Máté, Mirella
8 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

Egy dekányit digitálisabb lett minden, maradhat?

GettyImages-1207653026
2020.07.24. 04:57
Lenyűgöző digitális fejlődésnek lehettünk szemtanúi az elmúlt három hónapban, és az egész világnak jót tenne, ha a megváltozott élethelyzetből valami megmaradna. Persze nem minden, mert az élő beszélgetések pótolhatatlanok.

Tavaly ősszel kezdett fel-felmerülni, hogy a távoli országokban tartott globális sajtóbemutatók lehetnének szerényebbek, rövidebbek, és akár közelebb is. Nyilván jó dolog külföldön járni, belecsöppenni egy másfajta közegbe, amiből sokat tudunk tanulni, de ennek van egy borzasztóan káros része, a fölösleges pénzkidobástól az elkerülhető repülőutak klímagyilkos hatásáig, amit igyekszünk egyre komolyabban venni, lépésről lépésre fejlődni benne.

A világcégek azonban a döntéseiket globális központokban hozzák, és ha egy távol-keleti óriásvállalat több ezer embert akar összehozni egy helyen, hogy megmutassa az új termékeit, akkor megteszi, és elkölt erre sok millió dollárt. Látható volt, hogy amíg nincsenek bejáratott alternatívák, és képtelenség máshogyan elsőként értesülni, kézbe fogni egy-egy újdonságot, szemtől szembe találkozni egy-egy döntéshozóval, addig hülyeség önként távol maradni, mert akkor más megy learatni a babérokat.

Aztán jött a koronavírus, és automatikusan megoldódott a probléma. kábé.

Elmaradtak a nemzetközi konferenciák és a sajtóbemutatók, a cégek pedig azzal szembesültek, hogy ugyanúgy van mutatnivalójuk, mint korábban, csak kiesett a játékból az utazgatás. A helyzet lehetőséget adott nekik arra, hogy végre elkezdjék intenzíven használni azokat az eszközöket, amiket pont azzal próbálnak lenyomni a világ torkán, hogy az ő szolgáltatásaik, laptopjaik, tabletjeik és telefonjaik iszonyú hatékonyak a digitális térben. Nem volt más választásuk, be kellett bizonyítani, hogy ezek az állítások igazak, és hogy tényleg értenek ahhoz, amit eladni igyekeznek.

Az elmúlt bő három hónapban sokféle megoldást láttam a találkozások pótlására, és újságíróként talán változatosabb közeggel érintkezünk, mint akik csak a kollégáikkal és a partnereikkel tartják a kapcsolatot. Fél tucat különböző telekonferenciás eszközt kellett használni, mindenhol más volt a protokoll, és sokan az élő rendezvények extráit is megpróbálták reprodukálni.

Látszott, hogy kinek van komolyabb tapasztalata online. Az Ericssonnál évekkel ezelőtt beszélgettem úgy egy bostoni szakértővel, profi telekonferenciás rendszeren, hogy ő a reggeli, én pedig a délutáni kávémat szürcsöltem közben. Múlt héten is három szakértőjükkel ültünk össze virtuálisan, otthonról, hogy az 5G újdonságairól beszélgessünk. Ez is természetes közegük.

A Magyar Telekom is jó ideje online tart szűkkörű szakmai háttérbeszélgetéseket, ami teljesen működőképes megoldás, a Vodafone pedig tucatnyi újságíróval profin megoldotta a helyzetet: a kérdéseket egy moderátornak kellett cseten elküldeni, miközben Budai J. Gergő vezérigazgató-helyettes beszélt a terveikről. Amikor végzett, szép sorban válaszoltak a kérdésekre. Csak ezen a ponton volt érdemes mikrofonnal becsatlakozni, hogy jelezni tudjam, érdekel még pár dolog a Huawei-jel kapcsolatban.

Technikai szempontból kiemelkedő volt a Samsung bemutatója a 2020-as QLED tévéikről. Először leadtak egy csak nézhető webcastot, nyugodtan lehetett jegyzetelni, majd ezt követően mindenki bejelentkezett Zoomon, ott tudtunk csevegni a hallottakról. Ebből a webcastos rész volt igazán érdekes, ami felvételről ment. Páran az irodában vették fel a részüket, komoly digitális kamerával, de volt olyan szakértő, aki otthonról mondta el a mondandóját, amit online konferenciás szoftverrel rögzítettek, és ennek a felvételét vágták bele a műsorba.

Rámutattak, hogyan lehet ezt profi eszközökkel, kontrollált minőségben megcsinálni.

De büszkék lehetünk a háttérben dolgozó indexes kollégákra is, akik a Kibeszélő adásait teljesen élőben, stúdiószoftveres körkapcsolással oldották meg. 

Betelt az internet?

A Lenovo digitális platformon is megvalósította az exkluzivitást, a gémereknek szánt 2020-as Legion laptopok bemutatójára a magyar újságíróknak két helyet tudtak szerezni. Abszurdnak hangzik a milliós nézettségű Youtube-közvetítések korszakában, pedig ennek is van helye a digitális térben.

