- Tech-Tudomány
- duna
- ökológia
- vízminőség
- ivóvíz
- szennyezés
- erlonger attila
- szennyvíz
- koronavírus magyarországon
Kék a Duna, koronavírustól részegednek a városi hódok
További Tech-Tudomány cikkek
- Tovább csúszik az Apple Intelligence, a vártnál is később jelenik meg
- A mesterséges intelligencia keresztapja is óv a veszélyektől
- Forradalmasíthatja a telefon- és elektromosautó-gyártást egy új akkumulátortechnológia
- A klímaváltozás minden idegen civilizáció veszte?
- Látta már a vizet keletkezés közben?
Üvegekkel megrakott csónakkal és egy nagyra tátott cápapofával szállunk vízre Ráckevénél, de nem szemetet akarunk sutyiban a vízbe önteni, és nem is ZS-kategóriás horrort forgatunk, csak szép legálisan megmérjük a Dunát. A felcímkézett tartókat GPS-szel azonosított pontokon merítjük tele, a ragadozóra emlékeztető fogas kotróval meg a fenékről veszünk kavicsmintát – a királyi többes mondjuk túlzás, a mi dolgunk mondjuk csak annyi, hogy ne legyünk nagyon láb alatt. A kavicsokkal teli zsákot az éppen hajóvezetőként is multitaskingelő biológus húzza fel, a fotó kedvéért kétszer is.
- Tényleg tisztább a Duna vize mostanában, vagy csak úgy tűnik?
- Mi minden rémisztő szennyeződés van a vízben?
- Mi az, hogy dunavirágzás?
Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, És vannak, akik az Indexet olvassák.
Támogass te is!A Duna-kutató Intézet kutatóival, Engloner Attilával és Szekeres Józseffel ringatózunk egy helyszíni mintavételen, és elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire tiszta a Duna. Az elmúlt hetekben többen mondták, hogy laikus szemmel a folyó tisztábbnak tűnik, népszerű instagramos téma lett a Budapesten úszkáló hód, de a Lánchídnál vidrát is lehetett látni – ez vajon szintén a járványhelyzet miatti korlátozásoknak köszönhető? Végül is a levegőminőséggel látványosan és mérhetően ez történt: az egész világon javult idén tavasszal a levegő, ezt Budapesten is pontosan mutatták a mérőállomások.
Egy friss Nature-tanulmány adatai szerint Magyarországon a világátlagnál is jobban, 27 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás a koronavírus miatti korlátozások alatt. Globálisan 17 százaléknál tartunk, arányaiban ez a legnagyobb csökkenés a II. világháború óta. Miközben a járvány gazdasági-társadalmi szempontból is rendkívüli járulékos károkat okoz, környezeti szempontból egyértelmű pozitív hatásai is vannak, még ha az ökológiai válságot nem is ilyen módon kellene fenntartható módon megoldani.
Hogy volt-e azonban hatása a korlátozásoknak a Dunára, és ha igen, mekkora, szabad szemmel biztosan nem megállapítható. „Az, hogy a Duna mennyire tűnik szép kéknek, egy dolog, de a vízminőség és a folyó ökológiai állapota ennél azért kicsit bonyolultabb. A látvány, és maga a vízminőség az időjárástól, az évszaktól, a hőmérséklettől és a vízhozamtól is függ. Most például alacsonyabb vízállású időszakban vagyunk, ilyenkor kevesebb a hordalék és a lebegtetett anyag, amitől tisztábbnak tűnhet a folyó. De a valódi állapotot csak mérésekkel lehet megállapítani” – mondja Engloner Attila, miközben éppen a kotróból szemezgetünk közepes nagyságú nyálkás kavicsokat.
Ő igazi dunai gyerekből lett Duna-kutató: Dunaújvárosban született, majd versenyszerűen evezett, legtöbbet a Dunán,kicsit később meg ő lett az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének igazgatója, jelenleg az NKFIH által támogatott „Tiszta Ivóvíz Nemzeti Kiválósági Program” vezetője. A projektben szisztematikusan vizsgálják a vízminőséget, amelynek az is része, hogy a budapesti ivóvizet biztosító parti szűrési kutaknál, meghatározott pontokon kéthetente mintát vesznek a Dunából.
A magyarországi vezetékes ivóvíz a települések többségén kiváló minőségű, bátran fogyasztható. A vízminőséget ugyanakkor számos tényező veszélyeztetheti.
