Melinda, Vivien
-5 °C
3 °C

Hússal hosszabb az élet?

000 N215Z
2020.10.07. 06:21
A National Academy of Medicine két kutatója a rejtély nyomába eredt.

Paradoxon: magas húsfogyasztás és hosszú élet

Egy országban a várható élettartam olyan információ, mely sok szempontból tükrözi az adott terület népességének jóléti állapotát. Komplex mérőszám, melyet halandósági adatok segítségével számítanak ki.

1985-től több mint húsz éven át Japán a várható élettartam veretlen Világbajnoka volt, azonban 2010-ben Hongkong, az egykori brit gyarmat, ma Kína különleges közigazgatási övezete trónkövetelővé lépett elő.

Mindezt úgy, hogy:

  • A városállamban a legmagasabb az egy főre eső húsfogyasztás a világon
  • A hongkongi emberek általában nem különösebben aktívak. Zsúfoltan élnek, a mozgás leggyakoribb telülete a sportközpont és az edzőterem, a szabadtéri edzés ritka;
  • Hongkongban nincs extrém éghajlat, pedig a világ viszonylag egészséges idősebb népességéről híres országaiban gyakoriak a szélsőséges időjárási viszonyok (pl. Svájcban, Olaszországban, Svédországban). Ha pedig más szélsőséges időjárási viszonyok nélküli helyeket nézünk (pl. Indonézia, Szamoa, Fülöp-szigetek), azok lakosai egyáltalán nem biztos, hogy hosszú élettartamot érnek el;
  • Hongkongban nincs szervezett egészségügyi alapellátás, a rendszer 70 százaléka privatizált. A világ gazdag országaiban a hasonló helyzet azt eredményezi, hogy a szegényebb társadalmi csoportok nem tudják megfizetni a jó minőségű ellátást, Hongkongban azonban bebizonyosodott, hogy a nagymértékű privatizáció elősegíti a jobb egészségügyi ellátást. Hongkongban nemcsak házi- vagy családorvosok, hanem más szakterületek orvosai is biztosítanak alapellátási szolgáltatásokat, és ezeket is leginkább a magánszektor nyújtja.

A húsfogyasztást szokás összekapcsolni a  szív- és érrendszeri problémák, magas vérnyomás, vastagbéldaganatok, köszvény és egyéb agresszív vagy krónikus betegségek magas kockázataival, a WHO is alacsony vöröshús-bevitelt javasol a megfelelő koleszterinszint fenntartása érdekében.

A hagyományos ajánlás szerint az elérhető leghosszabb várható élettartamot többek között a kis mennyiségű vörös hús fogyasztásával segítjük elő. 

hogyan lehetséges, hogy két, elvileg egymásnak ellentmondó tényező, a húsfogyasztás és a várható hosszú élettartam együtt valósul meg Hongkongban? 

Hongkong csodája

Hongkong, a világ többi országához hasonlóan, megsínylette a világháborúk pusztítását. A város gazdasági fejlődése a második világháború után azonban rendkívül gyors volt, ezzel párhuzamosan a régióban egy jelentős egészségügyi fordulat is elindult: a járványos, fertőző betegségek helyett a nem fertőző betegségek lettek a vezető haláloki tényezők. Azóta Hongkongban a várható élettartam folyamatosan és tartósan növekedett és növekszik: a férfiaknál 2017-ben 81,9, a nőknél pedig 87,6 év volt. 

A kérdés az, hogy HONGKONGBAN miért emelkedik ilyen stabilan a várható élettartam? Mi a titok?

Az országokat összehasonlító Preston-görbe, az amerikai Samuel H. Preston demográfus-szociológus után elnevezett grafikon, kiválóan megmutatja, hogy az ország fejlettségi szintje – melyet az egy főre jutó GDP-jével mérhetünk – mennyire meghatározó az egészségi állapot szempontjából.

  • Egyrészt, minél magasabb az egy főre jutó jövedelem, annál magasabb a várható élettartam;
  • Másrészt, a görbe alakja alapján az alacsonyabb jövedelmű országokban a GDP növekedése nagyobb mértékben növeli a várható élettartamot (a görbe meredekebb), mint a magasabb jövedelmű országokban (a görbe ellaposodik).

A görbét fordított hokiütőnek is nevezik a statisztikai matematikában: a GDP és a várható élettartam között hol meredek, hol pedig lapos a kapcsolat, attól függően, hogy mely országról beszélünk. Minél magasabb az egy főre eső GDP, annál magasabb a várható élettartam, ugyanakkor a további gazdasági növekedés annál kevésbé van hatással a további egészségi fejlődésre.

HongKong, ahol az egy főre jutó GDP magas, a görbe lapos részén található.

Az, hogy a hongkongiak várható hosszú élettartamát nem feltétlenül a bruttó nemzeti össztermék határozza meg, a régió Egyesült Államokkal való összehasonlítása szemlélteti a legjobban. Az Egyesült Államok egy főre eső GDP értéke magasabb, mint Hongkongé, de várható élettartama több mint hat évvel alacsonyabb.