Való igaz, hogy egy digitális bemutató nagyobb esélyegyenlőséget biztosít, mint az élő találkozók. Vegyük csak azt, hogy mondjuk egy erdélyi vagy szegedi magyar újságíró ugyanolyan kényelmesen tud becsatlakozni, mint a budapesti. A legtöbb esemény ugyanis a fővárosban zajlik, szóval aki nem ott él, annak mindenképpen utaznia kell. Néha mégis kell a létszámstop, mint a Lenovo esetében, amikor tucatnyi országból hívtak résztvevőket, nehogy kezelhetetlenné váljon a diskurzus.

Részt vettem ugyan a Telenorral egy 50+ fős online konferencián, de az egy digitális tanári közösség találkozója volt, aminek nagyon más a dinamikája, mint egy sajtótájékoztatónak, ahol leadási határidővel stresszelt versenytársak gyűlnek össze, hogy egymást megelőzve tehessék fel a kérdéseiket.

Elsőre úgy tűnhet, egy alapvetően frontális előadásokból álló konferenciát könnyű online lebonyolítani, de egyetlen nagyon lényeges összetevő nagyon hiányzik. Nem lehet az előadás után elkapni egy-egy előadót, ahogyan azt a kávéspult mellett tesszük, hogy négyszemközt megbeszéljünk vele néhány izgalmasabb részletet. Persze ez is csak szervezés kérdése, elvileg megoldható, hogy a fizikai jelenlét és az utazás hiányán megspórolt időt az előadók személyes online beszélgetésekre fordítsák.      

Az új status quo

Minden szörnyűsége mellett a veszélyhelyzetnek volt annyi pozitív hozadéka, hogy olyasmit kényszerített ki, amire az állam máshogyan sohasem lesz képes. A kormány, nagyon helyesen, terelgeti a cégeket a digitális számlázás és adóbevallás, a lakosságot az elektronikus fizetés és online ügyintézés felé, abba viszont nem pofázhat bele, nagyon helyesen, hogy miként dolgozzunk, mivel töltsük el az időnket. A veszélyhelyzet viszont mindenkit kilökött a komfortzónából a digitális Taigetoszra, és ki kellett találni egy új munkabeosztást, más életmódra kellett berendezkedni. 

Hogy továbbra is hatékonyan kiaknázzuk a digitalis tér minden lehetőségét, ahhoz politikai és szabályozási támogatás kell.

Soha ekkora szükség nem volt rá, hogy az internet ugyanolyan közműnek tekintsük, mint az ivóvízhálózatot és az áramot. A hazai internet tuningolását a Szupergyors Internet Programban egész jól véghez vittek, kisebb-nagyobb döccenőkkel, de a sebességnél jóval többre lesz szükség. A közműi státusz nem engedi meg, hogy bárki  az otthonában internet nélkül maradjon.

Ahhoz, hogy jól működjön az otthoni munka és tanulás, az internetnek 0-24 órában stabilan kell működnie mindenhol. Ebben az is benne van, hogy a 0 kilobájtos garantált sebesség nem megengedhető, és az is luxus, hogy a szolgáltatók több napot kaphatnak a javításra egy esetleges leállás esetén. Eleve úgy kell felépíteni a hálózatot, ahogyan azt ötven évvel ezelőtt eredetileg elgondolták, és bizonyos szakaszok vagy egységek kiesése esetén is minden végpont bombabiztosan működjön.

Az internet az amerikai hadsereg a válasza volt a hidegháborúra. Most a felmelegedés elleni küzdelemben segíthet.

A járvány egyszer véget ér, az erőforrások pazarlásával is táplált globális felmelegedés viszont marad, tehát jó indokunk van a digitális változásra. A magyar kormány néhány célja is egybevág az otthoni munkával. Csökken az utak terheltsége, és javul a levegő minősége, ha legalább az irodákba kevesebben járnak be. Katalizátor lehet a helyi vállaklozások megerősítésében, ha nem csak a városközpontokban pörögnek a szolgáltatások és a vendéglátóipar, ahol jóval erősebbek a globális márkák. Több idő marad sportolásra, javulhat az életminőség.

Fontos lenne, hogy a veszélyhelyzet elmúltával megmaradjon valami a digitalizációból, az új életvitelünkből. Kell még kicsit dolgozni az ügyön, finomítani pár részletet, de csak nyerni tudunk azon, ha nem 100 százalékban a régi megoldásokkal folytatjuk.

Tény, hogy nem lehet mindent az online térbe terelni. A nyitás előtt én is azt hittem, hogy az otthoni munka a megváltás, hiszen soha nem volt ennyi szabadidőm, mint amikor kiesett napi két órányi ingázás. Aztán az első adandó alkalommal rájöttem, hogy a kollégákkal való kötetlen beszélgetés felbecsülhetetlen értékű.

Borítókép: Sebastian Kahnert/picture alliance via Getty Images