Taksony
-2 °C
3 °C

Hadviselés terrorral – az egyetemes, kötelező és véget nem érő dzsihád

GettyImages-1283601438
2020.11.09. 08:22 Módosítva: 2020.11.11. 18:44
Hogyan jutunk el a vallási tanoktól a médiaeszközökkel turbózott pszichológiai hadviselés okozta krónikus stresszig?

Ideológiai háttér

A dzsihád az iszlám tanoknak szerves részét képezi, attól el nem választható – akármennyire is vitatott a kérdés napjainkban. 

Mind a Korán, mind a szunna (Mohamed élettörténete) temérdek utalást és utasítást tartalmaz arra, hogy a dzsihád, az „Isten útján” való küzdelem mennyire fontos. 

A szent harc a muzulmán ember életének egyik fő feladata.

A tanítás egyértelműen a legmagasztosabb emberi cselekedetként állítja be az Isten útján való harcban történő hősi halált. A dzsihád a saría, az iszlám jog része. A dzsihád a nem muszlimok elleni háborút jelenti, melynek célja az iszlám saría meghonosítása. Több helyen is olvashatunk erről a mohamedánok Szent Könyvében: 

  • Korán 2:216 Az parancsoltatott nektek, hogy harcoljatok, habár ti idegenkedtek ettől. Utálhattok valamit, ami jó nektek, és szerethettek valamit, ami rossz nektek. Allah tud, ti pedig nem tudtok.
  • Korán 4:89 Azt szeretnék, ha hitetlenek lennétek, ahogyan ők is hitetlenek lettek, hogy ugyanolyanok legyetek, mint ők. Ezért ne fogadjatok barátul egyet sem közülük, míg el nem hagyták otthonaikat, hogy Allah ügyéért harcoljanak (dzsihád). Ha hátat fordítanak nektek, akkor találjátok meg őket, és öljétek meg őket ott, ahol csak rájuk akadtok.
  • Bukhári 4,52,142 Mohamed: Ha a dzsihádban hitetlenekkel szemben háborúzol akár csak egyetlen napig is, az nagyszerűbb, mint az egész Föld és minden, ami rajta van. A paradicsomban egy olyan apró terület, amely kisebb, mint egy ostornyél, nagyszerűbb, mint az egész Föld, és minden, ami rajta van. Egy nap vagy egy éj a dzsihád útján nagyszerűbb, mint az egész Föld, és minden, ami rajta van.

A tanok alapján az egész világnak be kell hódolnia az iszlámnak. A hitetlenek (főként a keresztények és a zsidók) ellenségnek számítanak, azon egyszerű oknál fogva, hogy ők nem muszlimok. Az erőszakot és a terrort a Korán szentesíti.

A dzsihád egyetemes és véget nem érő.

Kötelező jelleg

A dzsihád a muzulmán közösség kötelessége - ismét a Korán szerint. Ha elegendő ember műveli, akkor a többiekre nézve már nem kötelező. Két érdekes, elgondolkodtató idézetet is érdemes magunkban átrágni:

  • Korán 4:95 Azok a hívők, akik otthon ülnek, biztonságban – kivéve a rokkantakat –, nem egyenlőek azokkal, akik vagyonukkal és életükkel harcolnak Allah ügyéért [dzsihád].
  • Bukhári 4,52,96 Mohamed: Bárki, aki felfegyverez egy dzsihadistát, ugyanazt a jutalmat kapja, mint egy harcos; bárki, aki megfelelően ellátja egy szent harcos hozzátartozóit, ugyanazt a jutalmat kapja, mint egy harcos.

Kinek kötelessége tehát a dzsihádban harcolni?

Minden épelméjű, ép testű férfinak, aki elérte a pubertáskort.

A dzsihád célpontjai és a hősi halál mártíromsága

A muszlimok Szent Harcában pontosan meghatározott ellenségek szerepelnek, például:

  • Korán 9:29 Viseljetek háborút azok ellen, akik megkapták az Írásokat [zsidók és keresztények], de nem hisznek Allahban vagy a Végső Napban. Ők nem tartják tilosnak, amit Allah és az Ő Küldötte megtiltott. A keresztények és a zsidók nem követik az igazság vallását mindaddig, amíg be nem hódolnak és meg nem fizetik a fejadót [dzsizja], és megalázottá nem válnak.

Egy muszlim mártír valaki olyan, aki Allahért és az iszlámért gyilkol. De ölése tiszta kell hogy legyen, és csakis az Allah iránti odaadásból fakadhat. Amennyiben a muzulmán ember motivációja tiszta, dzsihadistaként a paradicsomba jut, vagy megszerzi a hitetlen vagyonát:

  • Bukhári 1,2,35 Mohamed ezt mondta: „Aki csatlakozik a dzsihádhoz – semmi által nem kényszerítve, csupán Allah és az Ő prófétája iránti őszinte hittől vezérelve –, és életben marad, azt Allah vagy majd a túlvilágon jutalmazza meg, vagy a hadizsákmány lesz a jutalma. Ha elesik a csatában és mártírhalált hal, bebocsáttatik a paradicsomba.
  • Korán 61:10 Hívők! Mutassak nektek egy megtérülő csereüzletet, ami megóv titeket a keserves gyötrelmektől? 61:11 Higgyetek Allahban és az Ő Küldöttében, és harcoljatok derékül Allah ügyéért [dzsihád], javaitokkal és éltetekkel egyaránt. Jobb nektek, ha ezt tudjátok!

