Ezzel a cuccal garantáltan az őrületbe lehet kergetni a szomszédokat
További Tech-Tudomány cikkek
- AI-forradalmat ígérhetnek az Apple új M-szériás chipjei
- Felfedezték az első természetes fraktálalkotó molekulát
- A virtuális valóság segíthet a kényszeres gyűjtögetőkön
- Bűncselekmény lesz a deepfake pornográfia az Egyesült Királyságban
- Ömlenek a milliárdok a szaúdi csodavárosba, mégis csúszik az építkezés
A soundbar alapvetően egy izgalmas műfaj, nem lehet azt mondani, hogy minden háztartásnak feltétlenül szüksége van rá, és azt sem, hogy lehetetlen nélküle élni. A Sonos Arc soundbarja is leginkább akkor tud élni, ha nagy térben van, és szólhat rendesen. Vagyis kifejezetten nincs értelme, ha valaki a hálószobában az esti sorozatokhoz bömböltetné, ellenben egy nagyobb nappaliban nem csak jól tud mutatni, de sokkal jobban ki is lehet használni. Egyébként van arra is megoldás, ha kisebb szobában szeretné valaki elérni, hogy jobban szóljon a tévéje, vagy tudjon zenét hallgatni, ez a Sonosnál a Beam, de erről majd máskor.
- Kinek kell egyáltalán soundbar?
- Inkább ne egy jobb hifit vegyen az ember?
- Mit tud?
Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, És vannak, akik az Indexet olvassák.
Támogass te is!Azon túl, hogy az Arc nem való kis lakásba, olyanoknak sem biztos, hogy jó választás, akik leginkább zenét hallgatnak, és szeretnének elindulni a high-end zenehallgatás szövevényes és meglehetősen költséges világába. Jó viszont azoknak, akik egy könnyen kezelhető, jól kinéző és jól szóló hangrendszert szeretnének. Nem veszi fel a versenyt egy komoly hifi szettel, de nem is feltétlenül annak a közönségnek szánták.
Maga a soundbar nagyon jól néz ki, bár nyilván az egész jellegéből adódóan a formavilágban nincs túl nagy mozgástér. Azon belül viszont már megoszlanak a vélemények, hogy milyen megoldás az, amit legszívesebben elrejtene az ember, és milyen az, ami ha nem is olvad bele észrevétlenül a térbe, de biztos, nem sajnálkozva kérdezik meg a vendégek, hogy mi a franc az a tévé alatt. Az Arc lekerekített, nincsenek rajta éktelenkedő gombok, vagy lehetetlen színben villódzó fények; egyszerű, letisztult a megjelenése.
De azért mégsem a kinézet a fő szempont
Az Arc egymagában érkezik, viszont nagyon egyszerűen be lehet passzintani a már meglévő Sonos hangrendszerbe. Elsőre a mélynyomó hiánya tűnik fel, amit egyrészt külön be lehet szerezni, másrészt önmagában nem jelenti azt, hogy teljesen le kell mondani a mélyekről, ha szimplán csak az Arcot veszi meg valaki. Azt nyilván nem lehet elvárni egy szál hangszórótól, hogy térhatású hangot adjon, és azt is hallja az ember, ha a filmben a baloldali bokorban éppen fészket rak egy madár. Ők 3D hatásnak hívják, mi inkább nevezzük a formavilág lehetőségeinek kihasználásának, hogy ennek ellenére könnyen megbirkózik a rendszer a térhatású hangzással. A végeredmény hasonló Dolby Atmos hangzást eredményez mintha a moziban ülne az ember, ebben segít, hogy a rendszer öt csatornát hoz létre, ezeket pedig az első beállításkor úgy kalibrálja, hogy figyelembe veszi a szoba akusztikáját. Hogy ez a valóságban milyen hangzásbeli különbségeket jelent, és mennyi ebből a humbug, az már nehezebb kérdés, mindenesetre annyi biztos, hogy az aktív hangfalak alapvető gyerekbetegségei a kalibrálás után nem jöttek elő, szépen szóltak a magasak, a mélyek, és összességében kiegyensúlyozott hangzást produkált.
Hülyebiztos, azaz felhasználóbarát
A méregdrága hifi rendszerek egyik legnagyobb hátulütője, hogy nem igazán felhasználóbarátok, illetve fogalmazzunk úgy, hogy nem egy átlagos zenehallgatóra vagy tévénézőkre szabták őket. Messze nem annyi az egész, hogy az ember felteszi a lemezét vagy kikeresi a lejátszási listájából a kedvenc dalát, és már szól is. A Sonos applikációja viszont nagyjából ennyire egyszerű. A telefon és az Arc csatlakoztatása gyors, maximum azt lehet elrontani, hogy a nappali helyett konyhának nevezzük el a szobát, ahol az eszköz van, de mivel nem a név alapján állítja be a hangzást, így ez sem igazán jelentős probléma. Itt lehet összekötni más Sonos hangszórókkal is, például a már említett mélynyomóval, vagy ha van mondjuk egy ikeás lámpánk, akkor azt is be lehet vonni a munkába, hogy a filmnézés és zenehallgatás közben valódi térhatást lehessen elérni.
A jó hír az, hogy ez sem igényel különösebb szakértelmet, az applikáció mindent elintéz a felhasználó helyet, az eszközök kalibrálják magukat, nekünk tényleg csak annyi dolgunk van, hogy el kell indítani a zenét. Miután a tévével is összekötötte az ember, még csak ki-be kapcsolgatni sem kell, gyakorlatilag együtt él a tévékészülékkel, de önmagában is lehet használni, ha csak zenét hallgatna az ember. Az alkalmazással a legnagyobb streamingszolgáltatók is öszepasszinthatóak, hogy tényleg egy helyen lehessen mindent kezelni. Mivel több funkció nincs is benne, még csak az sem lehetséges, hogy valaki két rossz gombnyomás után olyan hangzást ment el, mintha először kalapáccsal szétverték, aztán egy fazékba tették volna a hangszórót.
Ha még ez is bonyolult lenne, akkor ott a hangvezérlés lehetősége. Jó hír, hogy nem kell vele ordibálni, és hogy az összes ismert virtuális asszisztenst tudja kezelni. Egyébként a beszéd nem csak a hangvezérlésnél kapott nagyobb szerepet, de a kialakításnál arra is odafigyeltek, hogy az emberi beszédet jobban és tisztábban lehessen hallani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs az az idegesítő jelenség, amikor a dialógusokat nem lehet hallani, az akciójelenetek viszont üvöltenek.
Aki könnyen kezelhető, jól kinéző soundbart szeretne, amit nem kell rejtegetni, és ezért hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni, annak jó választás ez a cucc 319 990 forintért. Ezért az árért elvárható, hogy sokkal jobban szóljon, mint a legtöbb soundbar vagy bluetooth hangszóró. Ha a lakása nem túl nagy, ennél költségkímélőbb megoldás lehet a Beam, ha pedig leginkább a zenehallgatás villanyozza fel, és nem tántorítja el, hogy össze kell rakni egy hifi rendszert, akkor ennyi a pénzből már azért be lehet szállni a kezdő hifisták világába is.
Borítókép: A Sonos Arc fehér változata Fotó: Sonos