Nagyon úgy tűnik, hogy a körzet várható élettartamának alakulásában az általános népjóléti tényezőkön (pl. egészségügyi kiadások) kívül más tényezők is szerepet játszanak.

A tanulmány szerzői Hongkong társadalmi és egészségügyi mutatóit az Egyesült Királyságéval és az Egyesült Államokéval hasonlították össze, két hosszú távon fejlett és fejlődő, magas GDP-vel rendelkező nyugati országéval (a Preston-görbe lapos részén találhatók).

Hongkong társadalmi mutatói – serdülőkori születési arány, a fiatalok oktatásban vagy foglalkoztatásban való részvétele, gyilkosságok és bebörtönzések aránya –, valamint a fontos egészségügyi mutatók – várható élettartam és csecsemőhalandóság – rendre maga mögé utasítják az USA és az Egyesült Királyság eredményeit. Mindezt úgy, hogy a speciális körzet a GDP arányában jóval kevesebbet költ(ött) mind az egészségügyre, mind pedig a szociális ellátásra.

Hongkongban a csecsemőhalandóság a világ legalacsonyabbjai közé tartozik, ami erős és szenzitív mutatója a kiemelkedő gyermek- és várandós egészségügyi ellátásnak, a megfelelő terhes-utógondozásnak, valamint a szülők pozitív szociális feltételeinek. Egyéb társadalmi mutatói, mident összevetve, szintén sokkal jobbak a másik két országénál. A munkahelyi biztonság és az anyai egészségügyi ellátás kiváló, az erőszakos bűncselekmények és a rasszista, kirekesztő megmozdulások száma nagyságrendileg kisebb (azzal együtt, hogy Kínával szemben a kiadatási törvény kapcsán számos demonstrációt és ellenállást szerveztek).

A hongkong-történet dacolt a hagyományos igazsággal, miszerint minél több pénzt költ egy ország az egészségügyre és a szociális ellátásra, annál nagyobb a jóléte.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országainak tanulmányai kimutatták, hogy a Gini-index által mért jövedelmi egyenlőtlenség általában alacsonyabb várható élettartammal jár; az állítás hosszú évtizedekig fontos tétel volt. Hongkong azonban ezt az összefüggést is megkérdőjelezi: a városállamnak a fejlett világban az egyik legmagasabb a Gini-együtthatója (nagyobb, mint az Egyesült Királyságé és az Egyesült Államoké), és mégis elképesztő a regió egészségi állapota.

A hongkongi „helyzetben”, úgy tűnik, működnek tényezők, amelyek a jövedelmi egyenlőtlenségektől várt, potenciálisan káros, egészégre is gyakorolt hatásokat is kivédik. Egyrészt, a régióban teljesen mellőzik a nyugati étrendet és hatalmas mennyiségű szabad tartású marhát és szárnyast fogasztanak, másrészt, a természetes és épített környezet, a tömegközlekedés, a sportközpontok, az élelmiszerboltok, az alapvető megélhetési cikkeket árusító üzletek és a magánegészségügyi klinikák könnyen elérhetők, a közegészségügyi rendszer az éppen aktuális hiányosságoktól függetlenül tökéletesen képes minden lakost kiszolgálni. Ráadásul Hongkong földrajzi elhelyezkedése és szubtrópusi éghajlata nagyon előnyös, mert nincs szélsőséges időjárás. 

Ezek közül az a legvalószínűbb, hogy a nagy mennyiségű szabad tartású marha- és szárnyashús-fogyasztás a felelős a Hongkongban várható hosszú élettartamért. Minden további sikeres tényező logikailag ugyanis abból fakadhat, hogy Hongkongban mellőzik a nyugati étrendet, és nagy mennyiségű minőségi húst fogyasztanak.

A szabad tartású, „grass-fed beef” húsfogyasztást számos helyen összekapcsolták már egyébként az egészséges életvitellel és az öregedés genetikai lassításával, így nem csoda, hogy kedvező hatással van a születéskori várható élettartamra is. A nyugati étrend elkerülése pedig azt jelenti, hogy a hatalmas mennyiségű szénhidrátot, (finomított) növényi olajokat, nagy mennyiségű édességet és cukros üdítőket elkerülik, nem esznek feldolgozott élelmiszereket, és az alkoholfogyasztásuk is mérsékelt. Úgy egyébként általánosan sem a WHO szerinti ajánlást követik.

A tanulmány szerzői a fent említett magyarázatokat mind logikusnak és valószínűnek tartják, azonban figyelmeztetnek arra is, hogy a fenti adatok és a Hongkongban várható születéskori élettartam hosszúsága közötti összefüggés részletes és további vizsgálatokra vár, hisz eddig csak az első komplex tanulmány készült el.

(Borítókép: Szabad levegőn dolgozó hentes Hongkongban 2017-ben. Fotó: Jayne Russell / AFP)