Tas, Anasztázia
2 °C
7 °C

Én vagyok az ember, aki tönkreteszi a német gazdaságot

000 1Q720A
2020.04.27. 16:39

Christian Drosten a berlini Charité kórház virológiai intézetét vezeti, egyike azoknak a kutatóknak, akik 2003-ban a SARS vírust azonosították. A német közegészségügyi intézet koronavírusokkal foglalkozó referencia-laboratóriumának vezetője. Az új koronavírus-járvány kapcsán a német kormány egyik elsőszámú tanácsadója lett, aki a Guradiannak adott interjújában arról beszélt, hogy tart a vírus második hullámától.

Jelenleg Németországban az intenzív osztályok félig üresek, Drosten szerint ennek az az oka, hogy nagyon hamar széles körben teszteltek, ezzel pedig csökkenteni tudták a vírus reprodukciós rátáját, azaz a fertőzöttek nem adták tovább a vírust. Most azonban megjelent egy új probléma, ez pedig a prevenciós paradoxon. Az emberek arról beszélnek, hogy a kormány túlreagálta a helyzetet, politikai és gazdasági nyomás érkezik, hogy minél hamarabb vissza lehessen térni a normál állapotba. Szerinte a lazítást lehetséges, hogy kreatívan fogják értelmezni az egyes tartományok, ettől pedig a vírus reprodukciós rátája újra növekedni fog, ami a járvány második hullámához vezet.

Az emberek azt látják, hogy a kórházak nincsenek leterhelve, és nem értik, miért vannak zárva ennek ellenére a kedvenc boltjaik. Kizárólag azt nézik, mi történik itt, és nem azt, ami Spanyolországban vagy New Yorkban. Ez a prevenciós paradoxon. Sok német számára én vagyok a gonosz, aki tönkreteszi a német gazdaságot. Halálos fenyegetések kapok, amiket a rendőrségnek is továbbítok. De ennél is jobban aggasztanak azok a levelek, amelyben arról írnak, hogy három gyerekük van és aggódnak a jövőjük miatt.

Ha hosszabb lenne a lezárás, az mitől lenne jobb?

Drosten azt mondja, hogy több modell is azt az eredményt hozta, hogy néhány hét további lezárás még tovább tudná csökkenteni a vírus reprodukciós rátáját. Az is igaz, hogy ez csak egy jelzőszám, és azt például külön kell vizsgálni, hogy mi a helyzet az idősotthonokban, ahol hosszabb időre van szükség, hogy teljesen fel lehessen számolni a vírust, és nincs feltétlen összefüggés a korlátozások meghosszabbítása és az esetszámok csökkenése között.

Van már arra bizonyítékunk, hogy a fertőzés az esetek felében úgy történik, hogy a fertőzést átadó személynél nem jelentkeznek tünetek.

Vagyis a kontaktusokat felkutató személyek versenyt futnak az idővel, és ebben segítségre lenne szükségük, például arra, hogy elektronikus úton is felvehessék a kapcsolatot azokkal, akiknek potenciálisan átadhatták a fertőzést.

Drosten a nyájimmunitásról azt mondta, hogy ahhoz legalább a lakosság 60-70 százalékának kell átesni a betegségen, hogy a szervezetükben megjelenjenek az antitestek, ez pedig a kutatások szerint sem Európában, sem az Egyesült Államok területén nincs így. Ugyanakkor a tesztek nem megbízhatóak, sok a hamis pozitív eredmény, és az elképzelés egyébként sem jelent feltétlenül megoldást.

A nyájimmunitás azt feltételezi, hogy a teljes népesség keveredik, de vannak olyan okok - például az eltérő szociális kapcsolatok- ami miatt nem elképzelhető, hogy az egész társadalom egyszerre fertőződik meg.

Drosten szerint ezért inkább az figyelhető meg, hogy újabb és újabb csoportok fertőződnek meg. Az is befolyásolhatja a csoportok immunitását, hogy az előző, gyenge tüneteket okozó koronavírusokra adott immunválasz vajon valamilyen mértékben védettséget jelent-e az új típusú megbetegedések ellen. Erről azonban nem áll rendelkezésre még elegendő információ. 