A dzsihád hatékonysága

Körülbelül tíz embert térített át az iszlámra Mekkában Mohamed, hiszen ott hitszónok volt, ugyanakkor Medinában már körülbelül tízezer embert évente – mint harcos. Az iszlámra való áttérítésben a politika és a dzsihád a vallásnál nagyságrendekkel hatékonyabb volt. Ha Mohamed nem ismeri fel, hogy a politikai dzsihád az egyetlen esélye, csak néhány száz muszlim lett volna halálakor, és az iszlám elbukott volna. 

Az iszlám mint vallás így is megbukott, de a politika a vallással kombinálva teljes sikernek bizonyult.

Pszichológiai hadviselés

A terroristák – a számos merénylet ellenére – leginkább mentális háborút folytatnak, melyben 

fő eszközük a félelem.

Egy terrorista merényletből azonban azt is megtapasztalhatjuk, hogy mennyi erő, bátorság, együttérzés és ellenálló képesség lakik egy közösségben. November 2-án, hétfő éjjel rendkívül nagy a pánik és az emberek agyába ördögi gondolatok férkőzhetnek. Mi ez már megint?... Bárhol, bármikor megtörténhet? Miféle sátáni és idióta célok vezérlik ezeket a támadásokat?

A merényleteknek – a terrorizmussal foglalkozó szakemberek szerint – pontos célja van: a mentális háború.

 Az öngyilkos merénylő fegyvere nem a bomba, hanem a félelem, ami járványként terjed szét az agyban. 

Egy terrorista tett eredménye leginkább a közösségi stressz, félelem- és pánikkeltés, ami tartós pszichés károsodásokhoz, az életminőség romlásához vezet.

A tömegrendezvényeken, koncerteken, közlekedési eszközökön történő támadásoknak az üzenete az, hogy sosem vagy biztonságban: bármi, bármikor megtörténhet. Ezt a hatást a terrortámadások elkövetői tudatosan fokozzák.

A múlt héten feltettek egy videót egy lefejezésről. Miért? Hogy elérjék a megfelelő, sokkoló hatást. Minél megdöbbentőbb és a civilizált viselkedési normáknak jobban ellentmondó dolgokat csinálnak, annál nagyobb a hatás, annál tehetetlenebbnek érzi magát az ember.

Ezért van az is, hogy általában nem egy támadás történik, hanem egymás után több helyen robbantanak.

Dr. Eric Hollander pszichiáter a 2015-ös brüsszeli terrortámadásról felvett videók példájával illusztrálja a hatást: az első robbanás után kitört a pánik, az emberek igyekeztek menteni az életüket. A második robbanás kegyetlenül vágta a menekülők arcába, hogy nincs hova futni, tehetetlen vagy. Az emberek lelkileg lebénultak.

Hogyan működik a félelem?

Ha tapasztalunk valamit a környezetünkben, ami fenyegetőnek tűnik, akkor 

a szervezet beindítja a „harcolj vagy menekülj” választ, vagyis a stresszreakciót:

  • szívverésünk felgyorsul, vérnyomásunk emelkedik, vércukorszintünk megnő
  • a légzés szaporábbá válik, a pupillák kitágulnak, a tudat beszűkül
  • az immunrendszer és a belső szervek működése lecsökkenhet

Ezek a változások mind azt szolgálják, hogy azonnal, teljes erőnkből, minden szükséges képességünket felhasználva reagálhassunk a veszélyre: erősen üssünk vagy gyorsan fussunk.

Az agyban a hippocampus és az amygdala nevű területek felelősek a stresszreakció beindításáért, elindítva a kortizol- (stresszhormon-) termelést, ami a testi készültségi állapotot létrehozza. A készültségi állapot után azért bekapcsolnak a magasabb szintű gondolkodásért felelős területek, és elemzik a helyzetet, valóban van-e veszély. Ha nincs, akkor leáll a reakció, megnyugszunk.

Ha azonban túl sűrűn találkozunk vészhelyzettel, 

a riasztórendszer egyre érzékenyebbé válik, és agyunkban tartós változások lépnek fel.

Vadászpilótáknál kimutatható, hogy a hippocampus nevű agyterületük mérete csökken, mert berendezkedik a szervezet a félelemre. A helyzet patológiássá is képes válni, ha a félelem annyira elhatalmasodik rajtunk, hogy akadályozza a gondolkodásunkat, életvitelünket. Ez a terroristák célja. 

Akutstressz-szindróma és PTSD

Akutstressz-szindrómára egy traumatikus esemény átélése után kerülhet sor:

  • az eseménnyel kapcsolatos amnézia
  • az esemény kényszeres újraélése gondolatban
  • rémálmok, agitáltság, alvászavarok
  • az eseménnyel bármilyen módon összefüggésbe hozható dolgok elkerülése következtében

Abban különbözik a PTSD-től (poszttraumásstressz-szindróma), hogy néhány nappal az esemény után alakul ki, és nem tart tovább nagyjából egy hónapnál.

A poszttraumásstressz-szindróma ennél jóval rombolóbb, mivel hatása sokkal hosszabb, kezelés nélkül akár az élet végéig kitarthat. 

A merényleteket közvetlenül túlélő, vagy azzal valamilyen módon kapcsolatban lévő emberek 20 százalékánál marad meg poszttraumásstressz-szindróma.

(Borítókép: Rendőri készültség Bécsben a Seitenstettengassén fekvő központi zsinagógánál történt terrortámadás után 2020. november 2-án. Fotó: Thomas Kronsteiner / Getty Images)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport