Miért fektetik hasra a koronavírusos betegeket, ha lélegeztetőgépre kerülnek?

Már az olaszországi intenzív osztályokon készült megrázó fényképeken feltűnhetett a kezdeti sokk után, hogy a betegeket nem a szokott módon, háton fekve lehetett látni, hanem hason fekve lélegeztetik őket. Az orvosok világszerte úgy hiszik, hogy ez a testhelyzet segíthet a legkritikusabb helyzetben lévő koronavírus-fertőzötteken.

A CNN-nek nyilatkozó orvos azt mondta, hogy ez az egyszerű, és semmiségnek tűnő mozdulat nagyon sok esetben hatásos, már olyan helyzetben is, amikor még csak az a kérdés, hogy intenzív osztályra kell-e vinni egy beteget, hogy gépekkel lélegeztessék. A megfordítás után majdnem minden páciens állapota javulni kezd. 

A halálozást sokszor az akut respirációs distressz szindróma (ARDS) okozza, ugyanez alakulhat ki azoknál, akik tüdőgyulladásban vagy influenzában szenvednek. Hét évvel ezelőtt francia orvosok tették közzé tanulmányukat a New England Journal of Medicine folyóiratban arról a megfigyelésükről, hogy a lélegeztetőgépre kerülő ARDS-es betegek közül jobbak a túlélési esélyei azoknak, akiket hasra fektetnek.  Azóta az Amerikai Egyesült Államok területén az orvosok egy része ezt a protokollt követi, és most a koronavírus-járvány kapcsán úgy tűnik egyre többen alkalmazzák ezt a megoldást, mert azonnali javulást okoz. A lélegeztetőgépen lévő betegek egy nap 16 órát fekszenek a hasukon, a többit a hátukon, hogy az orvosok a szükséges vizsgálatokat és kezeléseket el tudják végezni. 

A szakemberek szerint az egész módszer lényege, hogy az oxigén könnyebben jut a tüdőbe. Háton fekvés esetén a test súlya összenyomja kissé a tüdőt, ha megfordítják a beteget, azzal gyakorlatilag a tüdő olyan részei is megnyílnak amikbe eddig nem jutott oxigén. 

A hason fekvés azonban azt jelenti, hogy tovább kell az intenzíven maradni

Ahhoz, hogy valaki 16 órán keresztül hason feküdjön, sokkal több nyugtatóra vagy altatásra van szükség, ez pedig azt jelenti, hogy tovább kell az intenzív osztályon maradnia. Ezért csak azokat szokták ilyen testhelyzetbe fordítani, akik egyébként is a leginkább kritikus állapotban vannak. De egyre többen vannak azok, akiknek az ápolók még a lélegeztetőgépre helyezés előtt azt javasolják, hogy forduljanak hasra. Mivel ez meglehetősen kényelmetlen hosszútávon, így arra próbálják rávenni az embereket, hogy legalább egy nap négy órát, két részletben legyenek hason.  A francia tanulmány csak azoknál a betegeknél vizsgálta a testhelyzet pozitív hatását, akik lélegeztetőgépen vannak, ezért az nem egyértelmű, hogy a súlyos, de nem életveszélyes betegeknél is igaz-e az elmélet, és az ő helyzetükön is javít-e a testhelyzet, ezért ezzel a kérdéssel most a Rush Egyetem orvosi központja foglalkozik. 

David Vines a kardiopulmonális csoport vezetője azt mondja, hogy jelenleg azoknál a betegeknél vizsgálják, hogy segíthet-e ha egy nap legalább négy órát hason töltenek, akik nem annyira betegek, hogy lélegeztetőgépre kelljen helyezni őket, viszont az állapotuk rossz, és oxigént kell kapniuk orrszondán keresztül. Arra kíváncsiak, hogy segít-e az, ha ők hason fekszenek, és ha igen, nagyjából mennyi időt kell így eltölteni naponta,  hogy javuljon az állapotuk. 

(Borítókép: Hason fekvő beteg egy cremonai kórházban 2020 március 17-én - fotó:  Flavio Lo Scalzo / Reuters)