Horvátországban először tavaly májusban vették észre, hogy a kagylókkal történhetett valami, de akkor már az egész horvát tengerparton jelen volt a fertőzés. Ott, ahol a kórokozó megjelent, a sonkakagylók száz százalékban elpusztultak - nyilatkozta Luka Katusic, a Horvát Környezetvédelmi Intézet munkatársa.
Tavaly mintegy háromszáz egyedet mentettek ki a horvát kutatók a tengerből és helyezték át a pulai akváriumba, ahol megpróbálták őket ellenőrzés alatt szaporítani, de mindössze harminc egyedet sikerült csak megmenteniük. Nagy valószínűséggel már fertőzöttek voltak, amikor hozzánk kerültek – elemezte a helyzetet Zarko Jakovic, a pulai akvárium biológusa.
Bár a kórokozó inaktívvá válik, amikor a tenger hőmérséklete 13,5 fok alá esik, de a kagyló viszont nem képes ilyen körülmények között ívni, ezért nem tud újra elszaporodni.
Ahogy jelenleg a dolgok állnak – írja az MTI –, nagyon nehéz lesz megmenteni a sonkakagylókat, és már alig lehet élő példányokat találni - mondta a kutató. A sonkakagylók kipusztulásának súlyos következményei lehetnek az ökoszisztémára - figyelmeztetett.
A nagy sonkakagyló a Földközi-tenger öbleinek nyugalmas homokpadjain él, a sekély vizektől egészen 50 méter mélységig. A legnagyobb példányok átlagban 30-50 centisek, de 120 centisre is megnőhetnek. A hegyes végükkel félig a tenger homokjába szokták fúrni magukat, ahol a fonalaik rögzítik őket. Kevesen tudják, hogy olykor a sonkakagylóban is képződhet gyöngy. Régebben pedig úgynevezett tengeri selymet készítettek belőlük.
Egy felnőtt sonkakagyló akár több tíz liter tengervizet is megszűrhet naponta, amellyel hozzájárul ahhoz, hogy a tenger tiszta és átlátszó maradjon. Így a segítségével a napsugarak is könnyebben elérik a tengerfenék füves részeit. Emellett számos kisméretű organizmusnak menedéket adnak.