Minden országnak mindenkit tesztelnie kellene?

A német kutató szerint erre nem egyértelmű a válasz. Németországban mindenkit teszteltek, akinél a tünetek megjelentek, hatalmas kapacitás állt a rendelkezésükre, de így is csak a tesztek nagyjából 8 százaléka igazolta az új koronavírust.

Úgy gondolom, inkább a célzott tesztelés lehet a legjobb azok számára, akik valóban kiszolgáltatottak. Például az egészségügyi dolgozók vagy az idősotthonokban dolgozók. Ez még Németországban sincs így, bár errefelé haladunk. Illetve azokat az idős embereket kellene tesztelni már a tünetek megjelenésekor, akik csak akkor kerülnek az orvosok elé, mikor már lila a szájuk, és intubálásra szorulnak.

Szükség lenne valamilyen olyan ellenőrző rendszerre is, amivel rendszeresen tudnának mintát venni a lakosságtól, és ellenőrizhetnék, hogyan alakul a vírus reprodukciós rátája. Ennek értelemszerűen 1 alatt kell maradni ahhoz, hogy ne alakuljanak ki újabb megbetegedések. 

Arra vonatkozóan nem áll rendelkezésre túl sok adat, hogy a vírus szezonális-e, bár látnak arra esélyt, hogy nyáron lelassulna. Azt elképzelhetőnek tartja, hogy valóban Vuhanból indult a vírus, viszont az élőállat piacos teóriát már nem tartja túl valószínűnek, inkább olyan helyről jöhetett, ahol a közbenső hordozót tenyésztették. Ami nem feltétlenül a tobzoska lehetett, szerinte a cibetmacska vagy a mosómedvék tenyésztése sokkal nagyobb iparág Kínában, és inkább abban az irányban kellene keresni a köztes hordozót. A nulladik páciens felkutatása nem feltétlenül vezetne sokkal előrébb, mert az ő vírusa nem nagyon hasonlít a később szekvenált vírushoz, így a probléma megoldásához nem jutna közelebb az emberiség.

Más koronavírusok is okozhatnak veszélyt

A SARS helyett vagy mellett sokkal jobban oda kellene figyelni a MERS megbetegedésekre, amik a közel-keleti régióban lehetnek jellemzőek, és meg kellene vizsgálni, hogyan alakulnak ki ezek a helyi tevékben. Drosten szerint a koronavírusokban az is közös pont, hogy ha van rá lehetőségük, akkor szívesen megváltoztatják a gazdaszervezetet. Ilyen lehetőséget biztosítunk a vírusoknak akkor, mikor például vadon élő állatokkal intenzíven érintkeznek az emberek, amire a legjobb példa, ha megeszik az állatok húsát. A közel-keleten erre kiváló példa a tevehús fogyasztása, ami például a náthát okozó 229E emberi koronavírust hordozhatja, vagy ott van a szintén enyhe tüneteket okozó OC43 vírus, ami pedig a szarvasmarhákról terjedt az emberekre. Nem lehet kizárni egy újabb koronavírus-járványt, ahogyan például az ebola 1976-os első megjelenése után azt hitték az emberek, hogy soha többet nem tér vissza, aztán 20 év múlva újra megjelent.

Drosten azt mondja, hogy Merkel jól informált, és tudja értelmezni a számokat, ezenkívül a karaktere megnyugtató, szerinte ezen tulajdonságai miatt kapott Németország vezetése több dicséretet. A legfontosabb szerinte az, hogy felismerje egy jó vezető, hogy jelen esetben mi a fontos.

A jó vezetőt talán most az a tulajdonság különbözteti meg másoktól, hogy a jelenlegi helyzetet nem politikai lehetőségként használja. Tudja, hogy az most eredménytelen lenne.

A kutató az angol helyzetről azt mondta, hogy talán későn kezdték el a tesztelést, pedig már nagyon korán rendelkezésükre állt minden, hogy időben diagnosztizálják a betegséget. Azóta viszont erőre kaptak, és talán jobban is koordinálják, mint ahogyan azt Németország tette.

(Borítókép: Christian Drosten. Fotó: Michael Kappeler / AFP)