– mondja a kutató. A program az ivóvíz jövőbeli kockázati tényezőit veszi számba, a konzorciumban résztvevők (az Ökológiai Kutatóközpont, a Nemzeti Népegészségügyi Központ, a Fővárosi Vízművek, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Miskolci Egyetem) végigkövetik a vizet a forrástól a csapig, a Duna vízminőségétől és a természetes szűrés funkcióját ellátó kavicságy mikrobiológiájától a csővezeték állapotán át addig, ami a fürdőszobában kifolyik a csapból. A vízminőséget veszélyeztető tényezők jelentkezhetnek a Dunában, de a hálózati oldalon is: az utóbbi, ún. másodlagos vízminőségromlásért például sokszor a házakban futó régi ólomvezetékek a felelősek.
Parti szűrési kutak sok helyen vannak a főváros közelében: északra például a Szentendrei-szigetnél és lent a Csepel-szigeten, ahová most mi is elkísértük őket. Az extra szennyezések pontosan kimutathatók a vízben. „Ez a főváros hatása: Budapesttől északra jobb a folyó vízminősége, mérhetően kevesebb például a szennyvízterheléssel összefüggő fekális Enterococcus-ok száma, mint délen.”
Pedig ma már sokkal kevesebb tisztítatlan szennyvíz kerül Budapesten a Dunába, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. 2009-ben adták át a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepet, aminek alapvető hatása volt a vízminőségre. Ez az egyik fő oka annak, hogy mint arról mi is írtunk már, a Duna járványhelyzettől függetlenül sokat tisztult mostanra. Környezeti szempontból a másik pozitívum a szocialista nagyipar összeomlása volt, a rendszerváltás után az ipari és a mezőgazdasági szennyezés is jelentősen csökkent. Az összmérleg mindenképpen pozitív, de közben vannak növekvő szennyező források is, mint mondjuk a motorizáció, a közlekedés nagyon erőteljes növekedése.
„Megkülönböztethetünk régi és új típusú szennyezőket. Előbbiek például a nehézfémek, vagy a természetes vizek tápanyagterhelése. Az eutrofizáció pár évtizede a kutatások egyik központi problémájának számított, újabban inkább a szerves mikroszennyezők, például a hormonhatású anyagok jelenléte kap nagyobb figyelmet, vagy éppen a mikroműanyagok.” Utóbbiakról a Greenpeace végzett nemrég vizsgálatot a Dunában és a budapesti csapvízben – a korábbi vizsgálatokhoz képest háromszor több mikroműanyag-részecskét mutattak ki, bár még mindig jóval kevesebbet, mint ami a palackozott ásványvizekben található. Hogy a mikroműanyagnak milyen hatásai vannak, mennyire veszélyes valójában, tudományosan még nem eldöntött, de az biztos, hogy a szerves szennyezők komoly gondot okoznak. „Több ezer különböző molekuláról van szó, az ipar sokkal gyorsabban hozza létre az új anyagokat, mint ahogy kutatni tudjuk azok ökoszisztémákra kifejtett hatását” – teszi hozzá Engloner Attila.
Egy jómódú társadalom szennyezése is más, mint egy kevésbé gazdagé: az előbbiben például sokkal több hormonkészítményt használnak, ezért ezekből sokkal több jelenik meg a természetes vizekben is.
Nagy sajtóvisszhangja volt azoknak a brit vizsgálatoknak, amelyek a londoni szennyvízben mutatták ki a kokain mennyiségét. Kimondottan kábítószer-maradványokat a Dunában még nem vizsgáltak, de a gyógyszermaradványokat itt is rendszeresen néznek. Vérnyomáscsökkentő anyagok, az epilepszia kezelésében is használt karbamazepin, a diklofenák és más fájdalomcsillapítók kimutatható mennyiségben vannak jelen, a szintén a szerves szennyezőanyagok közé tartozó növényvédőszerek és bomlástermékeik közül az atrazin és bizonyos korróziógátló anyagok szintén.
