Ez lett a sorsa a Science által megszólaltatott Sunny Shin egerei többségének is. Shin a Pennsylvaniai Egyetem orvoskarán kutat, és a múlt héten kapott levelet a dékántól arról, hogy a járványhelyzet miatt minden kutatónak meg kell ritkítania a kísérleteihez használt állatállományát. Csak a legpótolhatatlanabb egyedeket tarthatták meg, készülve azokra az időkre, amikor az állatok tartása szinte ellehetetlenül, például a gondozói munkaerő, illetve a szükséges források megfogyatkozása miatt.

Megszakad az ember szíve - tudományos és érzelmi értelemben egyaránt

- jellemezte a helyzetet Shin. Az ő egereinek nagy része rendkívül ritka tenyészvonalakból származik, amelyeket nagyon nehezen és drágán szeretek be külföldről.

Pótolhatatatlan egerek

Ehhez fontos tudni, hogy az orvostudományi kutatásokhoz használt egerek korántsem egyszerű egerek. Speciális szempontok szerint tenyésztették őket, legtöbbjük génjeit módosították, hogy ideálisak legyenek az adott kutatáshoz. Például olyan géneket hordoznak, hogy az emberhez hasonló betegségek alakulnak ki bennük, így hűen lehet a segítségükkel modellezni az emberi szervezetet és az élettani reakciókat.

Amerika szerte hasonló utasítást adtak az egyetemi rektorok, illetve intézetigazgatók a kutatóknak. Csak néhány állatot tarthatnak meg. A többiből le kell fagyasztaniuk az értékes embriókat - hogy a krízis elmúltával új életre lehessen kelteni a vérvonalat -, a többit pedig el kell altatni.

Az eutanázia rendszerint széndioxiddal történik. A biztonság kedvéért - és az állatok szenvedésének megakadályozása érdekében - a túlaltatott állatoknak még el is törik a nyakát. Az állatvédő csoportok persze most azzal vádolják a kutatókat, hogy az első pillanatban eldobják az általuk tartott és szaporított állatokat, amikor kellemetlenné válik számukra a létük, a kutatók viszont azt hangsúlyozzák, hogy e döntések számukra is nagyon nehezek, és eszükbe sem jutna ilyesmi, ha nem lenne ilyen nagy a krízis.

Ha a személyzeti megszorítások elérik azt a pontot, ahol már nem tudjuk biztosítani az állatok jólétét, súlyos döntéseket kell majd hoznunk. Ez senkinek sem könnyű, és biztosíthatok mindenkit, hogy az állatok elaltatásáról szóló döntés a legutolsó, amit meghozhatunk

- nyilatkozta Peter Smith, a Yale Egyetem állatházának igazgatója. Szerinte a személyzet biztonsága az elsődleges, de ha túl sokan megbetegszenek (vagy nem tudnak bejárni az egyetemre), akkor egyszerűen nem lesz, aki takarítson az állatok után, illetve etesse őket. Így az egerek előbb-utóbb elpusztulnának mindenképpen.

Nehéz döntések

Egyébként a nagyobb állatokat, például beagle kutyákat rendszerint örökbe fogadják vagy adják, ha már nincs szükség rájuk a kísérletekhez. A sok ezernyi egérrel ezt nem lehet megtenni. A Yale-en még nem született döntés a kötelező eutanáziáról (sok más amerikai egyetemmel ellentétben), de már készülnek erre a lépésre.

A Johns Hopkins Egyetemen az állatápoló technikusok létszámát a felére csökkentették - hogy csökkentsék a fertőzésveszélyt, viszont emiatt minden embernek két alkalmazott munkáját kell ellátnia. Az egyetem a Yale-hez hasonlóan egyelőre nem adott utasítást a ritkítására, de azokat az állatokat, amelyeket egyébként is elaltatnának (például mert nem hordozzák azt a gént, ami kutatás alapja lenne), azokat 48 órán belül ki kell jelölni.

Az Oregoni Egyetemen már egy lépéssel előrébb járnak, hiszen megmondták Isabella Rauch immunológusnak, hogy el kell pusztítania az összes olyan egerét, amelyet később be lehet szerezni újra. A kutató azt vizsgálja az egereken, hogy a bélfal hogyan reagál a fertőzésekre. “Egyenként kellett végignéznem az egereket, és eldöntenem, hogy melyik élhet, és melyiknek kell meghalnia. Nem volt könnyű” - mondta Rauch.

Ebben a tweetben arról ír, hogy együtt érez minden hasonló helyzetbe került kutatóval. Akkor már az egerek kétharmadának eutanáziája megtörtént, a többit másnap altatták el. Az állatház gondnoka viselte a legrosszabbul a dolgot, mert sokat dolgozott azon, hogy létrehozzák a gondozott egerek csoportját.

Szinte minden amerikai egyetemen hasonló jelenetek játszódnak le. Talán még nehezebb helyzetben vannak a viselkedéskutatók, akik sokszor órákat töltenek azzal, hogy egy-egy állat viselkedését megfigyeljék, így személyesebb kapcsolatba kerülnek velük, jobban megismerik őket, mint az orvosi kutatók.

Arról egyelőre nem érkeztek hírek, hogy nem rágcsáló kísérleti állatokat is kegyes halálra ítéltek volna,

és erre valószínűleg nem is fog sor kerülni. Az egerek adják a kísérletekben használt állatok 95 százalékát, így az ő elaltatásukkal lehet összességében a legtöbb erőforrást megtakarítani.

A krízis ellenére a kutatók és az egyetemek egy része már az újrakezdésre készül. A Johns Hopkins Egyetemen igyekeznek olyan sok állatot megóvni, amennyit csak lehetséges.

Az egyetem több Nobel-díjas tudósa is jelentkezett a felhívásra,

amelyben önkéntes labortechnikusokat kerestek, akik ketrecet takarítanak, egereket etetnek és hasonló feladatot látnak el. Így tudják a kutatás folytonosságát a lehetőségekhez képest a legtovább megőrizni, illetve biztosítani, hogy a járvány elvonulása után a lehető leghamarabb újrainduljon a tudományos élet.

Élni fogok még, amikor mind meghalunk?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!