Koronavírus adatok

2021. dec. 07.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Mária
-6 °C
4 °C

Az Északi-sarkon minden melegebb, mint szokott

2020.11.08. 11:58
Az eddig megfigyelt mértékhez képest rekordlassúsággal jegesedik az Északi-sarkvidék, a Jeges-tenger és peremtengerei, valamint a Bering-tenger.
Az Északi-sarkvidék
Az Északi-sarkvidék
Fotó: Artide / Wikipedia

A környezeti anomália abban nyilvánul meg, hogy a hosszú évek megfigyelései alapján elvárható visszajegesedési ütem jelentősen késik vagy elmarad az említett területen. Normál esetben a folyamat szeptember vége felé elindul, és márciusra nagyjából 15 millió km2-nyi kiterjedésű jég borítja a területet, ami nagyjából másfélszerese Európának.

A jégtakaró legkisebb kiterjedése hozzávetőlegesen 5 millió km2 szokott lenni, és idén október végén még csak 6,5 millió km2-nél tartott a folyamat. A lassabb jégképződést több változó tényező is befolyásolja, így ez is egy rendkívül összetett és bonyolult rendszer, mint általában a környezetben minden.

Magasabb a sókoncentráció

A jegesedés vizsgálatakor a kutatók is figyelembe vették a hőmérsékletet, mind a levegőét, mind a vízét, és arra a megállapításra jutottak, hogy minden melegebb a kelleténél. Vizsgálták még a víz sótartalmát, és kiderült, hogy magas sókoncentrációjú víz erőteljes beáramlása mutatható ki a régióban, ami jelentősen hátráltatja a fagyási folyamat beindulását. További befolyásoló tényező a területet körbeölelő, nyugat–keleti irányú poláris futóáramlat, mely nagyjából 7-10 km magasan mozgatja a levegőt.

A szakemberek által elvégzett vizsgálatok azt igazolták, hogy gyakorlatilag minden akadályozza az áramlat jegesedést elősegítő mechanizmusát, ugyanis a hideg sarkvidéki és a melegebb, déli levegő hőmérséklet-különbsége kellene hogy normálisan keringesse az áramlatot.

A hírek kapcsán felmerül a kérdés, hogy valóban új keletű-e ez az anomália, hiszen az ismertetett adatok alapján ez nagyon drasztikus változás lenne, viszont csak idén kapott globális hírértéket a jelenség.

Az évtized elején kezdődött

Mivel a Bering-tenger van a legszélén a vizsgált területnek, az alábbi ábra segítségével azt vizsgáljuk, hogy mennyire részese az anomáliának; kiemelten láthatóak a valós, mért kiterjedési adatok:

A jég kiterjedése január és április között a Bering-tengeren, 1979–2018
A jég kiterjedése január és április között a Bering-tengeren, 1979–2018

Az ábrán látható is az idei anomália előzménye. A 2012-es extrém jegesedést követően hirtelen megfordult a folyamat, és azóta, tehát az elmúlt hét évben szinte zuhanórepülésben csökkent a Bering-tenger jégtakarója. De vajon minek a hatására? Mi történt 2011-ben, ami így befolyásolta a jegesedést?

Ráadásul arról nem is esett szó, hogy hatalmas kiterjedésű metánlelőhely van a jégtakaró alatt, és bár ez a cikk nem ezzel foglalkozik, de a jégtakaró hiánya és a folyamatosan melegedő víz hatására a fogságba esett metánbuborékok fokozatosan kerülnek a felszínre, sőt a levegőbe, ami kimutatható. És ez a legrosszabb hír a történetben, hiszen a metán még az üvegházhatású gázoknál is sokkal intenzívebben tesz hozzá a globális felmelegedés gyorsulásához. 

2011-ben volt a Richter-skála szerinti 9,0-es erősségű tóhokui földrengés és cunami, aminek következtében sérült az a fukusimai erőmű, aminek a hűtővizét most kívánják a vízbe engedni. De hogy ez a természeti katasztrófa, esetleg a tektonikus lemezek helyzetének 2011-ben bekövetkezett változása összefüggésbe hozható-e az Északi-sarkvidéken tapasztaltakkal, egyelőre nem jelenthető ki.