Összességében a Duna vízminősége ezzel együtt határozottan javult. Sokan ezzel hozzák összefüggésbe, hogy az utóbbi években újra van látványos dunavirágzás: a kérészek tiszavirághoz hasonló augusztusi násztánca egyre nagyobb méreteket ölt. Az, hogy a hódok is megjelentek a fővárosi Duna-szakaszon is, már a nagy (és többek szerint már túl sikeres) hódvisszatelepítési program, vagyis emberi beavatkozás eredménye, de hogy a folyót kísérő élőhelyek alkalmasak a hódok terjedésére, az ökológiailag is figyelemre méltó.
„Ezek itt ázsiai eredetű kagylók, ami önmagában nem túl meglepő, ma már az invazív fajok teszik ki a dunai puhatestűek ötödét” – nézi a csónakban Szekeres József a kavicsmintában a kimarkolt apró élőlényeket. A Duna normális időkben forgalmas nemzetközi folyosó, ami lehetővé teszi, hogy távoli élő helyekről származó fajok, kagylók, rákok, halfajok is megjelenjenek. Lárvák a hajó oldalára tapadva és a ballasztvízben is szeretnek beutazni, majd remekül megtelepednek, az invazív fajok éppen azért lesznek sikeres átköltözők, mert kevésbé érzékenyek az ökológiai környezetre, például a vízminőségre.
A biológusok a szemrevételezésen alapuló fajszámláláson túl például higiénés mikrobiológiai vizsgálatokat is végeznek, sőt környezeti DNS-alapján, a vízben megtalálható DNS újgenerációs szekvenálásával is nézik a fajösszetételt, például a baktériumközösségek összetételét. A kémiai vízminőség rendszeres monitorozása pedig egy egész sor vizsgálattípuson alapul: a helyszínen például oldott oxigén, pH, vezetőképesség, a laborban az ionösszetétel, a szerves szén és szerves nitrogén aránya, a nehézfémek és szerves mikroszennyezők koncentrációja mind külön elemzés tárgya – ezért is kell annyi üvegbe mintát venni a Dunából.
„Érdekes kérdés, hogy csökkent-e a Dunában az elmúlt bő egy hónapban például a nehézfémek koncentrációja. Nem tudjuk, hogy a felvízi országokban pontosan milyen ipari tevékenységek mennyire estek vissza a járványügyi korlátozások alatt, de a közlekedés biztosan jelentősen csökkent. Ha például a kadmium, az ólom és a más szennyezőanyagok mennyisége a levegőben csökken, kevesebb ülepedik ki és mosódik be a vizekbe, ami eredményezhet alacsonyabb nehézfém-koncentrációt” – mondja Engloner Attila, aki ugyanakkor nem számít ilyen rövid idő alatt jelentős, kimutatható változásra.
A környezeti hatás a vizeknél nem annyira közvetlen, mint a levegőnél, egy-két hónapnyi leállás ráadásul valószínűleg túl kevés ahhoz, hogy kimutatható változást hozzon. Az ipari és a közlekedésből származó kibocsátás csökkenése mellett elképzelhető, hogy a budapesti szennyvíz mennyisége is csökkent némileg, hiszen a máskor távolabbról bejárók közül sokan otthon maradtak home office-ban.
Az, hogy most kékebbnek hathat a víz, a szárazságnak is köszönhető, hiszen ilyenkor a csapadékkal való bemosódás nem jelentős. Amiben viszont a járványhelyzet mégis érdemi és pozitív változást hozhatott, az leginkább a hajóforgalom csökkenésének lesz valószínűleg köszönhető.
A Duna fontos nemzetközi hajózóútvonal. Sajnos sokszor megfigyelhető, hogy a hajókon összegyűlt szennyvizet, vagy más veszélyes anyagokat beeresztik a folyóba, és a nagyobb hajók keltette hullámok is okozhatnak károkat, akár az ívóhelyeken is
– mondja erről Engloner Attila. Március közepétől azonban a koronavírus miatti korlátozásoknak köszönhetően a hajóforgalom minimálisra csökkent a Dunán és mellékvizein, a személyszállító és teherhajók is gyakorlatilag eltűntek. Ez kedvezően hathat a vízminőségre a Duna magyarországi szakaszán is, az eddig is itt lévő hód és vidra látványosabb jelenléte talán ennek is köszönhető. Még nem látjuk, de a kevesebb hajó = több hal hüvelykujjszabály alapján a halállomány is nőhet. A laboreredményeket a kutatók néhány héten belül fogják kiértékelni, de a járvány Dunára gyakorolt hatását talán a horgászok is érzékelik majd.
(Borítókép: Huszti István / Index)